A nevem Lőrinc, Szórád nembéli Lőrinc

 

Bene Zoltán új könyve 2020 szeptemberében a Kortárs Kiadó gondozásában jelent meg. Ezt a kötetet - hatásvadász módon - úgy elemzem, mint egy 14. századi James Bond történetet. Ebben a történelmi, történetfilozófiai regényben, azonban többről van szó. Hőse, brit utódjához hasonlóan Őfelsége szolgálatában áll, és véletlenül még a „munkáltató” keresztneve (Erzsébet) is azonos. Bár az egyik esetben egy királynőről, a másikban pedig egy királynéról van szó. A magyar titkosszolgálat, Damján testvér hálózata éppen olyan pontosan és hatékonyan dolgozik, mint az MI6.

Az első tizennégy fejezet választ ad arra a kérdésünkre, hogyan lesz valakiből titkos ügynök az Anjou-kori Magyarországon. Megismerjük a Szeged környékén élő Szórád Lőrincet, az előnytelen külsejű („zavarba ejtő tekintetű”, „furcsán csúnya”) fiatalembert, akit hatalmas tudásvágy hajt. Emellett - egy kun vitéznek köszönhetően - jártas lesz az íjászatban és a közelharcban is. A királyi udvar megkülönböztető figyelmét azonban egy véletlennek, vagy inkább Isten rendelésének köszönheti, amiben képességei, készségei is szerepet játszanak. Szerencséjére, vagy inkább - kezdetben rejtőzködő - támogatóinak segítségével eljut Itáliába, hogy tanulmányait folytathassa. Ekkor fogadja el megbízatását, és kapja meg feladatát, ami könyv további fejezeteit, és hősünk életét is meghatározza.

A regény olvasói ezt követően szinte testközelből egy jól ismert, bár többféleképpen elmesélt történet részeseivé válnak, amelynek „hívószavai”: Nápoly, András, Johanna. Ez a „sztori” több évszázada foglalkoztatja, és ossza meg a magyar és a külföldi - a történelem iránt érdeklődő - közvéleményt. Elég, ha csak Arany János elbeszélő költeményére (Toldi szerelme), vagy Passuth László monumentális történelmi tablójára (Nápolyi Johanna) gondolunk. Bene Zoltán ügyesen egyik táborhoz sem csatlakozik, sőt úgy változtatja meg a történetet, hogy a történelem menetébe nem is szól bele. Mindvégig kitart szerethető figurája, a teremtett világ mozgatórugóit szenvedélyesen kutató, bár néha csetlő-botló Lőrinc mellett.

Még egy szereplőt szeretnék megemlíteni, hiszen egy James Bond történet elképzelhetetlen Bond-lány nélkül. Lőrincünknek Estát rendelte a Sors. Az is elképzelhető, hogy nem is Sors, hanem Esta döntött így szánalomból, szerelemből. A hideg számítás sem zárható ki, hiszen a gyönyörű hölgy is Damján testvér szervezetének alkalmazásában áll. Szerelmük beteljesedéséhez, két lírain megkomponált „egyéjszakás kalandon” keresztül jutunk el.

A könyv nem csupán egy művelődés- és mentalitástörténeti adalékokkal erősen fűszerezett kalandregény, amiben van szerelem, intrika, háború, sőt még pusztító járvány is. A sokat töprengő főszereplővel együtt egy új, emberközpontú világkép megszületésének szemtanúivá válunk. Az új eszmerendszer, a humanizmus arra keresi a választ, milyen mértékben vagyunk urai saját Sorsunknak, mit tehetünk ellene, és mindennek mi lesz az ára. A válasz 377 oldal terjedelemben, de két fogalomban összesűrítve érkezik: Isten, ítélet.

- KP -