Találkozzunk a könyvtárban!

Biró Kincső: Medúzalány „– A medúza a kedvenc állatom. – Végigsimítok a sötét fényes anyagán. – Gyönyörű, de egyszerű lények. Nincs sem agyuk, sem szívük. Mégis meg tudják magukat védeni. Irigylem őket. Engem az agyam és a szívem csak akadályoz. Sohasem tudtam megvédeni magam. – Bárcsak én is egy medúza lehetnék! Nem lennének gondolataim, sem érzéseim, csak sodródnék, amerre a tenger áramlatai visznek.” Egy nagyon mély, és bátor regényt olvashatunk egy fiatal írónőtől, aki nyers őszinteséggel ír egy olyan nehéz témáról, amiről az áldozatok szinte beszélni sem képesek, bennük a szégyen és a rettegés él tovább. Biró Kincső debütáló kötetében erőteljes szimbolizmussal közelít az olvasókhoz: úgy szivárog lassan a bőrünk alá a történet, hogy közben gyönyörű metaforák segítenek megérteni azt is, amit talán elképzelni sem tudunk. „Nem látok túl saját magamon, az átkomon és a szorongáson. Nem látok értelmet, sem értéket az emberi életben. A férfiak egy csinos játék babaként, tárgyként kezelne...