Ki bánt kit? – Egy kapcsolat, ami mindent felülír - A Merre vagyok arccal előre c. regényt ajánljuk!

Bejegyezte: –
Kedves Olvasó! Fabricius Gábor harmadik regénye nem könnyű, és korántsem mindennapi olvasmány. Sokkal többet ad, mint egy bántalmazó kapcsolat tűpontos és szívbemarkoló ábrázolása. Megcsillantja a halál torkából felénk integető reményt, esélyt kínál az újrakezdésre, amire aztán a lelki, verbális, illetve fizikai abúzus nyomja rá kitörölhetetlen bélyegét. Vajon a szerelem erős érzése, valamint a családdá válás felelőssége megtarthatja-e azt a bomló egységet, amit a szív már alig bír el?  "Flórával a napok olyanok voltak, mint egy keserédes balett, melyet az érzelmek kifürkészhetetlen táncolása színezett. Egy pillanatban, mint a tavaszi virágok, sugárzott a boldogság és kiteljesedés, szívében napfény táncolt, de hamar beköszöntött a tél jeges széllel és az ereszt rázó viharokkal." A regény, a maga egyszerre nyers, közelítő szemléletmódjával érinti meg az olvasót: érezzük a szenvedést, az áldozati szerepbe való kényszerülés magányosságát, miközben csak kapkodjuk a fejünket, hogy...
0

Murinai Angéla: Az alkalmazkodás a legjobb túlélő technikánk

Bejegyezte: –



Murinai Angéla író, pedagógus, kreatív írásoktató fantasztikus "Élni, túlélni, jól élni” c. előadásában tabuk nélkül beszélt gyászról, emigrációról, hazatérésről és belső erőről. Volt szó - többek között - anyaságról, szerelemről, döntésekről, traumákról, veszteségről, illetve az alkalmazkodó újrakezdésről is.

Megrendülten hallgatta a közönség, ahogyan a szerző legidősebb fia elvesztéséről mesélt. Az írónő visszautazott arra a máltai szigetre, ahol a tragédia történt, hogy könnyeinek, érzéseinek szabad utat engedjen: meditált, segítő szimbólumokkal kavicsokat festett, és kiírta magából a legmélyebb fájdalmát. Ebből a feldolgozhatatlan életeseményből született meg a Mikor feltámad a szél c. regénye, amely sokkal több egy gyászfeldolgozó kötetnél.

A legnagyobb veszteségben – egy gyermek, majd egy társ halálában – is rejtőzhet olyan életerő, amely továbbviszi az embert az útján, ha amellett dönt, hogy előre megy tovább, és nem süllyed el örökre a gyász bénító érzésében. Az írónőtől előadásában megtudtuk, hogy csakis úgy lehet tovább menni az úton, ha darabokra bontjuk a létezést. „Hiszen a szívünk dobog tovább, a tüdőnk lélegzik, a nap is felkel újra, és este nyugovóra is tér. Ha a mindennapi dolgokban kezdjük észrevenni a szépet, akkor az életünk is szépen lassan építkezni kezd. Az alkalmazkodás pedig az egyik legjobb túlélő technikánk.”

Murinai Angéla az AnyaSzív és a 10 okom a haragra c. könyve kapcsán mesélt a nők társadalomban betöltött szerepéről is, a női közösségek megtartó erejéről, valamint a rájuk nehezedő nyomásról is. Nem utolsósorban pedig az anyaság témakörét – mint a „cukormázba” mártott álomképet – állította szembe a valóság uralta rendszerrel: bármennyire tabunak számít is, igenis szabad megkérdőjeleznünk életünk egyik talán legfontosabb, vállalt döntését.

”Anyaként az egyik legfőbb kérdésünk, amikor sok évtizednyi munka után ránézünk a már felnőtt gyerekeinkre az,
hogy vajon megérte-e.”

Az előadás lezárásaként – a szimbolizmus erejével élve – az életet, illetve az átélt traumákat a japán kintsugi (aranyvarrás) hagyományához hasonlította.
„Ez a törött porcelánok helyreállításának művészete: nem elrejtik a hibát, hanem arannyal ragasztják össze a széttört edények darabjait. (…) Az arany nem elfedi a sérüléseket, hanem kiemeli, és az új egész már nem a régi tökéletességet, hanem a megélt történetet hordozza magában.”             
Murinai Angéla őszintén vallja, hogy nem túlélünk, hanem a saját törésvonalunk mentén válunk jobbá. 

"Az ember elképzel valamit, gondol valamit az életéről, majd utána alkalmazkodik ahhoz, amit a körülmények dobnak.”


~ Simon Barbara ~ 




Megjegyzések

Megjegyzés küldése