Egész életemben boldog voltam... - Móricz Zsigmond: A boldog ember

A szerkesztőségbe régi ismerős érkezik, hogy dióhéjban elmesélje az életét. Hej, ha minden dió ekkora volna...

Ahogy halad a történet végig olyan érzésem volt, mintha az én emlékeim elevenednének meg. Apám és nagyapám mesélt így a családunkról és az ismerőseinkről. Szerelmek, csalódások, anyagi csőd, hirtelen meggazdagodás, szegénység, családi viszonyok, barátok, ellenségek, érdekellentétek.

Profi előadások kezdődnek ilyen összefoglalókkal: miről is lesz szó? Például "arról, hogy nem baj, ha szegény az ember, a szegény is hótig él." És valóban. Különösen tetszett, hogy minden fejezet alcíme ígér valamit, de csak azért, hogy aztán sarkaiból fordítsa ki azt a félmondatot, új jelentéssel megtöltve. Felnövekedés ez, mindannyian hasonlóképp jöttünk rá, hogy amit a világból és a benne történtekről gondolunk, csak egy szelet. A létezés valójában a szivárvány minden árnyalatát magában hordozza.

Ilyen sötét időkben boldog emberekről akarunk olvasni. Joó György története rávilágít arra, hogy a boldogság ott bujkál. Mindenben, mindenhol. Csak nézőpont kérdése.

Ne ijesszen meg bennünket, hogy klasszikus szerző tollából származik ez az izgalmas, kacagtató, olykor pedig könnyekig megható mese arról, milyen is volt száz évvel ezelőtt az élete egy átlag, két kezéből élő embernek.

Ha a könyvespolcon nem találod meg az olvasmányt, online itt olvashatod 😉

- K -