John Green nevével bizonyára mindenki találkozott már, hiszen
ő írta a Csillagainkban a hiba című regényt, amiből 2014-ben egy sikeres és
népszerű film született. Green egyesíti az Alaszka nyomában és a Katherine a
köbön elemeit – a hihetetlenül kifinomult, de elérhetetlen lányt és egy életet
megváltoztató utazást. Nem véletlen a kedvenc íróm, és rajtam kívül még sok
fiatal felnőttnek is.
Főhősünk Quentin 'Q' Jacobsen, akinek unalmas élete teljesen
felfordul, amikor a lenyűgöző és gyönyörű Margo Roth Spiegelman beköltözik a
szomszédba. A fiatal Q számára Margo egy kaland. Ez mind szórakozás és játék,
mígnem egy napon bizarr dolgokra bukkannak.
Évekkel később két főszereplőnk középiskolás, és eltávolodtak
egymástól. Alig beszélnek, amíg Margo be nem mászik Quentin hálószobájába, és
meghívja őt, hogy csatlakozzon hozzá a bosszút állni az ellenségein. Kalandos éjszakájuk van, de amikor reggel
felébred, Margo eltűnt. A fő cselekmény Q-t és barátait követi, amint
megpróbálják feltárni a rejtélyes nyomokat, amelyeket Margo hagyott hátra…
Ez egy nagyon összetetten megírt cselekmény. A nyomok erőt
adnak a könyv továbbolvasásához, lehetetlen letenni. A komédia, a naplószerű
történetek és a rejtélyesség között zseniálisan egyensúlyoz, összekeverve őket.
A kettő elválaszthatatlan. Véleményem szerint a legjobb dolog ebben a könyvben az
identitás megvitatása volt. A könyv középpontjában az egyes szereplők Margóról
alkotott más-más elképzelése áll, és végül a felismerésük, hogy ő is egy olyan
hétköznapi személy, mint ők. Annyi mindent el tudnék mondani az ideálok
fontosságáról ebben a könyvben.
A könyv nagy részében Margo inkább gondolat, mint karakter.
Mindenkinek más emlékei vannak róla, és ezért másként látja őt. Q Margóról
alkotott elképzelése a történeten keresztül fejlődik, és karaktere egyre
összetettebbé válik. Még akkor is, amikor felfedezzük az igazi Margót.
A Papírvárosok volt az
egyik legviccesebb könyv, amivel az elmúlt években találkoztam. Az első két
részben folyamatosan ömlik a bölcsesség, főleg Q reakcióiból, azokra a furcsa
dolgokra, amelyeket Margo látszólag művelt. Sok komikus megkönnyebbülés is
átjön Benen, Q legjobb barátján. Ennek ellenére véleményem szerint a könyv
legviccesebb része a vége felé vezető út volt. Nem csak ez, de a könyvnek
szinte megvan a saját nyelve a belső vicceknek: fekete Mikulások, harcsák és
sörkardok egyaránt szerepelnek benne.
Ennek a könyvnek a vége összetöri a szívemet. Szomorú, de a
történet többi részét tekintve helyesnek tűnik. Minden össze van húzva.
Imádtam, ahogy a metaforák visszatérnek a történetben.
Mostanában arra gondoltam, hogy úgy tűnik, minden John Green
könyvnek van közös nyelve. Összefoglalva, a Papírvárosok egy figyelemre méltó
és vicces könyv nagyszerű karakterekkel és gyönyörű metaforákkal. Ajánlom
bármely más John Green könyv rajongóinak, vagy bárkinek 14-15 éves kor felett.
Hogy őszinte legyek, szerintem bárki és mindenki nyerhet valamit, ha ezt
elolvassa.
Vendégszerző: Farkas Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése