Te töröl(tet)néd a fájdalmas emlékeid? - Az Újra veled éjfélkor c. ifjúsági regényt ajánljuk!

Kedves Olvasó! 

Mit gondolsz - visszatekintve az eddigi életedre - vannak olyan emlékeid, amelyeket végérvényesen kitöröl(tet)nél a memóriádból, hogy a múltad azon fájdalmas része teljesen köddé válhasson?

Képes lennél szándékosan életed egykori fontos szereplőit, eseményeit - csalódásba fulladt szerelmeket, felbomlott barátságokat, megélt ízes-illatos pillanatokat - örökre otthagyni egy steril szobában? Az Újra veled éjfélkor c. regényt olvasva megtehetnéd, ha akarnád.

Az ifjúsági regény főhősei - Aria és Strat - közös éjféli álmaikból kilépve, a titkok ösvényét végigjárva vajon emlékeik valódi, hol keserédes, hol cukormázas valóságát választják-e az igazi jelenük mentén, vagy végleg útjára engedik a könnyáztatta múltjukat, áldozva ezzel az egymás nélküli létezés oltárán? 

"Ez a baj az emlékekkel. Az idő addig dörzsöli a széleiket, míg végül csak egy csiszolt folyami kavics marad belőlük. Először nem tudod felidézni, milyen ruha volt rajtad, majd az adott pillanatot megelőző részletek is elhalványulnak. Aztán már csak egyetlen éles kép marad, vagy egyetlen gyűszűnyi vegytiszta érzés. És végül az is megfoghatatlanná válik."

Ebben a különlegesen szerethető történetben a két tizenhét éves fiatal úgy talál egymásra, hogy idegennek vélik a másikat: de minden éjjel, pontban éjfélkor, az álmaikban újra és újra találkoznak, egészen addig, amíg rá nem döbbennek, hogy az életük egy része bizonyosan összeforrhatott a múltban. Szembesülniük kell azzal is, hogy rengeteg kirakós darabka hiányzik még a teljes kép összerakásához: ezt pedig csakis együtt, apró emléktöredékek mentén tudják egymás mellé helyezgetni. Vajon mit gondolnak a főszereplőink az emléktörlés lehetőségéről, hogy elfelejthessék mindazt, ami miatt újra ismeretlenekké váltak? Akarnak-e egyáltalán teljesen tiszta lappal fordulni a másik felé úgy, hogy a lelkük mélyén ők is tudják "hogy a hibák érdekesek" és ettől lesznek külön-külön, illetve párként is önazonosak? 

Brianna Bourne műve a fantázia és a valóság határán egyensúlyozva halad egészen a végkifejletig, ifjúsági regényként pedig igazi útravalóval szolgál a fiatalok legfőbb kérdéseivel kapcsolatban. Jó helyen vagyok ott, ahol vagyok? A megfelelő emberekkel veszem körbe magam? Bízhatok-e az első igaz szerelem erejében? Mennyi fájdalom és boldogság fér meg egyszerre egyetlen szívben? 

A leglényegesebb üzenet a könyvlapokról oldalról oldalra, az események mély sodrásában pottyan az ölünkbe: az emlékeink - jók és rosszak egyaránt -  velünk, valamint értünk vannak, és tanítanak, méghozzá nem is akárhogyan.

"Csábító lenne visszasüppedni az éjféli álmokba. Régebben tudatosan figyelmen kívül hagytam mindent, ami nehéz vagy csúnya. De a való élet akkor is izgalmas lehet, ha nem képeslapra kívánkozóan szép."

/S.B./