Murinai Angéla
író, pedagógus, kreatív írásoktató fantasztikus "Élni, túlélni, jól élni” c.
előadásában tabuk nélkül beszélt gyászról, emigrációról, hazatérésről és belső
erőről. Volt szó - többek között - anyaságról, szerelemről, döntésekről,
traumákról, veszteségről, illetve az alkalmazkodó újrakezdésről is.
Megrendülten
hallgatta a közönség, ahogyan a szerző legidősebb fia elvesztéséről mesélt. Az
írónő visszautazott arra a máltai szigetre, ahol a tragédia történt, hogy könnyeinek,
érzéseinek szabad utat engedjen: meditált, segítő szimbólumokkal kavicsokat
festett, és kiírta magából a legmélyebb fájdalmát. Ebből a feldolgozhatatlan
életeseményből született meg a Mikor feltámad a szél c. regénye, amely sokkal
több egy gyászfeldolgozó kötetnél.
A legnagyobb veszteségben – egy gyermek, majd egy társ halálában – is rejtőzhet olyan életerő, amely továbbviszi az embert az útján, ha amellett dönt, hogy előre megy tovább, és nem süllyed el örökre a gyász bénító érzésében. Az írónőtől előadásában megtudtuk, hogy csakis úgy lehet tovább menni az úton, ha darabokra bontjuk a létezést. „Hiszen a szívünk dobog tovább, a tüdőnk lélegzik, a nap is felkel újra, és este nyugovóra is tér. Ha a mindennapi dolgokban kezdjük észrevenni a szépet, akkor az életünk is szépen lassan építkezni kezd. Az alkalmazkodás pedig az egyik legjobb túlélő technikánk.”
Murinai Angéla
az AnyaSzív és a 10 okom a haragra c. könyve kapcsán mesélt a nők
társadalomban betöltött szerepéről is, a női közösségek megtartó erejéről,
valamint a rájuk nehezedő nyomásról is. Nem utolsósorban pedig az anyaság
témakörét – mint a „cukormázba” mártott álomképet – állította szembe a valóság
uralta rendszerrel: bármennyire tabunak számít is, igenis szabad
megkérdőjeleznünk életünk egyik talán legfontosabb, vállalt döntését.”Anyaként
az egyik legfőbb kérdésünk, amikor sok évtizednyi munka után ránézünk a már
felnőtt gyerekeinkre az,
hogy vajon megérte-e.”
Az előadás lezárásaként
– a szimbolizmus erejével élve – az életet, illetve az átélt traumákat a japán kintsugi
(aranyvarrás) hagyományához hasonlította.
„Ez a törött porcelánok helyreállításának művészete: nem elrejtik a hibát, hanem arannyal ragasztják össze a széttört edények darabjait. (…) Az arany nem elfedi a sérüléseket, hanem kiemeli, és az új egész már nem a régi tökéletességet, hanem a megélt történetet hordozza magában.”
Murinai Angéla őszintén vallja, hogy nem túlélünk, hanem a saját törésvonalunk mentén válunk jobbá.
"Az ember elképzel valamit,
gondol valamit az életéről, majd utána alkalmazkodik ahhoz, amit a körülmények
dobnak.”
~ Simon Barbara ~
Megjegyzések
Megjegyzés küldése