Ki bánt kit? – Egy kapcsolat, ami mindent felülír - A Merre vagyok arccal előre c. regényt ajánljuk!

Kedves Olvasó! Fabricius Gábor harmadik regénye nem könnyű, és korántsem mindennapi olvasmány. Sokkal többet ad, mint egy bántalmazó kapcsolat tűpontos és szívbemarkoló ábrázolása. Megcsillantja a halál torkából felénk integető reményt, esélyt kínál az újrakezdésre, amire aztán a lelki, verbális, illetve fizikai abúzus nyomja rá kitörölhetetlen bélyegét. Vajon a szerelem erős érzése, valamint a családdá válás felelőssége megtarthatja-e azt a bomló egységet, amit a szív már alig bír el?  "Flórával a napok olyanok voltak, mint egy keserédes balett, melyet az érzelmek kifürkészhetetlen táncolása színezett. Egy pillanatban, mint a tavaszi virágok, sugárzott a boldogság és kiteljesedés, szívében napfény táncolt, de hamar beköszöntött a tél jeges széllel és az ereszt rázó viharokkal." A regény, a maga egyszerre nyers, közelítő szemléletmódjával érinti meg az olvasót: érezzük a szenvedést, az áldozati szerepbe való kényszerülés magányosságát, miközben csak kapkodjuk a fejünket, hogy...

A nagy menet - vendégszerzőnk ajánlja


1864-ben az Amerikai Polgárháború hadvezére William Tecumseh Sherman megindította a történelem első olyan hadjáratát, amelynek deklarált célja az ellenfél hátországának szisztematikus megsemmisítése volt. Sherman átültette a gyakorlatban a totális háborút. Hatvanezres seregével, utánpótlási vonal nélkül, a Konföderációs területek kirablásával és felélésével haladt előre, miközben Grant tábornok Robert E. Lee erőit morzsolta fel a déliek fővárosa Richmond elleni hadjáratában. Doctorow regénye tulajdonképpen Sherman hadjáratát dolgozza fel, az előrenyomuló hadsereg alapjaiban forgatja fel a civil szereplők életét, akik balszerencséjükre a menet útjába kerülnek. Belőlük kerül ki a regény szereplőinek nagyobbik része, de az inváziós sereg főparancsnokát és katonáit is megismerjük testközelből.



Ami nekem nagyon-nagyon tetszett, hogy bár ez egy remek jellemábrázolásokkal és karakterekkel teli szépirodalmi regény, a szerző történelmi téren is teljesen képbe van, sőt érti az akkori hadviselés és Sherman hadjáratának lényegét. A csataleírás is nagyon korrekt, meg a hadseregről szóló részletek is. A mai szemmel brutális tábori egészségügyi viszonyok is pontosan bemutatásra kerültek. Egy fontos tényt érdemes kiemelni, az akkoriban használt gyalogsági puskák nagy része a mai fogalmak szerint "dum-dum" (Minié ball) golyóval tüzelt, ez azt jelentette, hogy a csontokat szilánkosra törték, amikor becsapódtak, ezért a végtag sérülések túlélésének legjobb esélyét az amputáció kínálta. A regény orvos szereplőjének nagyságát ez még jobban megmagyarázza, különösen, amikor számba veszi, az orvosi műszereit akkor szembesülünk azzal, hogy a sebész akkoriban sajnos nem gyógyított a szó klasszikus értelmében. (Noah Gordon nagyszerű regénye a Sámán is pont egy ilyen katonaorvos történetét dolgozza fel.)

A történelem nem csak egy tabló a háttérben, hanem maga a regény. Az a pár sor, ahogy egy állathoz hasonlítja az Uniós sereget, annyira találó, frappáns, letisztult és mély, hogy engem megvett vele Doctorow kilóra. Az életképei, és a szereplők mind egy-egy mozaikdarab, amiből a végén kapunk egy nagy tablót a hadjáratról. Aki a lineáris történetvezetést kedveli, annak a regény eleje elég nagy káosz lesz, sok szereplő párhuzamos történeteivel kezdődik, olyan, mint egy vastag kötél történetszálakból fonva. A szereplők közül többen összetalálkoznak, majd szétválnak, de végig haladnak a sereg alkotta nagy menettel és így a regény történetével is haladunk előre. A hadsereg könyörtelenül nyomul előre és darabokra morzsolja a déliek társadalmát, kifosztja a déli gazdaságot, felégeti az épületeket, lerombolja a rabszolgaságot, ezzel földönfutóvá teszi a zömmel fehér asszonyokból és gyerekekből álló hátországi birtokos népességet. Mivel a feketék a szabadságuk zálogát látják a felszabadítókban, ők is követik az inváziós haderőt, komoly fejfájást okozva ezzel Sherman tábornoknak. Gyakorlatilag a teljes lakosság gyökértelen vándorrá válik, aki meg hátra marad, azokra lecsapnak a déli szabad csapatok, akik hiénaként követik az északiak seregét. Egyfajta menni vagy meghalni helyzet ez mindenkinek akit a sereg útjába kerül, legyen az katona vagy civil.



A remek leírásokat olvasva elhiszem, hogy Doctorow maga is végigjárta a helyszíneket, ismeri a vidéket, amit az Északiak letaroltak. A háború abszurditásai, amiket leír bizony mellbevágóak, és a legtöbbről érezhető, hogy megtörtént eset, vagy valós események ihlették. A könyv szerintem élvezhető annak is, aki semmit sem tud a korszakról, mert egy jó regény, de ha valaki ismeri a korszakot, akkor kap egy extra mélyebb réteget is, mert a könyv nagyon autentikus, csak ajánlani tudom. Sherman menete szó szerint beleégette magát a "Dél" történetébe, a tábornok megítélése még ma is negatív az akkor feldúlt területeken, a Youtube-on hat különböző dokumentum filmet találtam a témáról amikor a könyvet olvastam. A nagy menetnek jelentős szerepe volt a háború befejezésének felgyorsításában, mert brutalitásával megadásra kényszerítette a konföderációs hátország lakosságát is, nem csak a hadseregét.


Balogh János






Megjegyzések