Igazi Barbara: „Ha a lélek olykor meg is reped, bátorság új történetet írni magadról”

Az elmúlt héten Igazi Barbara Igazibb Önismeret személyiségfejlesztő terapeuta, Gyászfeldolgozás Módszer specialista, integrál tanácsadó „Amikor a lélek megreped” című előadásán vehettek részt az érdeklődők könyvtárunk rendezvénytermében.

A pillangóölelés

Az előadás egy bármikor alkalmazható, önmegnyugtató technikával kezdődött: az úgynevezett "pillangóölelés" által minden résztvevő megnyugtathatta saját magát, és megérkezhetett valóban az "itt és most" pillanatába. Ez a hasznos technika a paraszimpatikus idegrendszer aktiválásán keresztül fejti ki pozitív hatását.

Mit értünk trauma alatt, és milyen fajtái léteznek?

A jelenlévők elsőként magáról a traumáról, mint fogalomról hallhattak részletesebben.  

A trauma szó görög eredetű, jelentése seb. Idegen, vagy szeretett személytől elszenvedett testi vagy lelki mély megrázkódtatást takar, olyat, amelyre nem számítunk.
Az életünkben léteznek nagy traumák, illetve kis traumák is. A nagy traumák közé sorolható többek között a gyermekkori elhanyagolás, az érzelmi, szexuális bántalmazás, illetve a súlyos sérülésekkel összefüggő, vagy akár háborús negatív élmények is.

A kis traumák sajnos mindannyiunk életét átszövik: a kirekesztés, a megszégyenítés, a verbális bántalmazás, illetve a magánéleti-kapcsolati csalódások is idetartoznak.

A személyiségfejlesztő terapeuta kitért arra is, hogy léteznek kollektív traumák (pl. Covid járvány), illetve egyéni traumák, melyek az emberek felnövéstörténetéből gyökereznek.

A mai világban elmondható, hogy főként az idegenektől féltjük gyermekeinket, de sajnos a statisztikák azt támasztják alá, hogy nagyobb arányban fordul elő a bántalmazás családon belül, illetve a gyermek közvetlen környezetében. 

A bántalmazás típusai

A bántalmazás típusairól is szó esett az előadáson. Az aktuális statisztikák azt mutatják, hogy legnagyobb arányban az érzelmi bántalmazás van jelen a hétköznapokban, ezt követi a fizikai bántalmazás, harmadik helyen a szexuális abúzus áll, a negyedik helyet a testet-lelket egyaránt érintő elhanyagolás foglalja el, és említést kell tennünk még a bántalmazások szemtanúiról is, hiszen nemcsak az tekinthető traumának, amit elszenvedünk, átélünk, hanem az is, amit látunk.

Igazi Barbara fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy a szerfüggő emberek 89 %-a valamilyen jellegű traumát hordoz magában, tehát a trauma és a függőség bizonyítottan nem függetleníthető el egymástól. Egy másik tényadat szerint pedig egy trauma megháromszorozza a további bántalmazás esélyét, tehát egy bármilyen formában bántalmazott gyermek/fiatal sokkal nagyobb eséllyel válhat elkövetővé, illetve további bántalmazás áldozatává.

A traumák általános jellemzői

A személyiségfejlesztő terapeuta beszélt arról is, hogy milyen nehéz az a folyamat, melynek során egy traumatizált ember eljut addig a pontig, hogy bizalmat szavazzon egy lelki segítőnek, és megossza vele azt, amire legszívesebben vissza sem emlékezne. Különösen nehéz a bizalmat kiépítenie a szakembernek a kliens felé, hiszen a traumák épp ezt a törékeny pillért rombolják le, és a biztonságérzet elvesztéséhez vezetnek.

A traumákra általánosságban is ránézve néhány jellemzőt említett a szakértő: minden esetben némák, nincsenek rá szavaink, félünk attól, hogy megismétlődhetnek, szégyenérzet társul hozzájuk, illetve önsorsrontó mechanizmussal is bírhatnak.

A traumatizált emberek idegrendszere egy erősen felhangolt autóriasztóhoz hasonlítható – szemléltette Igazi Barbara - hiszen úgy érzik, hogy bármikor, bármi (újra) megtörténhet velük, és stressz hatására ez még inkább kiéleződhet bennük.  

A tolerancia-ablak

A tolerancia-ablakot úgy kell elképzelnünk, mint két párhuzamos vonalat, ami születéskor még teljesen összezár, majd a felnövés folyamata által fokozatosan nyílik ki, tágul. Akkor azonban, ha valaki traumát él át, ez az ablak el kezd szűkülni, valamint a keletkező stressz hatására két irányban – felfelé vagy lefelé – ebből ki is mozdulhat az illető. Ha felfelé hagyjuk el a tolerancia-ablakot, az általában agresszióhoz vezet, ha lefelé mozdulunk ki belőle, akkor pedig a „lefagyás” állapotába kerülünk, tehát hirtelen nem tudjuk kezelni a kialakult helyzetet. A szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a mély megrázkódtatásokkal élő emberek sajnos nagyon gyakran hagyják el a két vonal közti biztonságosabbnak vélt zónát.

A tolerancia-ablak valóban lehet egy biztonságos „hely”: amennyiben képesek vagyunk a határokon belül maradni, akkor itt születhetnek jó döntések, hajlamosabbak vagyunk minél több információ befogadására is, értelmet nyerhet a meghallgatás megtartó ereje, és nem utolsósorban pedig több perspektívát is megláthatunk egy adott élethelyzetre vonatkozóan. A személyiségfejlesztő terapeuta véleménye szerint az önismeret erősítheti leginkább „lelkünk izmait”, a fent említett ablakot pedig fokozatosan tágíthatja.

Nyugtató technikák alkalmazása

Igazi Barbara mindenkinek azt tanácsolja, hogy fejlesszen ki saját magának olyan önnyugtató technikákat, amelyekkel egy, a traumájához kapcsolódó, felszínre törő érzések, emlékek esetén vissza tudja magát hozni az „itt és most” állapotába. Ezek lehetnek különböző mantrák, nyugtató mondatok, vagy akár színekre összpontosító számolási feladatok is az egyén közvetlen környezetében. Lényegében ilyenkor az érhető el, hogy az érzelmi agyat az adaptív működésből a jelenbe irányítjuk, és így nem süppedünk bele újra a megrázkódtatás felkavaró élményébe.

A szakértőtől azt is megtudtuk az előadás során, hogy a traumatizált embereknek felettébb nehézséget okoz a „csak úgy vagyok” élmény megengedése, nehéz megéléseik miatt képtelenek az „én-létezést” igazán átélni. A testtel kapcsolatos gyógyulási módok, mint például a bodywork, illetve a transzlégzés elsajátítása hatékony megoldás lehet számukra. 

Megküzdési stratégiák

A megküzdési stratégiák még családon belül is eltérőek lehetnek, az azonos, örökölt minták ellenére is.  A személyiségtípus is nagymértékben befolyásolja, hogy miként birkózunk meg a nehézségekkel. A rezíliencia fogalma rugalmasságot feltételez, olyan, mintha megfigyelnénk, hogy egy kifeszített rugó milyen állapotra ugrik vissza a kifejtett erőhatás után. Ennek szemléltetését Igazi Barbara a tudatosság fontosságával hozta összefüggésbe, és egy idézetet kapcsolt ide:

„Amíg a történeteinket nem rakjuk össze, addig ezek tudattalan élik magukat.”

Tudatosítás nélkül tehát a tudattalanunk mozog csupán.

A gyógyulás útjai

A disszociáció fogalma szerint valaki egy terápiás folyamatban próbálja felidézni az átélt negatív eseményeket, azonban vagy csak az emléket képes előhívni és érzés nem társul mellé, vagy pedig az érzést leli meg önmagában, emlékképek nélkül.
Igazi Barbara személyiségfejlesztő terapeuta szerint ennek feloldására nagyon jó módszer az inmagináció, mely egy módosított tudatállapotban alkalmazott, szimbólumokkal, hívóképekkel dolgozó eszközrendszer. A szimbólumok itt egyfajta hidak a tudat, illetve a tudattalan összekapcsolására, melyeket nem szükséges a fejlesztőnek megmagyaráznia, inkább a kliens ezekből kiinduló asszociációi adhatják meg a választ a feldolgozás irányába vezető kérdésekre.

A töredezettség is egy sajátos jellemzője a traumával való szembenézésnek: nem látjuk egyben a képet, nem emlékszünk részletekre, hiányoznak fontos információtöredékek, tehát a fejünkben nincs egyben a teljes narratíva.  

A személyiségfejlesztő terapeuta azt is hangsúlyozta, hogy a beszédkészség kialakulása előtt (2-3 éves korban) megélt traumákat nagyon nehéz kognitív módszerekkel feldolgozni, ilyenkor szintén a feljebb említett inmagináció vihet közelebb a megoldáshoz.

Egy másik hatékony módszer a traumák felszínre hozására, valamint az önismeret során is, a „belső gyermek munka”, amikoris a lelki segítővel egy speciális képi világon keresztül a felnőtt énünk próbál kapcsolódni ahhoz a gyermeki énünkhöz, aki a múltban mélyen megsebződött. Ebben a folyamatban az aktuális érzelmi világunk aktiválódik, és ebből kifolyólag a jelenlegi bölcsességünkkel fordulhatunk ahhoz a bennünk élő gyermekhez, aki mellé – éppen az átélt trauma okán – olykor még leülni is nehéz, nemhogy képzeletben, szívből megölelni.

Igazi Barbara előadása zárásaként arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyénnek mindig van esélye megébredni, és van lehetősége tudatosabban élni az életét. Az „AHA-élmények” – hez pedig soha sincs késő: a meghatározó felismerések – mint például a saját álmaink háttérbe szorítása szülői nyomásra – csak előrébb vihetnek mindenkit az életben.

„Ha a lélek olykor meg is reped, bátorság új történetet írni magadról”– ezekkel a motiváló gondolatokkal zárta az estét Igazi Barbara.

/S.B./