Legutóbbi blogposztunkban még a nyári olvasmányokról írtunk, ötleteltünk nektek, a gondtalan, heverészős, part menti olvasós napokra gondolva. Azonban lassan velünk szalad el a nyár, és az őszi becsengetés magával hozza a kötelező olvasmányok régi, jellegzetes illatát. A néhol megsárgult lapok nosztalgikus hangulatát és az örök érvényű, lapról lapra visszaköszönő igazságokat is.
De mi lenne, ha másként tekintenénk most ezekre az értékes könyvekre? Nézzünk rájuk úgy, mintha hús-vér emberek lennének! Milyen tulajdonságokkal rendelkeznének, milyen hangon szólnának hozzánk? Vajon te kit engednél közel magadhoz a szereplők közül?
Képzeljük el egy blogposzt erejéig, hogy Molnár Ferenc remekműve, A Pál utcai fiúk nem csupán az egyik legfontosabb ifjúsági regényünk, hanem szinte már egy létező személy, aki köztünk lépdel, velünk beszélget, és nekünk meséli el a barátság tűzön-vízen átívelő mivoltát.
A Pál utcai fiúk című könyv emberként tinédzserkorban járna, 13-14 éves lenne: dacos, makacs, lázadó, harcra kész, ugyanakkor összetartó közösséget alkotna Boka Jánossal, Nemecsek Ernővel, Csónakossal, Cselével, Barabással, Kolnayval, Leszikkel, Weisszel és nem utolsósorban Richterrel. Egy valaki maradt ki - Geréb - méghozzá azért, mert nem volt képes megelégedni a másodhegedűs szerepkörrel, és árulóvá vált, de később a megbánás érzése nyomán igyekezett jóvátenni tetteit.
A Pál utcaiak pedig olyan fiatal lázadók, akik bátran néznek szembe az ellenséggel, a vörösingesekkel. Egymásért szívvel-lélekkel kiállnak, bár az árulás is beférkőzik ebbe a látszólag hatalmas, összetartó egységbe. De éppúgy, mint sokszor az életben is, itt is az ártatlanokat gyanúsítják meg. Pedig ők azok, akik mindent megtettek, amit a lelkiismeretük engedett, dacolva akár a fenyegető, majd halálos kórral.
Boka karaktere igazi vezéregyéniség is lehetne, amennyiben nem lenne híján a valódi emberismeretnek. Bátor, felelősséggel tartozik társaiért, de mégsem lát át mindenkin. Vagy éppen azt az egy valakit nem látta úgy, ahogyan kellett volna: tisztán, valódi értékei és hősiessége szerint. Talán pontosan ez az, ami miatt a rossz döntések már előrevetítik a bajtársiasságon messze túlmutató, közelgő tragédiát.
Azonban vannak olyan dolgok az életben, amelyek mások bemocskolt becsületét nem moshatják tisztára, mindazok ellenére, hogy a kisbetűkkel leírt név tulajdonosa a csapat érdekeit szem előtt tartva viselkedett ilyen bátran, majd végleg lehunyta szemét egy végzetes tüdőgyulladás következtében.
Nemecsek Ernő – és nem nemecsek ernő – volt a legkisebb, ugyanakkor a legnagyobb hős. Ő maga ez a könyv, pedig az ő hangját alig halljuk, nincsenek erőteljes szavai, de a tettei, valamint őszinte embersége beszél helyette. Talán éppen ezért válik a történet végére mindenkinél nagyobbá.
Ha A Pál utcai fiúk valóban emberként sétálnának szembe velünk, egyszerre nyílna fel a szemünk a legnagyobb emberi értékek, valamint a leggyarlóbb emberi és gyermeki tulajdonságok nyomán. De vajon mennyit változott 1907 óta a világ, mióta ez a könyv megjelent? Szereplői példaképpé léptek elő, vagy csak olyan emberként maradtak meg az utókornak, akiket gyorsan elfelejthetünk? Te miként gondolsz a vezér Bokára, az áruló-megbánó Gerébre, és a legbecsületesebb hősre, a kis Nemecsekre? Kicsi volt, mégis őt csomagolta be számunkra időtálló papírba az emlékezet.
Utóirat: Te ki lennél a regényben?
~Szeretettel: Barbi~
Megjegyzések
Megjegyzés küldése