Ki bánt kit? – Egy kapcsolat, ami mindent felülír - A Merre vagyok arccal előre c. regényt ajánljuk!

Bejegyezte: –
Kedves Olvasó! Fabricius Gábor harmadik regénye nem könnyű, és korántsem mindennapi olvasmány. Sokkal többet ad, mint egy bántalmazó kapcsolat tűpontos és szívbemarkoló ábrázolása. Megcsillantja a halál torkából felénk integető reményt, esélyt kínál az újrakezdésre, amire aztán a lelki, verbális, illetve fizikai abúzus nyomja rá kitörölhetetlen bélyegét. Vajon a szerelem erős érzése, valamint a családdá válás felelőssége megtarthatja-e azt a bomló egységet, amit a szív már alig bír el?  "Flórával a napok olyanok voltak, mint egy keserédes balett, melyet az érzelmek kifürkészhetetlen táncolása színezett. Egy pillanatban, mint a tavaszi virágok, sugárzott a boldogság és kiteljesedés, szívében napfény táncolt, de hamar beköszöntött a tél jeges széllel és az ereszt rázó viharokkal." A regény, a maga egyszerre nyers, közelítő szemléletmódjával érinti meg az olvasót: érezzük a szenvedést, az áldozati szerepbe való kényszerülés magányosságát, miközben csak kapkodjuk a fejünket, hogy...
0

Érezted már úgy, hogy van VALAKI A PADLÁSON?

Bejegyezte: –


Andrea Mara második magyarul megjelent könyve a Valaki a padláson (első a Senki nem látott semmit, de nem összefüggő történetek). Az ír szerzőnő regénye a thriller kategóriába sorolható be, ennek megfelelően a kötet egésze alatt feszült légkört tart fent.

„Azt hitted, egyedül vagy otthon?
Gondold át még egyszer.”

Volt már olyan érzésed, hogy nem vagy egyedül? Hiába zártál be minden ajtót, mégis úgy érzed mintha valaki bent lenne a házban veled? Na ilyen érzés, ezt a könyvet olvasni.


„Három perccel azelőtt, hogy bekövetkezik, Anja nagyot kortyol a fehérborából, leteszi a poharát a párkányra, és lejjebb csúszik a kádban.” – a történet első mondata.

Izgalmas, feszültségekkel, titkokkal teli történetet kapunk az írónőtől, tele fordulatokkal. A történet magával ránt már az első oldalaktól kezdve, a cselekmény sodró lendületű, egyre fokozódó feszültséggel és hátborzongató jelenetekkel.


Tetszettek a kidolgozott karakterek, hogy mindenki gyanús. A főszereplők különös dinamikája, a családszerkezet kialakítása kifejezetten megfogott. Elvált szülőkről van szó, akik barátok maradtak, és közösen nevelik a gyerekeiket. Hetente váltogatják, hogy ki lakik az új házban a gyerekekkel, és ki az, aki a közös lakásukat használja éppen.

Több szálon fut a cselekmény, több réteg alkotja a történetet. Mi történt a múltban, mi köti össze a szereplőket, miért szakadt meg a barátságuk? Mi történt, ami miatt egy másik kontinensre kellett költöznie a családnak? Mit rejtegetnek a szereplők? Ki készíti a rémisztő videókat az otthonukról? És vajon valóban van valaki a padláson?



Folyamatosan járt az agyam olvasás közben, elméleteket gyártottam. Letehetetlen, maradandó élmény volt számomra. A befejezés tényleg minden kérdésemre választ adott, nem maradt elvarratlan szál, elégedetten csuktam be a könyvet.


„Nem félek egyedül a sötétben, attól félek, hogy nem vagyok egyedül.”

Te olvastad már? Ha igen, írd meg hozzászólásban, hogy tetszett. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre. 😊



~Lina



Megjegyzések

Megjegyzés küldése