Megsebzett szerelem a végletek határán - Az Üvegfiú c. regényt ajánljuk!

Bejegyezte: –
Két fiatal felnőtt – Dorián és Zsófi – története szinte átitatja fájdalommal a könyv lapjait. Egyszerre próbáljuk megérteni kialakulóban lévő kapcsolatuk működését, miközben rácsodálkozunk arra, hogy a feltétel nélküli szeretetet elvárása a másik fél iránti kontrollálatlan birtoklási vágyba csap át. Tele sérülésekkel, különböző traumákkal érkeznek meg a történetbe: Zsófi inkább arra vágyik, hogy valaki végre átlásson a szorongásán, valamint az őt mardosó örökös bizonytalanságon. Arra, hogy valaki valóban szépnek lássa és igazán elfogadja őt. Dorián pedig kétségbeesetten keresi önmagát nővére elvesztése után, és az egyetlen kiutat abban látja, hogy szándékosan sebeket ejt a testén. A fájdalom ringatja el a megnyugvás felé, de valójában a mély kötődés az, ami egyszerre vonzza és riasztja is őt. „Az életem elfolyik mellettem érzelmek és történések nélkül. Mintha egy sekély, lassan hömpölygő folyóban ácsorognék gumicsizmában. Hozzám sem ér a víz.” Nagyon izgalmas a regényben az írónő részé...
0

Egy könyvajánló a romantika jegyében kolléganőnk tollából

Bejegyezte: –


Rainbow Rowell: Lassúzás

A könyvek borítója hamar elcsábíthat, kedves olvasó. Teljesen megértelek: vonzza a tekintetet, elindít a fantázia ösvényén, és egyszerűen beleszeretsz. De veled is előfordult már, hogy annyira meg akartad tudni, hogy miért épp azt a címet kapta az adott regény, amit? Én így voltam a Lassúzás című kötettel Rainbow Rowelltől.
Elképzeltem a lassú zenére való, zavart, de jóleső andalgást, a közelséget, és a “hogyan tovább” izgalmát, de ez a kötet nem adta ilyen könnyen magát. Hosszú út vezetett odáig, hogy Cary és Shiloh szembe merjenek nézni azzal, ami rajtuk kívül mindenki másnak egyértelmű volt már a középiskolában is: a közöttük lévő szövetség a barátság őszinte mezsgyéjére szorítkozik ugyan, de ott rejlik benne a fel nem ismert szerelem lehetősége is.

" – Akkor majd lassúzunk, ha azt jobban szereted.
– De ez gyors szám!
– Kit izgat?
– Oké."
Cary a haditengerészethez áll be, Shiloh színésznőnek tanul tovább, de az egymásnak tett fogadalmuk megszakad, 14 évig nem beszélnek egymással. Egy közös barátjuk esküvőjén találkoznak újra: vajon a viszontlátás öröme milyen további bonyodalmakhoz vezet? Shiloh elvált, két gyermeket nevel a szülői házban, Cary pedig az eltávok alatt ébred rá, hogy oly sok időt vesztegetett már el az életéből.

"Szerette volna, ha a kihagyott évek után a régi, szívet melengető érzések átszivárognak a jelenükbe. Át akarta ültetni a múltat a jelenbe, keresni egy szép, napfényes ablakot, ahol újból virágba borulhatnak."
A könyv felépítését a múlt és a jelen váltakozásával követhetjük nyomon, a cselekmény valóban egy lassú táncban teljesedik ki. A főszereplők párbeszédei olyan érzelmeket láttatnak meg, amelyek mélyek, valódiak, és érdemes harcolni értük. Olyan volt olvasni is, mint amikor semmiben sem vagy biztos, de közben a szíved mélyén mindvégig tudod, hogy egész életedben mire is vágytál, csak túl lassan értél oda. Vagy ő hozzád.

"– Csak azt érzem, hogy annyi időt elvesztegettem már – magyarázkodott Cary. – Jóvá akarom tenni minden tévedésemet. Végre abban a tudatban szeretném élni az
életemet, hogy a megfelelő irányba haladok."


~ Szeretettel: Barbi ~


Megjegyzések

Megjegyzés küldése