„Az élet szakadékait nem lehet csak úgy átugrani” – Joanne Yi: Az összes többi holnap

Bejegyezte: –
Kedves Olvasó! Joanne Yi debütáló regényében nagyon nehéz témákat érint: az elvágyódás, a gyász és az elengedés érzései keverednek össze ebben az igazán emberi hangon megszólaló történetben. A fájdalmas élmények mellett boldog felismerések, nehezen induló, mégis valódi emberi kapcsolatok is megmutatkoznak előttünk, miközben az emlékek füzére különleges jelentést kap. Winter szemléletének változása lassan bontakozik ki előttünk, akár egy virág, amely fokozatosan nyitja ki szirmait. „Miközben felcsatolom a sisakomat, az ég szomorkás árnyalatait fürkészem. Jövő ilyenkor már nem leszek itt. De a látvány majd változatlan marad. Bárhol is legyen, mindenki ugyanaz alatt az égbolt alatt él.” Nem tudok elmenni szó nélkül a borító mellett sem: vajon miért éppen egy ginkgo biloba  levelét tartja kezében a lány? A regény előrehaladtával a fa jelentősége is egyre világosabbá válik. Nemcsak egy vágyott helyszínt idéz meg, hanem az idő múlásának és az elengedésnek is a jelképévé lesz. A gingkolev...
0

Egy könyvajánló a romantika jegyében kolléganőnk tollából

Bejegyezte: –


Rainbow Rowell: Lassúzás

A könyvek borítója hamar elcsábíthat, kedves olvasó. Teljesen megértelek: vonzza a tekintetet, elindít a fantázia ösvényén, és egyszerűen beleszeretsz. De veled is előfordult már, hogy annyira meg akartad tudni, hogy miért épp azt a címet kapta az adott regény, amit? Én így voltam a Lassúzás című kötettel Rainbow Rowelltől.
Elképzeltem a lassú zenére való, zavart, de jóleső andalgást, a közelséget, és a “hogyan tovább” izgalmát, de ez a kötet nem adta ilyen könnyen magát. Hosszú út vezetett odáig, hogy Cary és Shiloh szembe merjenek nézni azzal, ami rajtuk kívül mindenki másnak egyértelmű volt már a középiskolában is: a közöttük lévő szövetség a barátság őszinte mezsgyéjére szorítkozik ugyan, de ott rejlik benne a fel nem ismert szerelem lehetősége is.

" – Akkor majd lassúzunk, ha azt jobban szereted.
– De ez gyors szám!
– Kit izgat?
– Oké."
Cary a haditengerészethez áll be, Shiloh színésznőnek tanul tovább, de az egymásnak tett fogadalmuk megszakad, 14 évig nem beszélnek egymással. Egy közös barátjuk esküvőjén találkoznak újra: vajon a viszontlátás öröme milyen további bonyodalmakhoz vezet? Shiloh elvált, két gyermeket nevel a szülői házban, Cary pedig az eltávok alatt ébred rá, hogy oly sok időt vesztegetett már el az életéből.

"Szerette volna, ha a kihagyott évek után a régi, szívet melengető érzések átszivárognak a jelenükbe. Át akarta ültetni a múltat a jelenbe, keresni egy szép, napfényes ablakot, ahol újból virágba borulhatnak."
A könyv felépítését a múlt és a jelen váltakozásával követhetjük nyomon, a cselekmény valóban egy lassú táncban teljesedik ki. A főszereplők párbeszédei olyan érzelmeket láttatnak meg, amelyek mélyek, valódiak, és érdemes harcolni értük. Olyan volt olvasni is, mint amikor semmiben sem vagy biztos, de közben a szíved mélyén mindvégig tudod, hogy egész életedben mire is vágytál, csak túl lassan értél oda. Vagy ő hozzád.

"– Csak azt érzem, hogy annyi időt elvesztegettem már – magyarázkodott Cary. – Jóvá akarom tenni minden tévedésemet. Végre abban a tudatban szeretném élni az
életemet, hogy a megfelelő irányba haladok."


~ Szeretettel: Barbi ~


Megjegyzések

Megjegyzés küldése