Murinai Angéla: Az alkalmazkodás a legjobb túlélő technikánk

Murinai Angéla író, pedagógus, kreatív írásoktató fantasztikus "Élni, túlélni, jól élni” c. előadásában tabuk nélkül beszélt gyászról, emigrációról, hazatérésről és belső erőről. Volt szó - többek között - anyaságról, szerelemről, döntésekről, traumákról, veszteségről, illetve az alkalmazkodó újrakezdésről is.

Megrendülten hallgatta a közönség, ahogyan a szerző legidősebb fia elvesztéséről mesélt. Az írónő visszautazott arra a máltai szigetre, ahol a tragédia történt, hogy könnyeinek, érzéseinek szabad utat engedjen: meditált, segítő szimbólumokkal kavicsokat festett, és kiírta magából a legmélyebb fájdalmát. Ebből a feldolgozhatatlan életeseményből született meg a Mikor feltámad a szél c. regénye, amely sokkal több egy gyászfeldolgozó kötetnél.

A legnagyobb veszteségben – egy gyermek, majd egy társ halálában – is rejtőzhet olyan életerő, amely továbbviszi az embert az útján, ha amellett dönt, hogy előre megy tovább, és nem süllyed el örökre a gyász bénító érzésében. Az írónőtől előadásában megtudtuk, hogy csakis úgy lehet tovább menni az úton, ha darabokra bontjuk a létezést. „Hiszen a szívünk dobog tovább, a tüdőnk lélegzik, a nap is felkel újra, és este nyugovóra is tér. Ha a mindennapi dolgokban kezdjük észrevenni a szépet, akkor az életünk is szépen lassan építkezni kezd. Az alkalmazkodás pedig az egyik legjobb túlélő technikánk.”

Murinai Angéla az AnyaSzív és a 10 okom a haragra c. könyve kapcsán mesélt a nők társadalomban betöltött szerepéről is, a női közösségek megtartó erejéről, valamint a rájuk nehezedő nyomásról is. Nem utolsósorban pedig az anyaság témakörét – mint a „cukormázba” mártott álomképet – állította szembe a valóság uralta rendszerrel: bármennyire tabunak számít is, igenis szabad megkérdőjeleznünk életünk egyik talán legfontosabb, vállalt döntését.

”Anyaként az egyik legfőbb kérdésünk, amikor sok évtizednyi munka után ránézünk a már felnőtt gyerekeinkre az,
hogy vajon megérte-e.”

Az előadás lezárásaként – a szimbolizmus erejével élve – az életet, illetve az átélt traumákat a japán kintsugi (aranyvarrás) hagyományához hasonlította.

„Ez a törött porcelánok helyreállításának művészete: nem elrejtik a hibát, hanem arannyal ragasztják össze a széttört edények darabjait. (…) Az arany nem elfedi a sérüléseket, hanem kiemeli, és az új egész már nem a régi tökéletességet, hanem a megélt történetet hordozza magában.”             

Murinai Angéla őszintén vallja, hogy nem túlélünk, hanem a saját törésvonalunk mentén válunk jobbá. 

"Az ember elképzel valamit, gondol valamit az életéről, majd utána alkalmazkodik ahhoz, amit a körülmények dobnak.”

~ Simon Barbara ~ 

(borítókép forrása)