Finy Petra: Akkor is

A könyv fülszövege:

 

Salamon ​Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez. 

Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni? 
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.

Finy Petra sokak számára a gyermekirodalmi munkásságáról lehet ismert, számos klassz könyvet írt már a legkisebb olvasók számára.

Második, felnőtteknek írt regényét szeretném most ajánlani, amely 2018 tavaszán jelent meg.

Egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmem, aki úgy hallotta jó könyv /Köszönöm, tényleg nagyon jó! ;) /

Amint elkezdtem olvasni máris beszippantott, és amikor nem tudtam olvasni, akkor is arra gondoltam, vajon mi lehet most Sárával, hogy alakul az élete? (Azt gondolom, hogy az ilyen könyveket érdemes igazán olvasni, egy igazi könyvmoly szerintem mindig is ezt keresi a könyvekben, mint valamiféle sajátos drogot.)

Oldalról oldalra egyre mélyebbre visz a könyv: a főszereplő folyton kapja a pofonokat az élettől, közben pedig folyamatosan fény derül múltbéli titkokra is. Bár a történet sokszor nyomasztott, mégis tudni akartam, hogyan alakul ez a különös hullámvasút. A regény olvasása közben többször előfordult, hogy a könnyem potyogott és volt, amikor hangosan nevettem.

Ugyan Sára a főszereplő, mégis, sokszor ellopja előle a show-t Őze bácsi, aki az egész könyv legjobban megírt karaktere. Jelleme plasztikusan elevenedik meg előttünk jellegzetes tárgyain, öltözékén, beszédén keresztül.

Összességében roppant elgondolkodtató könyv az emberi kapcsolatokról, a családról és a női sorsról egyaránt. Minden női olvasónak szívesen ajánlom, hogy tudatosítsa bennünk, milyen erősek is vagyunk valójában.  

- M -