„Az élet szakadékait nem lehet csak úgy átugrani” – Joanne Yi: Az összes többi holnap

Kedves Olvasó! Joanne Yi debütáló regényében nagyon nehéz témákat érint: az elvágyódás, a gyász és az elengedés érzései keverednek össze ebben az igazán emberi hangon megszólaló történetben. A fájdalmas élmények mellett boldog felismerések, nehezen induló, mégis valódi emberi kapcsolatok is megmutatkoznak előttünk, miközben az emlékek füzére különleges jelentést kap. Winter szemléletének változása lassan bontakozik ki előttünk, akár egy virág, amely fokozatosan nyitja ki szirmait. „Miközben felcsatolom a sisakomat, az ég szomorkás árnyalatait fürkészem. Jövő ilyenkor már nem leszek itt. De a látvány majd változatlan marad. Bárhol is legyen, mindenki ugyanaz alatt az égbolt alatt él.” Nem tudok elmenni szó nélkül a borító mellett sem: vajon miért éppen egy ginkgo biloba  levelét tartja kezében a lány? A regény előrehaladtával a fa jelentősége is egyre világosabbá válik. Nemcsak egy vágyott helyszínt idéz meg, hanem az idő múlásának és az elengedésnek is a jelképévé lesz. A gingkolev...

Egész életemben boldog voltam... - Móricz Zsigmond: A boldog ember

A szerkesztőségbe régi ismerős érkezik, hogy dióhéjban elmesélje az életét. Hej, ha minden dió ekkora volna...

Ahogy halad a történet végig olyan érzésem volt, mintha az én emlékeim elevenednének meg. Apám és nagyapám mesélt így a családunkról és az ismerőseinkről. Szerelmek, csalódások, anyagi csőd, hirtelen meggazdagodás, szegénység, családi viszonyok, barátok, ellenségek, érdekellentétek.

Profi előadások kezdődnek ilyen összefoglalókkal: miről is lesz szó? Például "arról, hogy nem baj, ha szegény az ember, a szegény is hótig él." És valóban. Különösen tetszett, hogy minden fejezet alcíme ígér valamit, de csak azért, hogy aztán sarkaiból fordítsa ki azt a félmondatot, új jelentéssel megtöltve. Felnövekedés ez, mindannyian hasonlóképp jöttünk rá, hogy amit a világból és a benne történtekről gondolunk, csak egy szelet. A létezés valójában a szivárvány minden árnyalatát magában hordozza.


Ilyen sötét időkben boldog emberekről akarunk olvasni. Joó György története rávilágít arra, hogy a boldogság ott bujkál. Mindenben, mindenhol. Csak nézőpont kérdése.

Ne ijesszen meg bennünket, hogy klasszikus szerző tollából származik ez az izgalmas, kacagtató, olykor pedig könnyekig megható mese arról, milyen is volt száz évvel ezelőtt az élete egy átlag, két kezéből élő embernek.

Ha a könyvespolcon nem találod meg az olvasmányt, online itt olvashatod 😉





- K -

 

Megjegyzések