Amikor a valóság lehagyja az álmodozást – Könyvbemutató Szabó-Horváth Tamással

"Az Y generáció útkeresésének megpróbáltatásait járja körbe két kisregényem, amelyek több helyen összecsengenek, egy fő vezérfonalra felfűzhetőek, de mégis más aspektusból közelítik meg a megkésett felnőtté válás nehézkes folyamatát." - hangsúlyozta Szabó-Horváth Tamás, a Nemsokára minden jobb lesz című könyv írója. 

A 97. Ünnepi Könyvhét alkalmából a Huszár Gál Városi Könyvtárban június 10-én egy különleges könyvbemutatón vehetett részt a szépirodalmat kedvelő közönség: Szabó-Horváth Tamás érkezett hozzánk Nemsokára minden jobb lesz című kötetével. A szerzővel könyvtárunk megbízott szakmai vezetője, Pap Alexandra beszélgetett. 

A kötetben két kisregény kapott helyet: a Nemsokára minden jobb lesz és az Időzavar. A két történet tudatos szerkesztői döntés eredményeként került egymás mellé. Együtt mutatják meg, milyen problémákkal szembesül az Y generáció, miközben az élet szinte észrevétlenül halad tovább. A középszerűség pedig szilárdan melléjük szegődik. 

Szabó-Horváth Tamás mesélt az írói, alkotói folyamatról, hogy miként lett az ihletből, gondolattöredékekből, valódi mondanivalóval bíró, felnövéstörténettel, illetve generációs szorongással foglalkozó kisregény.  

"Amint eszembe jut bármilyen értelmezhető hasonlat, azonnal jegyzetként a telefonomba írom, és ha úgy érzem, hogy valahova beépíthető, akkor felhasználom. Szeretem rögtön az elején tudni a történet végét, hogy hova fog eljutni a sztori, és akkor marad a "Hogyan?", amivel foglalkoznom kell, hogy egy ívet tudjak húzni A és B pont közé, a kezdettől a lezárásig." - emelte ki a szerző. 

Az író azt vallja, hogy nem létezik olyan „nagy isteni szikra” által ihletett állapot, amelyből aztán órákon át tartó írás fakad; sokkal fontosabbnak tartja a rendszerességet: minden nap legalább 30–40 percet írjon az ember, vagy szülessen meg egy-két bekezdés.

Nemsokára minden jobb lesz

Az első kisregényben a születés és a halál motívuma létezik olyan szorosan egymás mellett, hogy az olvasónak szinte azonnal szívébe mar egy érzés: egyszer minden véget ér, ugyanakkor jöhet egy új élet, amely mindent megváltoztat. A gyász szívszaggató érzését ugyan nem képes elhalványítani, a szeretet és a várakozás megtartó ereje azonban árnyalja azt.

"Az egész életemet a majd egyszer bűvöletében éltem,
de az álmodozás közben a valóság lehagyott."

Nagyon erős képi megjelenítés jellemzi a két élethelyzet ábrázolását: a rosszindulatú daganat, és az embrióként növekvő élet ugyanúgy egy kis szürke folt a CT-n, illetve az ultrahang felvételen. Szomorú párhuzam, de nagyon érzékletesen mutatja meg azt, hogy miként burkolja körbe a halál a főszereplő életét az édesanyja betegsége által, és milyen félelemmel ölelt öröm kötődik a várandósság apaként való megéléséhez a főhős szemszögéből. 

Ez a kisregény dokumentarista szemléletű: az író személyes hangon szól hozzánk, a történet gerincét pedig az adja, hogy mennyire közel áll egymáshoz a születés boldog, illetve a halál elengedő mezsgyéje. 

"Talán azért hal meg éppen most, hogy én felnőhessek?
 Elvégre, ha nincs anyám, nem lehetek gyerek."

Időzavar

Pap Alexandra a beszélgetésben felvetette a generációs kisregény fogalmát az Időzavar kapcsán.  A kötet második felében a főszereplő, egy harmincas évei közepén járó férfi kilátástalan útkeresését követhetjük nyomon tizenkilenc rövid fejezeten keresztül. 

"Örülnék, ha generációs kisregényként olvasnák az irodalmat kedvelők, hiszen a saját generációm, az Y generáció nehézségeiből merítettem a történet fő mondanivalóját: a megkésett felnövés kollektív érzületét, az elköteleződéstől való félelem szorongását, nem utolsósorban pedig a megélhetési kihívásokat." - tette hozzá a szerző. 

Ahogy haladunk oldalról oldalra, megismerjük András ellenpontját, Zalánt is, akinek a főszereplővel ellentétben valamerre halad is az élete, ezáltal pedig még inkább kirajzolódik a sorok között főhősünk szerencsétlenkedése.

"Az volt a célom, hogy Zalán miatt is akarjon valakivé válni András, adni akartam neki plusz motivációt, hogy legyen hová tartania, és ne csupán ki nem mondott haraggal tekintsen barátjára. A sakkot András szemszögéből azért gondoltam behozni, hogy azon keresztül meg tudjam mutatni, miként viszonyul ő az életben az igazi döntéshelyzetekhez. A döntés illúziója megvolt neki, mert ha rosszat is lépett, de akkor is lépett!" - hangsúlyozta Szabó-Horváth Tamás. 

Az Időzavar befejezése pedig olyan végkicsengést kapott, amely visszacsatol az első kisregényhez: az olvasó pedig érezni fogja, hogy nemsokára minden jobb lesz... 

Helyi szerzőként sok ismerős helyszín kap helyet a kötetben, elsősorban a Nemsokára minden jobb lesz című kisregényben: az összenőtt lakótelepek, a Vár-tó, a Báger-tó, de a könyvtár többször is visszatérő motívumként jelenik meg az oldalakon, mint egy kedves, otthonos hely, ahol a magánélet és a könyvek iránti érdeklődés egymást kiegészítve ér össze. 

"Az Időzavar térben talán minden magyar településen játszódhatna, ezt a kisregényt inkább a karakterek mozgatják: az emberek pedig mindenhol emberek" - mutatott rá az író a helyszíni megközelítésre. 

Pap Alexandra végül a kiadási folyamatról és jövőbeli terveiről kérdezte Szabó-Horváth Tamást.
"A kiadásnál kezdetben nem feltétlenül egy kötetben volt terv a megjelentetés, majd a kiadómmal egyetértettünk abban, hogy ez a két történet nagyon jól megfér egymás mellett, ugyanazt a témát boncolgatja más-más perspektívából, illetve eltérő stációkban." - mondta el az író. 

Jövőbeni írói ambícióiról pedig a szerző sejtelmesen így nyilatkozott: "Azt szokták mondani, hogy szinte mindenkiben van egy könyv, de szinte senkiben sincs kettő. Remélem, bennem van több is." 

Az est végén néhány konkrét regényötlettel is megörvendeztette  a közönséget Szabó-Horváth Tamás, de ez maradjon most inkább a jövő zenéje, hogy várhassunk egy hasonlóan érzékeny szemléletű, valós problémákat és életeket összekötő, hol fájdalmas, hol keserédes humorral átszőtt kisregény(ek)re a közeljövőben is. 

~ Simon Barbara