Nem csak nézni, látni is - A barátaim című könyvet ajánljuk!

Bejegyezte: –
Kedves Olvasó! Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy igazi Backman-rajongó vagyok, így valószínűleg nem is fogok tudni túl objektív ajánlót írni az író legújabb könyvéről, mely A barátaim címet viseli. Elfogult vagyok, de ez nem is csoda, mert Backman mindig keserédes, fanyar humorral, a leglehetetlenebb hasonlatokkal tárja elénk olyan módon ezt a furcsa létezést, hogy néha még azt is megkérdőjelezzük, amit eddig a világról saját tapasztalataink alapján befogadni mertünk. A perspektíva lehet egyszerre ugyanaz, de mégis egészen különböző? A vágyak és a vágyott csend egyszerre bújhat meg a szereplőkben - ahogy A barátaim főhőseiben is - és akár irányt is mutathat.  "Ennyi az élet. Ennyit lehet remélni. Nem szabad arra gondolni, hogy egy nap vége szakad,különben gyáván élsz majd, nem szeretsz túlságosan, nem énekelsz túl hangosan. Magától értetődőnek kell venned, gondolja a művész,  úgy az egészet:a napfelkeltéket, a lassú vasárnap reggeleket, a vizes lufikat, a másik szuszogását a n...
0

Érezted már úgy, hogy van VALAKI A PADLÁSON?

Bejegyezte: –


Andrea Mara második magyarul megjelent könyve a Valaki a padláson (első a Senki nem látott semmit, de nem összefüggő történetek). Az ír szerzőnő regénye a thriller kategóriába sorolható be, ennek megfelelően a kötet egésze alatt feszült légkört tart fent.

„Azt hitted, egyedül vagy otthon?
Gondold át még egyszer.”

Volt már olyan érzésed, hogy nem vagy egyedül? Hiába zártál be minden ajtót, mégis úgy érzed mintha valaki bent lenne a házban veled? Na ilyen érzés, ezt a könyvet olvasni.


„Három perccel azelőtt, hogy bekövetkezik, Anja nagyot kortyol a fehérborából, leteszi a poharát a párkányra, és lejjebb csúszik a kádban.” – a történet első mondata.

Izgalmas, feszültségekkel, titkokkal teli történetet kapunk az írónőtől, tele fordulatokkal. A történet magával ránt már az első oldalaktól kezdve, a cselekmény sodró lendületű, egyre fokozódó feszültséggel és hátborzongató jelenetekkel.


Tetszettek a kidolgozott karakterek, hogy mindenki gyanús. A főszereplők különös dinamikája, a családszerkezet kialakítása kifejezetten megfogott. Elvált szülőkről van szó, akik barátok maradtak, és közösen nevelik a gyerekeiket. Hetente váltogatják, hogy ki lakik az új házban a gyerekekkel, és ki az, aki a közös lakásukat használja éppen.

Több szálon fut a cselekmény, több réteg alkotja a történetet. Mi történt a múltban, mi köti össze a szereplőket, miért szakadt meg a barátságuk? Mi történt, ami miatt egy másik kontinensre kellett költöznie a családnak? Mit rejtegetnek a szereplők? Ki készíti a rémisztő videókat az otthonukról? És vajon valóban van valaki a padláson?



Folyamatosan járt az agyam olvasás közben, elméleteket gyártottam. Letehetetlen, maradandó élmény volt számomra. A befejezés tényleg minden kérdésemre választ adott, nem maradt elvarratlan szál, elégedetten csuktam be a könyvet.


„Nem félek egyedül a sötétben, attól félek, hogy nem vagyok egyedül.”

Te olvastad már? Ha igen, írd meg hozzászólásban, hogy tetszett. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre. 😊



~Lina



Megjegyzések

Megjegyzés küldése