Vendégszerzői írás - John Green: Papírvárosok

John Green nevével bizonyára mindenki találkozott már, hiszen ő írta a Csillagainkban a hiba című regényt, amiből 2014-ben egy sikeres és népszerű film született. Green egyesíti az Alaszka nyomában és a Katherine a köbön elemeit – a hihetetlenül kifinomult, de elérhetetlen lányt és egy életet megváltoztató utazást. Nem véletlen a kedvenc íróm, és rajtam kívül még sok fiatal felnőttnek is.

Főhősünk Quentin 'Q' Jacobsen, akinek unalmas élete teljesen felfordul, amikor a lenyűgöző és gyönyörű Margo Roth Spiegelman beköltözik a szomszédba. A fiatal Q számára Margo egy kaland. Ez mind szórakozás és játék, mígnem egy napon bizarr dolgokra bukkannak.

Évekkel később két főszereplőnk középiskolás, és eltávolodtak egymástól. Alig beszélnek, amíg Margo be nem mászik Quentin hálószobájába, és meghívja őt, hogy csatlakozzon hozzá a bosszút állni az ellenségein.  Kalandos éjszakájuk van, de amikor reggel felébred, Margo eltűnt. A fő cselekmény Q-t és barátait követi, amint megpróbálják feltárni a rejtélyes nyomokat, amelyeket Margo hagyott hátra…

Ez egy nagyon összetetten megírt cselekmény. A nyomok erőt adnak a könyv továbbolvasásához, lehetetlen letenni. A komédia, a naplószerű történetek és a rejtélyesség között zseniálisan egyensúlyoz, összekeverve őket. A kettő elválaszthatatlan. Véleményem szerint a legjobb dolog ebben a könyvben az identitás megvitatása volt. A könyv középpontjában az egyes szereplők Margóról alkotott más-más elképzelése áll, és végül a felismerésük, hogy ő is egy olyan hétköznapi személy, mint ők. Annyi mindent el tudnék mondani az ideálok fontosságáról ebben a könyvben.

 

A könyv nagy részében Margo inkább gondolat, mint karakter. Mindenkinek más emlékei vannak róla, és ezért másként látja őt. Q Margóról alkotott elképzelése a történeten keresztül fejlődik, és karaktere egyre összetettebbé válik. Még akkor is, amikor felfedezzük az igazi Margót.
 
A Papírvárosok volt az egyik legviccesebb könyv, amivel az elmúlt években találkoztam. Az első két részben folyamatosan ömlik a bölcsesség, főleg Q reakcióiból, azokra a furcsa dolgokra, amelyeket Margo látszólag művelt. Sok komikus megkönnyebbülés is átjön Benen, Q legjobb barátján. Ennek ellenére véleményem szerint a könyv legviccesebb része a vége felé vezető út volt. Nem csak ez, de a könyvnek szinte megvan a saját nyelve a belső vicceknek: fekete Mikulások, harcsák és sörkardok egyaránt szerepelnek benne.
 
Ennek a könyvnek a vége összetöri a szívemet. Szomorú, de a történet többi részét tekintve helyesnek tűnik. Minden össze van húzva. Imádtam, ahogy a metaforák visszatérnek a történetben.
 
Mostanában arra gondoltam, hogy úgy tűnik, minden John Green könyvnek van közös nyelve. Összefoglalva, a Papírvárosok egy figyelemre méltó és vicces könyv nagyszerű karakterekkel és gyönyörű metaforákkal. Ajánlom bármely más John Green könyv rajongóinak, vagy bárkinek 14-15 éves kor felett. Hogy őszinte legyek, szerintem bárki és mindenki nyerhet valamit, ha ezt elolvassa.

 Vendégszerző: Farkas Réka