Vendégszerzőnk tollából: A madármegfigyelés fűszere

Zsebedben a világ! Mondják nem is indokolatlanul, mikor többségnél ott lapul a készülék, melyet nemes egyszerűséggel mobilnak szólítunk. Ősszel, ezzel ülsz be a kocsiba és a szaggatott vonalak sebesen szaladnak el melletted. Csak egy közepes termetű ragadozó ül szigorú tekintettel a póznán. De ki lehet ő? Fék, sikerül elcsípni, egy fotó és az app már ki is köpi a nevét, ő egy egerészölyv. Télen a madáretetőre szórt eleségre érkező tarka csapatot figyeled áhítattal, mikor egy szempillantás alatt, mint egy kamikaze vetődik be egy predátorok világában kistermetű számító szárnyas, kitől az egész környék retteg. Cinkék és tengelicek kispiccelnek minden irányban, majd a kampóscsőrű valamit mormol az orra alatt, s megállapítja, legközelebb még ügyesebb leszek. S mivel a kütyüddel felvetted a sztorit, elküldöd a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe, kitől érkezik a válasz, karvaly járt a kertedben.  Tavasszal késő este sétálsz a pároddal, majd eszedbe jut, hogy másnap ki kell h...

In memoriam Nemere István



Szomorú apropója van a posztomnak, 80 éves korában elhunyt Nemere István író. Kevés szerző van, akinek a könyveit régebb óta olvasom mint az övét, tettem ezt sokszor úgy, hogy nem is tudtam ki is rejtőzik a változatos álnevek alatt. Rendkívül sok, 800 könyve jelent meg, hosszú karrierje alatt. Általános iskolában, amikor elkezdtem könyvtárba járni, az első hónapokban kizárólag két szerzőt voltam hajlandó kikölcsönözni: Rejtő Jenőt vagy Nemere Istvánt. Gondolom hogy örültek nekem akkoriban, amikor hetente megkérdeztem, van-e valami új tőlük. A fantasztikus nagynéni sorozat első három kötetét illetve Don, Lars és Ariel űrkalandjait regényben és képregényben is rongyosra olvastam, a Holtak harca valamint a Játszma a tízmilliárdért sci-fi könyveit szinte teljes egészében viszontláthatjuk a Demolition Man és az Armageddon filmekben. Szerettem a Daniel-Skagen Monti sorozatát, többször olvastam a Mindennap merénylet és a Veszély ösvényein könyveit. A nyolcvanas években remek sci-fi könyveket olvastam tőle.


Azonban ahogy egyre öregebb lettem, változott az ízlésem, és a sorozatban ollóval írt történelmi könyvei, meg a magát ismétlő regényei már nem ütötték meg azt a szintet amire még időt pazaroltam volna. Ezért Nemere István könyvei teljesen kikoptak az életemből. Egészen mostanáig, nem olvastam tőle semmit, viszont többször is láttam már a Luxemburgi Zsigmond korában játszódó immáron hat kötetes történelmi regénysorozatát, és úgy gondoltam lesz ami lesz, nosztalgiából elolvasom az első részt. Már csak azért is, mert ez a korszak egy vakfolt számomra a magyar történelemből, a nagyon kedvelt Anjouk és a fényesen ragyogó Hunyadiak között Zsigmond ötven éves uralkodásának krónikája elfeledetten porosodik, hozzá teszem szerintem méltatlanul. Úgy döntöttem direkt nem is olvasom el a történelmi hátteret elsőre, csak a regényeket, így megadom az írónak az esélyt, hogy meséljen.


Az alacsony elvárásaim a Zsigmond trilógia felé felesleges óvatoskodásnak bizonyultak, Nemere István jól és élvezetes stílusban írta meg ezt a regény, tetszett a nyelvezet és a leírások is. Ennek a regények van hangulata. Jól megformált és felépített a főszereplő is és annak feladatai. Mivel a történet elején még szinte semmit se látott az országból, így az ő szemén keresztül ismerjük meg a korabeli Magyarországot, sőt egy kicsit Nápolyt is. Nem szájbarágós bemutatás ez, hanem szépen felépített lépésekkel fedezzük fel a korszakot. Szerencsére Zádor fia Zádor nem kulcs szereplője a történelemnek, de ügyes mozgatásával mégis elvisz minket a szerző mindenfelé, ahol fontos dolgok történnek, ugyanakkor nem vagyunk "hozzánőve" mert olykor gazdája gondolataiba is belátunk, nem is beszélve a későbbi király Zsigmond problémáiról. Tetszett a szereplők megformálása, nem voltak fehérek (jók) meg feketék (rosszak), a történetet Nemere szépen elmeséli, de ránk bízza kiről mi a véleményünk. Garai Miklós mondjuk inkább pozitív hős lett, már csak azért is mert Zádor az ő embere, de nekem ennyi belefért, mert egy tehetséges ember volt aki önerejéből lett valaki.

A sztoriban kellő számú mellékszereplő és szál van, amik mind kitöltik azokat az űröket amiket a régi krónikák hagytak. Vagyis betekintést kapunk az átlag emberek mindennapjaiba, a kereskedők, az izraelita pénzváltó, a füvesasszony vagy éppen a gyertyaöntő mester mind fontos szereplői Zádor történetének, legalább annyira mint az özvegy királyné, a kiskorú királynő, vagy a nádor. Jó ez a regény, és jó hogy van még öt kötete. Összességében élveztem elmerülni a középkori Magyarország mindennapjaiba, amit a trónért folyó intrikák és cselszövések tettek izgalmassá. Sok a párhuzam az Árpád ház kihalása utáni helyzettel (magyar trónok harca sokadik felvonás), és adódik az összehasonlítás az Anjou korszakban játszódó regényekkel, nekem eddig az íróveterán Nemere István regénye tetszett a legjobban a mostanában megjelentek közül, nem véletlenül.

Vendégszerző: 
Balogh János


Megjegyzések