A könyv fülszövege:
Salamon Sára tanárnő
nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje,
mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új
barátnőjéhez.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A
túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére?
Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint
sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta
jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán
egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont
rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait
követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban
időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az
írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.
Finy Petra sokak
számára a gyermekirodalmi munkásságáról lehet ismert, számos klassz könyvet írt
már a legkisebb olvasók számára.
Második, felnőtteknek írt
regényét szeretném most ajánlani, amely 2018 tavaszán jelent meg.
Egy ismerősöm hívta fel rá a
figyelmem, aki úgy hallotta jó könyv /Köszönöm, tényleg nagyon jó! ;) /
Amint elkezdtem olvasni máris
beszippantott, és amikor nem tudtam olvasni, akkor is arra gondoltam, vajon mi
lehet most Sárával, hogy alakul az élete? (Azt
gondolom, hogy az ilyen könyveket érdemes igazán olvasni, egy igazi könyvmoly
szerintem mindig is ezt keresi a könyvekben, mint valamiféle sajátos drogot.)
Oldalról oldalra egyre mélyebbre visz a könyv: a főszereplő folyton kapja a
pofonokat az élettől, közben pedig folyamatosan fény derül múltbéli titkokra
is. Bár a történet sokszor nyomasztott, mégis tudni akartam, hogyan alakul ez a
különös hullámvasút. A regény olvasása közben többször előfordult, hogy a könnyem potyogott és volt, amikor hangosan
nevettem.
Ugyan Sára a főszereplő, mégis, sokszor
ellopja előle a show-t Őze bácsi, aki az egész könyv legjobban megírt karaktere.
Jelleme plasztikusan elevenedik meg előttünk jellegzetes tárgyain, öltözékén,
beszédén keresztül.
Összességében roppant elgondolkodtató könyv az emberi kapcsolatokról, a
családról és a női sorsról egyaránt. Minden női olvasónak szívesen ajánlom,
hogy tudatosítsa bennünk, milyen erősek is vagyunk valójában.
- M -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése