A nagy menet - vendégszerzőnk ajánlja

1864-ben az Amerikai Polgárháború hadvezére William Tecumseh Sherman megindította a történelem első olyan hadjáratát, amelynek deklarált célja az ellenfél hátországának szisztematikus megsemmisítése volt. Sherman átültette a gyakorlatban a totális háborút. Hatvanezres seregével, utánpótlási vonal nélkül, a Konföderációs területek kirablásával és felélésével haladt előre, miközben Grant tábornok Robert E. Lee erőit morzsolta fel a déliek fővárosa Richmond elleni hadjáratában. Doctorow regénye tulajdonképpen Sherman hadjáratát dolgozza fel, az előrenyomuló hadsereg alapjaiban forgatja fel a civil szereplők életét, akik balszerencséjükre a menet útjába kerülnek. Belőlük kerül ki a regény szereplőinek nagyobbik része, de az inváziós sereg főparancsnokát és katonáit is megismerjük testközelből.



Ami nekem nagyon-nagyon tetszett, hogy bár ez egy remek jellemábrázolásokkal és karakterekkel teli szépirodalmi regény, a szerző történelmi téren is teljesen képbe van, sőt érti az akkori hadviselés és Sherman hadjáratának lényegét. A csataleírás is nagyon korrekt, meg a hadseregről szóló részletek is. A mai szemmel brutális tábori egészségügyi viszonyok is pontosan bemutatásra kerültek. Egy fontos tényt érdemes kiemelni, az akkoriban használt gyalogsági puskák nagy része a mai fogalmak szerint "dum-dum" (Minié ball) golyóval tüzelt, ez azt jelentette, hogy a csontokat szilánkosra törték, amikor becsapódtak, ezért a végtag sérülések túlélésének legjobb esélyét az amputáció kínálta. A regény orvos szereplőjének nagyságát ez még jobban megmagyarázza, különösen, amikor számba veszi, az orvosi műszereit akkor szembesülünk azzal, hogy a sebész akkoriban sajnos nem gyógyított a szó klasszikus értelmében. (Noah Gordon nagyszerű regénye a Sámán is pont egy ilyen katonaorvos történetét dolgozza fel.)

A történelem nem csak egy tabló a háttérben, hanem maga a regény. Az a pár sor, ahogy egy állathoz hasonlítja az Uniós sereget, annyira találó, frappáns, letisztult és mély, hogy engem megvett vele Doctorow kilóra. Az életképei, és a szereplők mind egy-egy mozaikdarab, amiből a végén kapunk egy nagy tablót a hadjáratról. Aki a lineáris történetvezetést kedveli, annak a regény eleje elég nagy káosz lesz, sok szereplő párhuzamos történeteivel kezdődik, olyan, mint egy vastag kötél történetszálakból fonva. A szereplők közül többen összetalálkoznak, majd szétválnak, de végig haladnak a sereg alkotta nagy menettel és így a regény történetével is haladunk előre. A hadsereg könyörtelenül nyomul előre és darabokra morzsolja a déliek társadalmát, kifosztja a déli gazdaságot, felégeti az épületeket, lerombolja a rabszolgaságot, ezzel földönfutóvá teszi a zömmel fehér asszonyokból és gyerekekből álló hátországi birtokos népességet. Mivel a feketék a szabadságuk zálogát látják a felszabadítókban, ők is követik az inváziós haderőt, komoly fejfájást okozva ezzel Sherman tábornoknak. Gyakorlatilag a teljes lakosság gyökértelen vándorrá válik, aki meg hátra marad, azokra lecsapnak a déli szabad csapatok, akik hiénaként követik az északiak seregét. Egyfajta menni vagy meghalni helyzet ez mindenkinek akit a sereg útjába kerül, legyen az katona vagy civil.



A remek leírásokat olvasva elhiszem, hogy Doctorow maga is végigjárta a helyszíneket, ismeri a vidéket, amit az Északiak letaroltak. A háború abszurditásai, amiket leír bizony mellbevágóak, és a legtöbbről érezhető, hogy megtörtént eset, vagy valós események ihlették. A könyv szerintem élvezhető annak is, aki semmit sem tud a korszakról, mert egy jó regény, de ha valaki ismeri a korszakot, akkor kap egy extra mélyebb réteget is, mert a könyv nagyon autentikus, csak ajánlani tudom. Sherman menete szó szerint beleégette magát a "Dél" történetébe, a tábornok megítélése még ma is negatív az akkor feldúlt területeken, a Youtube-on hat különböző dokumentum filmet találtam a témáról amikor a könyvet olvastam. A nagy menetnek jelentős szerepe volt a háború befejezésének felgyorsításában, mert brutalitásával megadásra kényszerítette a konföderációs hátország lakosságát is, nem csak a hadseregét.


Balogh János