Egy
különös városi legenda szerint a Funiculi Funicula kávézónak, ha egy bizonyos
székére ráülsz – de csak arra a bizonyos székre – akkor kívánságod szerint a
múltba vagy a jövőbe repít egy különleges kannából szertartásosan kiöntött
kávé. Viszont az időutazásnak szigorú szabályai vannak, amiket be kell tartani,
különben végzetes következményei lesznek:
1. Az
időutazás során kizárólag azokkal találkozhatsz a múltban, akik megfordultak
már a kávézóban.
2. Bármit
teszel is „odaát”, a jelent nem változtatja meg.
3. A
kérdéses széken általában ül valaki, de néha elhagyja a helyét. Csak ilyenkor
lehet elfoglalni azt a széket.
4. Az
időutazás közben nem állhatsz fel, vagy ülhetsz át máshová.
5. Az
utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávét, és akkor végződik, amikor kiürül
a csésze. De meg kell inni a kávét, mielőtt kihűl.
És
még nem ért véget a bosszantó szabályok sora… Sokan mégis késztetést éreznek
rá, hogy ellátogassanak a japán kávézóba és kikérjék a hétköznapinak nem
mondható feketéjüket.
Négy
nőt - Kei, Hirai, Fumiko és Kohtake – a szabályok sem akadályozták meg abban,
hogy utazzanak az időben és láthassák a számukra fontos személyt, esetleg még
beszéljenek is vele. Négyüknek a kávézó jelenti a menedéket, segítséget. Itt
nem feltétlen a kávé életmentő erejére kell gondolni.😀😂 Holott az sem egy
utolsó szempont, hogy isteni finom feketét adnak, a vendég ízlése és kívánsága
szerint.
„Kohtakénak és más ínyenceknek
kedveskedve azonban Nagare a csöpögtetős módszert alkalmazta, ami jobban
kihozza a kávé aromáját. Ehhez előbb papírszűrőt helyezett egy tölcsérbe,
beleöntötte az őrölt kávébabot, majd egy kannából leforrázta. Úgy tartotta,
hogy ezzel az eljárással rugalmasabban alkalmazkodhat vendégei egyéni
ízléséhez, s a forró víz hőfokának módosításával jobban tudja szabályozni az
ital keserűségét és csersavasságát. Mivel a kávézóban nem játszottak
háttérzenét, mindig hallani lehetett, ahogy a kávé lassan lecsöpög a
gyűjtőedénybe. Mikor Kohtake meghallotta ezt a hangot, elégedetten
elmosolyodott. Kellemesnek érezte a kávéra való várakozást.”
– A nővérek -146 -147. p.
A
történetben nincs sok szereplő, minden egyes fejezet egy másik évbe és egy
másik női karakter életébe enged bepillantást. Ami állandó, az a helyszín és a
kávé, valamint maga a tény, hogy lehet az időben utazni.
A regényt pár nap alatt elolvastam, nemcsak azért, mert rövid terjedelmű, hanem mert nagyon olvastatja magát. Különösen tetszett az időutazás ténye és rejtélye, valamint az, hogy mindegyik fejezet más karakter történetét írja le. A leírásból teljesen átjött a vendéglátóhely atmoszférája, magával ragadt, sőt éreztem a készülő kávé illatát. ☕
Betérnél
a Funiculi Funiculaba egy forró kávéra, ha tudnád, hol van? Visszatérnél a
múltba, mindazok után, amit olvastál? Ha igen, akkor kivel találkoznál?
- D -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése