Idézetek

– Pötyögje be a telefonjába. Biztosan magának is van olyan perverz készüléke, amit dörzsölgetni kell az ujjaival. Az a tájfun, vagy mi.

– Iphone. Persze, van (..)

(Finy Petra: Akkor is. Budapest : Athenaeum, 2018. 2. fejezet, 20. p.)

-Tudom, Villentretenmerth. De én is szeretném hinni, hogy a lehetőségeknek nincsen határa.
Vagy legalábbis azt, hogy még nagyon távoli.
(Andrzej Sapkowski: Vaják : A végzet kardja - A lehetőségek határa. Budapest : Gabo Könyvkiadó, 2020. 95. p.)

„Egy kis zenélődoboz ez a könyv, sok hangjeggyel, négy kiváló író egy-egy elgondolkodtató kisregényével. Jó kézbe venni, kinyitni, hogy meghalljuk a történeteiket, visszacsukni, és újra meg újra felnyitni. Sorsok, szerelmek, életek ömlenek ki ebből a kis kötetből, ezernyi dallamfoszlány, a szív millió dallama.” 

(Csapody Kinga: A szív előzenekara 6. p. In: Szívek dallama. Budapest : Menő Kv., 2017.)

„A jogainak széles körét bármi áron gyakorolni akaró, ám kötelességeiről mit sem tudó, mindenbe beleszóló, mindenhez érteni vélő polgárokból belátható időn belül lehetetlen közösségeket formálni…” 

(Bene Zoltán: Áramszünet. Budapest : Kortárs, 2018. 59. p.)

„Csak két ember voltunk egyedül egy épületben, hóviharban. Ahogyan kiderül az idő, talán ez a furcsa kis közös álmunk is elillan örökre.”

(Matt de la Peña: Angyalok a hóban 101. p. In.: Ajándékba adlak : 12 szerelmes ünnepi történet. Budapest : Libri, 2016.)

Kökörcsin leülve belepillantott a pulpituson fekvő könyvbe.

-Történelem? – mosolyodott el. – Roderick de Novembre? Olvastam, olvastam. Amikor az oxenfurti akadémián tanultam, a történelem volt a második kedvenc tantárgyaim listáján.

- És mi volt az első helyen?

- A földrajz – felelte komolyan a költő. – A világatlasz nagyobb volt, és könnyebben el lehetett rejteni mögötte a vodkás demizsont.

Geralt szárazon felnevetett, aztán felállt, leemelte a polcról a Mágia és alkímia rejtelmeit Lunini és Tyrss tollából, és a sötétségből előhúzta a vaskos kötet mögött rejtőző, szalmával körbefont, hasas palackot.

- Ohhó! – A bárd szemmel láthatóan felvidult. – A bölcsesség és az ihlet, úgy látom, még mindig ott lakoznak a könyvtárak mélyén.

(Andrzej Sapkowski: Vaják : Az utolsó kívánság - A belső hang V. Budapest: Gabo Könyvkiadó, 2019. 200-201. p.)

  

"Egy vasalt kordnadrágos, sárszínű műbőr betétes mellényt viselő nyugdíjas vízvezeték-szerelő, amint épp Mirivel balettozik a Feneketlen-tónál, Samu meg karburátort rak össze mellettük. Mint valami dadaista színmű."

(Finy Petra: Akkor is. Budapest : Athenaeum, 2018. 7. fejezet - Önsajn, 62. p.)

"Visszatér a tavasz, s az útra eső árad

Nap tüze adja át a szívnek melegét

Így kell lennie, hisz mindég bennünk izzik a láng

Az örök tűz, melynek neve remény"

(Andrzej Sapkowski: Vaják : A végzet kardja – Az örök tűz. Budapest: Gabo Könyvkiadó, 2020. 201. p.)

"-Akkor ebédnél találkozunk. Addig megyek, és a kamu Insta profilommal nyomozok egy kicsit."  

(Leiner Laura: Maradj velem. Budapest : L&L Kiadó, 2018.  89. p.)

- Au - vonyított bele a telefonba Josh, mintha valami Harry Potter-filmből szabadult, vérfarkasszerű fura lény lenne.

(Tomor Anita: Sugar Daddy. Budapest : Pyrus, 2018. 119. p.)

„Amikor végre feltépem a csomagolópapírt, egy karkötőt találok benne, három kis medállal. …. Felemelem, és megsimogatom a sodort textilből készült különleges karkötőt, és közelebbről szemügyre veszem a medálokat. Mindegyik akkora, mint a hüvelykujjam körme. Kettő bronzból készült, a harmadik egyszínű fehér…talán porcelán? A fehér függő egy végtelen jelet ábrázol, aminek a két vége szív alakban végződik. Pont, mint Hardin csuklóján, gondolom, és a tetoválásra nézek… Folytatom a karkötő vizsgálatát. A második medál egy hangjegy, a harmadik pedig egy kicsit nagyobb az első kettőnél, és könyv alakja van. Amikor megfordítom, észreveszem a szöveget a hátulján.

Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy.*”

(*Emily Bronte: Üvöltő szelek [fordította: Sőtér István] Anna Todd: After we collided/Miután összecsaptunk. Budapest : Gabo Könyvkiadó, 2015. 179. p.)

„- Szerintem léteznek csodák – cáfolom. Érdeklődve felpillant rám. – De a csodák olyanok, mint a macskák. Hiába hívogatod őket, akkor dörgölőznek hozzád, amikor a kedvük tartja.”

(Lakatos Levente: Amikor a legtisztábban látszik a lélek 126. p. In.: Szívek dallama. Budapest : Menő Kv., 2017. )

"Ez a dolgok rendje: rátalálni és elveszíteni." (J. R. R. Tolkien)

„- Ej, a Ned Flanders mindeneteket! – morogta magában. Ami gyakori szokásává vált mostanában. Amikor ezt bevallotta Zorának, a barátnője figyelmeztette, hogy ez mérföldkő a Bolond Macskás Nővé válás útján.”

(Gayle Forman: Mi a franc volt ez, Sophie Roth? 260. p. In.: Ajándékba adlak : 12 szerelmes ünnepi történet. Budapest : Libri, 2016.)

„- Készen állsz, Hardin?

- Persze. – Hardin ellép tőlem, és kibújik a pólójából.

- Egy idézet lesz? – Drew kitalálta a gondolatomat.

- Igen, a hátam tetejére. „Mától fogva sosem akarok elválni tőled.” 
(Anna Todd: After we collided/Miután összecsaptunk. Budapest : Gabo Könyvkiadó, 2015. 544. p.)

"A lány a pályaudvar vezetékeit bámulta a fejük felett. Bámulta az összekapaszkodó huzalok bonyolult vezetékrendszerét, ahogy a drótok hol egymásba fonódtak, hol szétváltak, látszólagos esetlegességgel, mintha ez az egész egy véletlenszerűen leejtett mikádó pálcikacsokor lenne.

Vajon min múlik, hogy bizonyos vonalak egymásba fonódnak, mások pedig szétválnak?

Vajon min múlik, mikor ki kerül mellé az életben?"

(Finy Petra: Akkor is. Budapest : Athenaeum, 2018. 252. p.)

„Grafitnak már a nyelvén volt a kérdés, hogy akkor miért hozzájuk jött, ám ebben a pillanatban újra meghallotta a Dés-dalt. A keresztapja irodájának maradhatott nyitva az ablaka, vagy más is úgy gondolta, hogy karácsonykor ilyesmit kell hallgatni, de bekúsztak a fülébe a sorok: „én mindig erre megyek/, és mindig ott a lány”… ” 

(Kalapos Éva Veronika: A csodák ideje  84. p. In: Szívek dallama. Budapest : Menő Kv., 2017)

„- Mi vagyunk a legkevésbé romantikus szerelmespár az egész világon, azt ugye tudod? – A nyelvem végigsiklik a lágy ajkán.

- A romantika kiment a divatból. Most a realizmus a menő – idézi a legutóbbi regényem egyik mondatát.” 

(Anna Todd: After ever happy/Miután boldogok leszünk. Budapest : Gabo Könyvkiadó, 2016. 383. p.)

"Nem vagy senki szivárványa.

Nem vagy senki hercegnője.

Nem vagy senki ajtaja,

 csak a magadé, 
és az egyetlen, aki megmondhatja neked, 
mi lesz a történeted vége, 
te magad vagy."

(Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit. Budapest : Fumax, 2018. 159. p.)

„Szurokfekete folyadék ömlött ki az ezüstkanna vékony kiöntőjén. Ezúttal nem adott bugyborékoló hangot, mint amikor kancsóból öntötték. Némán, ünnepélyes lassúsággal töltötte meg a fehér csészét.

Kohtake még életében nem látott ilyen kannát. Valamivel kisebb volt, mint a többi kávézóé, és finom, elegáns vonalú. Talán a kávé is különleges, gondolta.

Miközben efféle gondolatok kavarogtak elméjében, gőz áramlott felfelé a kávéval teli csészéből. Ekkor minden áramlani, gomolyogni kezdett körülötte; minden lebegővé, szétfoszlóvá vált a látóterében. Eszébe jutott a nemrég lehajtott szaké. Talán annak a hatását érzem? – gondolta.”

(Kavagucsi Tosikadzu: A házaspár- 109. p. In.: Mielőtt a kávé kihűl. Budapest : Kossuth, 2018.) 

 

"A művészet rendet teremthet kusza ösztöneink között, és elkalauzolhat az édes ész birodalmába - bizonytalan várakozások, gyönyörűségek, furcsaságok pihentető-lelkesítő útján"

                (Ray Bradbury: Fahrenheti 451. Budapest : Göncöl Kiadó - beszélgetés a szerzővel 236. p.)

"Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál. Az ember mindent megun, de egy jó könyvet soha. Ha majd saját házam lesz, szerencsétlen lennék egy kitűnő könyvtár nélkül."

 (Jane Austen: Büszkeség és balítélet. Szeged : LAZI Kiadó, 2004. 52. p.)

„- A barátnődnek tartasz? – szegezem neki a kérdést, amikor mellém telepszik. 

- Igen. Csak… Gyerekesnek érzem, hogy így nevezzelek – ismeri be. 

- Gyerekesnek? – Piszkálni kezdem a körmömet, mert ettől a rossz szokásomtól még nem tudtam megszabadulni. 

- Többet jelentesz nekem egy kamaszos kifejezésnél.” 

(Anna Todd: After/Miután. Budapest : Gabo Könyvkiadó, 2015. 384. p.)

„Kint lehet, hogy rénszarvasok röpködtek a hold előtt. Kint lehet, hogy kérdések és rossz válaszok voltak, hazugságok, amiket jobb elmondani. Kint lehet, hogy hideg volt. De én itt voltam. Én itt voltam, és ő is itt volt, és minden, amit tudnom kellett, az volt, hogy én addig ölelem őt, és ő addig ölel engem, amíg felmelegszem, amíg érzem, hogy tartozom valahová.”

(David Levithan: Átmeneti Mikulás 215. p. In.: Ajándékba adlak : 12 szerelmes ünnepi történet. Budapest : Libri, 2016. )

"– Hogy érted ezt? Cipővel? Az ágyra? Mint az állatok? – hüledezett. – Mit szólsz ehhez, Péter? – fordult a férjéhez.

– Nos, értem a hasonlat drámaiságát, de technikailag az állatok nem fekszenek be cipővel az ágyba, tekintve, hogy nincs cipőjük. Néhányuknak lába sincs. Ott van például a kígyó – gondolkodott el Zsombi apukája, mire a felesége gyilkos pillantásokat vetett rá."

(Leiner Laura: Maradj velem. Budapest : L&L Kiadó, 2018.  326. - 327. p.)

„Mert ezt teszi velünk a szerelem: újra akarjuk teremteni a világot. Kiválasztani a szereplőket, a helyszínt, és a megfelelő cselekményt is. Itt ül veled szemben, akit szeretsz, te pedig minden tőled telhetőt megteszel, hogy ez sikerüljön. Megszűnik körülöttetek minden, és te elhiszed, hogy ez a valóság, és másmilyen nem is lehet."

(David Levithan: Nap nap után. Szeged : Maxim Könyvkiadó, 2014. 171. p.)

"Képzeld el, hogy az idők kezdetén még nem voltak csillagok az égen. 

Képzeld el, hogy a csillagok nem azok, miknek gondoljuk őket.

Képzeld el, hogy a távoli fények nem a messzi nap sugaraiból áradnak,

hanem szárnyunkból, midőn csillagokká változunk."

(részlet a Téli mese című 2014-es filmből)

„- Szörnyűek vagyunk – jelenti ki sóhajtva, aztán felemeli a fejét, és a szemembe néz.

- Végzetesen, gyönyörűen és zűrösen szörnyűek.”
(Anna Todd: After ever happy/Miután boldogok leszünk. Budapest : Gabo Könyvkiadó, 2016. 381. p.)

"Vannak időalapú művészetek. A film, a zene, a színház, mind időalapú művészet. Van eleje, közepe és vége. Az elejétől kezdve figyelned kell. Ahhoz az időszakaszhoz vagy kötve. Csak ily módon tudod átélni. De van a festészet. Nincs eleje, nincs közepe, és nincs vége. Azt látod, amit szeretnél, és akkor, amikor szeretnéd. Nincsenek korlátok. Egyszerűen csak ott van."

                                                                               (részlet A szerelem üstököse című 2015-ös filmből)

„- Miért mi lesz holnap? Megérkezik a bontóbrigád?

- Karácsony lesz. A téli napforduló.

North elugrott egy ingatag széktorony elől. – Boszorkány vagy?

Marigold meglepett nevetésben tört ki.

- Úgy értem, Wicca. Egy Wicca boszorkány? – kérdezte a fiú.

- Nem.

- Pogány? Valami…új pogány?

Marigold a fejét rázta.

- Druida? Nem tudom, ki az, aki a téli napfordulót ünnepli.

- Bárki ünnepelheti. – Követte a fiút a lakásba. – Ez egy csillagászati jelenség. Tudomány. A téli napforduló az év legrövidebb napja.”

(Stephanie Perkins: Csoda történt, Charlie Brown 165. p. In.: Ajándékba adlak : 12 szerelmes ünnepi történet. Budapest : Libri, 2016.)

„Ha futsz, bárki lehetsz. Érzed a tested, kitöltöd a tested, kikapcsolod a gondolataidat és az érzelmeidet. Ha versenyzel, átveszi az irányítást a tested, és te hagyod, mert győzni akarsz. A sebesség megtöri az akaratod, semmissé teszi az ellenállásod, és átlök a célszalagon.”

(David Levithan: Nap nap után. Szeged : Maxim Könyvkiadó, 2014. 178. p.)

- Mesélj, mit akart a Stark gyerek? - biccentett abba az irányba, amerre Ned távozott.

- Miféle Stark gyerek? - néztem rá bambán. Aztán, mikor leesett, mire is értette, elnevettem magam.

- Mondd, hogy nem Ned Starkra gondolsz a Trónok harcából! - szóltam rá nevetve.

- De! Pontosan rá gondolok! Ha abban a korban élnénk, amelyben a Trónok harca játszódik, és ha persze rajtam múlna, én őt simán lefejezném, mert téged kerülget folyton.

(Tomor Anita: Sugar Daddy. Budapest : Pyrus, 2018. 239. p. )

„Talán én vagyok az egyetlen személy, akit valaha közel enged magához, és akinek elárulja a titkait. Lehet, hogy rajtam kívül nem tud mást szeretni, de ezt nem bánom. Sőt, mélyen még örülök is neki.” (Anna Todd: After/Miután. Budapest : Gabo Könyvkiadó, 2015. 449. p.)

„A szaké neve – Hét boldogság – hétféle öröm ígéretével kecsegtettet. Átlátszó, nem színezett, minőségi ital volt. Ők hárman azonban nem voltak szakértők, ezért meg sem tudták becsülni e kitűnő szaké finom, jeges színárnyalatát, sem gyümölcsös aromáját. Mindenesetre jól csúszott, és valóban jókedvre derített, ahogy a neve ígérte.”
(Kavagucsi Tosikadzu: A házaspár- 94. p. In.: Mielőtt a kávé kihűl. Budapest : Kossuth, 2018.)

-Mesélj Kökörcsin – türelmetlenkedett a vaják. – Nem fogunk itt állni estig.
A bárd ujjaival átfogta a lant nyakát, és erőteljesen a húrokba csapott.
-Hogy szeretnétek: normálisan vagy kötött beszéden?
- Parancsolj, kérlek. – Kökörcsin le sem tette a lantot. – Hallgassátok hát, nemes urak, mi
történt egy hete nem messze a Holopolének nevezett szabad várostól. Nos hát, hajnal
hasadtán, midőn a felkelő napocska alig festette rózsapirosra a rétek fölött függő ködfátyolt…
-Úgy volt, hogy normálisan mondod – emlékeztette Geralt.

 
-Hát ez nem az? Jól van, na, jól van. Értem. Röviden, metaforák nélkül. Holopole alatt, a
legelőn, megjelent egy sárkány.

(Andrzej Sapkowski: Vaják : A végzet kardja - A lehetőségek határa. Budapest: Gabo Könyvkiadó, 2020. 23. p.)