A borító miatt vettem kézbe ezt a könyvet. Gyönyörű, ahogy a napfény átszűrődik a fák ágai között és középen a nyitott ajtó, sejtelmes.
Ott a cím, Minden szív kaput nyit, biztosan valami romantikus, drámai írás lehet. Hm, díjazott könyv, Hugo-, Nebula-, Locus-díj. Mindhárom kitüntetés a science fiction kategóriában írott kisregényekre, novellákra, forgatókönyvekre, képregényekre stb. adható.
Érdekes, a borító és a cím alapján nem gondolnám fantasynek, inkább misztikus, romantikus írásnak. Nézzük, miről szólhat?
ELEANOR WEST OTTHONA CSELLENGŐ GYEREKEK SZÁMÁRA.
HÁZALÓK, LÁTOGATÓK, ELLENŐRÖK KÍMÉLJENEK!
A gyerekek hajlamosak eltünedezni, ha adja magát a lehetőség. Átlépnek a szekrény hátulján, becsusszannak egy tükörbe, beesnek a nyúl üregébe, vagy egy vén kútba, hogy aztán egy merőben más helyen bukkanjanak elő.
De a mágikus vidékek már semmi hasznát nem látják azoknak a gyerekeknek, akikből kifacsarták a csodát.
Nancy is utazott egyszer, aztán visszaküldték. Viszont mindaz, amit átélt a túloldalon…az ilyesmi megváltoztatja az embert. A West kisasszony gondjaira bízott gyerekek nagyon is meg tudják érteni. Ugyanis mindnyájan keresik a visszautat saját fantasztikus világukba.
Nancy érkezése azonban komoly változást hoz az Otthonba. Valamiféle sötétség ólálkodik a sarkok mögött, és amikor elszabadul a pokol, Nancy és újdonsült iskolatársai lesznek azok, akiknek a rejtély végére kell járnia.
Kerül, amibe kerül.
Teljesen más mint, amire először gondoltam a borító és a cím alapján. Persze akad benne egy kis romantikus szál, de nem igazán erre van kiélezve a történet. Sokkal inkább önmagunk felvállalására, útkeresésre, otthonra találásra, a tinédzserkor meg nem értettségére. Mindezt egy fantasztikus, kicsit sötét, horroros környezetbe ágyazta az írónő.
A nyelvezete miatt könnyen olvasható a történet. A főszereplő, Nancy szemszögéből láthatjuk az események láncolatát és egy-egy rejtéllyel körülvett szereplő életébe és múltjába betekintést nyerhetünk. Ott van Kade, aki okos, szellemes, megjárta Tündérföldét és a legszebb fiú, akit Nancy valaha látott. Sumi, a szobatárs, aki „egy miniszélvihar, ha elkap, csak kapaszkodni tudsz és repülsz vele”. Jack és Jill, a fura Addams ikrek, és Christopher, aki megtáncoltatja a csontokat.
A történet olvasása során az intézményben élők mindennapjaiba csöppenünk bele, amit egy brutális gyilkosság akaszt meg és borít fel. A gyerekek közötti ellentétek egyre jobban a felszínre törnek, mindenki fél. Eleanor, az intézmény vezetője próbálja megnyugtatni a diákokat és egy csapatot állít fel, akik segítenek a holttest eltűntetésében és a nyomozásban.
Senki és semmi nem az, aminek látszik! Vajon ki lehet a gyilkos?
Részlet a könyvből:
„Ahogy Jack mondta, a levegőben kakaó illata terjengett. Christopher az egyik könyvhalmon ült, az ajka felett tejszínhab bajusszal, kezében bögrével. Jack a főzőlapnál állt, és három másik bögrét mert tele éppen. Kade felvonta a szemöldökét.
- Honnan szerezted a tejszínhabot?- kérdezte.
- Találtam tejet, a többi a tudományon múlt – vágta rá Jack. – Fantasztikus, milyen sok konyhai műveletet össze lehet foglalni ennyivel. Például sajtkészítés. Tej kell hozzá, tudomány, és a természeti törvények ostoba figyelmen kívül hagyása.
- Mi köze van ehhez a természet törvényeinek? – kérdezte Nancy, és odalépett az egyik bögréért. Az illata vonzotta; belekortyolt, és elkerekedett a szeme. – Ez… ennek…
- Gránátalma, tudom. A tiedbe gránátalmapépet tettem. Christopherébe egy pici fahéjat, Kade-ébe pedig tejszínes karamellát, amit egyenesen Eleanor saját készletéből nyúltam. Sosem fog rájönni, kilószámra hozatja az anyagot egyenes Angliából, és három nap múlva esedékes a következő szállítmány.
- A tiédbe mi van? – kérdezte Nancy.
Jack mosolyogva magasra emelte a bögréjét.
- Három csepp meleg sóoldat, és egy csipetnyi szárított sisakvirág. Nekem nem elég annyi, hogy mérgező legyen, és mondjon akármit Angela, én is csak emberből vagyok, szóval még az íze is olyan tőle, mint a könnyeknek, és mint az éjfélkor a lápon végigsöprő szél szagának. Ha tudnám milyen íze van a sikolyok hangjának, azt is hozzáadnám, és amíg élek, nem is innék mást.
Christopher kortyolt, aztán megrázta a fejét és megszólalt.
- Tudod, néha egészen elfelejtem, mennyire ijesztő vagy, de aztán fogod magad, és mondasz valami ilyesmit.”
Jól olvasást kíván: - D -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése