A boldog békeidőkben játszódó magyar fantasy? Legalábbis a moly.hu értékelései szerint jelenleg az 55. legjobb fantasy regény (a ranglista naponta változik).
A Viktoriánus korszak angol misztikus irodalma fontos kulturális mérföldkő nálunk is, érdekes módon a hazai feldolgozása a korszaknak ebben a kategóriában nem túl erős. Dr. Jekylltől, Drakulán át Dr. Monreau-ig minden híres angolszász regény elérhető magyarul, a számtalan filmes feldolgozásról már nem is beszélve. Magyar megfelelőik viszont nem nagyon bukkantak fel a közelmúltig. A kiegyezéstől az első világháborúig terjedő hazai időszak elhanyagolt téma volt 1945-1989 között, arról már nem is beszélve, hogy a fantasy mint műfaj szintén csak a rendszerváltás után kezdett el kibontakozni. Jelenleg egyfajta reneszánszát éli a Dualista korszakra magyarul írt romantikus vagy éppen bűnügyi regények publikálása. Az általam már bemutatott Leányrablás Budapesten az egyik legjobb példa erre.
Szerencsére a magyar írók nem álltak meg ennél a két műfajnál, elkezdték feldolgozni a korszakot misztikus vagy fantasy stílusban is, a budapesti születésű de angolul publikáló Theodora Goss 2017-től kezdődően írt már három könyvet (jelenleg kettő elérhető magyarul), amiben megalkotott egyfajta női különleges ligát, az Athéné klubot, amiben a különböző angolszász, elsősorban misztikus irodalmi karaterek lányai vagy női alteregói alkotnak egy rendkívüli csapatot, akik a második kötetben eljutnak Bécsbe és Budapestre is. Gyakorlatilag ez egy feminista Legaue of the Extraordinary Gentlemen, női karakterekkel minden fontos szerepben. A sorozat egyfajta híd, az angolszász misztikus regények és a magyar megfelelőik között. Felhívás a magyar íróknak, hogy a Viktoriánus korszakban létezett az Osztrák-Magyar Monarchia és benne a Magyar Királyság, ami szintén egy jó helyszíne lehet a misztikus regényeknek, hiszen Drakula is egy erdélyi karakter! Szerencsére van már olyan író, aki fogékony erre a koncepcióra, 2018-ban Szép Zsolt debütált első regényével a Kárpát Walzerrel, ami egy fantasy alapokon íródott sorozat első része, a regény szinte teljes egészében a Monarchia területén játszódik, túlnyomó többségében magyar szereplőkkel.
Részemről nagyra értékelem, ha egy szerző otthonosan mozog egy adott korszakban, ebben Böszörményi Gyula magasan vezet nálam. Kínálja magát az időszak miatt, a párhuzam a két író között. Szerencsére Szép Zsolt is remekül hozta a korszak hangulatát a regényében, nagyon jók a leírásai. Külön öröm volt nekem, hogy olyan események is említésre kerültek, mint például az 1866-os Porosz-Osztrák háború. ( Ez általában fehér folt a mai olvasó számára, igazi elfeledett esemény. Pedig meghatározta Németország sorsát és ezzel Európáét is. )
Azt kell mondjam, hogy nagyon jók a karakterei neki is, csakúgy mint Böszörményinek. Ezzel el is érkeztünk a számomra fontos pontjához a könyvnek, mert ez egy karakter központú regény, a történet tulajdonképpen a remekül kidolgozott és önálló életre kelt karakterek egymás közötti interakciója. Olyan érzésem volt, mintha egy történet füzért olvasnék, ahol minden fejezet egy novella 2-3 karakterrel. A felbukkanó új szereplők hátterét és életét aztán a következő egy-két fejezetben egyesével megismerjük. Ahogy haladunk előre, egyre több az összefüggés és hivatkozás, a szereplők különböző időpontokban keresztezik egymás útját és hatással vannak egymás sorsára.
A fő idővonal 1873-ban játszódik (tehát már a kiegyezés után), de ezzel az eseménysorral kezdetben komótosan haladunk előre, nagyjából minden harmadik fejezet a fővonal, a többi különböző múltbéli események bemutatásáról szól, egyszóval lassan építkezik a könyv. A hangsúly a világ és karakterépítésen van, mivel ez egy eleve sorozatnak szánt bevezető regény, a szerző nem spórol az oldalakkal. Szép Zsolt meseszövése olyan, mintha az antik görög Moriák egyszemélyes utódja lenne, az egyes karakterek sorsfonalaiból szövi a regény szövetét. A vaskos, kemény fedeles 652 oldalas kötetet, a szerző saját fekete-fehér rajzai díszítik, elsősorban a szereplők portréi. Utoljára ilyet Colleen McCullough nagyszerű Róma urai ciklusában láttam, ez is mutatja Szép Zsolt karakteralkotásának mélységét (szó szerint megrajzolja a szereplőket, nem csak leírja), a borító grafika is az ő munkája, nekem ez is tetszett.
Alapvetően ez egy elég sötét tónusú regény, a Monarchia rögvalósága által sokszor meghurcolt és a társadalma által többnyire kirekesztett, általában tragikus sorsú karakterek feszülnek neki a sötétség erőinek, véres veszteségekkel teli harcokat vívnak ellene. Az ellenfeleikkel se bánt a sors kesztyűs kézzel, nem véletlenül álltak arra az oldalra ahová. Itt nincsenek öncélú gonoszok, sőt van akit éppen egy a jó oldalon álló szereplő tesz tönkre. Megvannak a jól felépített motivációk, ezek viszik előre az eseményeket.
Tragédiák sora sötétíti, vagy éppen nemesíti a jellemeket. Nem vagyok a magyar népi hiedelemvilág nagy szekértője, de egy rakás nagyszerűen felhasznált elemet sikerült felfedeznem. Kedvencem az a jelent volt, amikor a következő kifejezés kapott új értelmet: útilaput kötött a talpára. Szerintem ez a könyv második olvasásra ad igazán koherens képet, akkor már nyugodtabban lehet felfedezni a részleteket, mivel tudjuk a történet végét, jobban ráérünk a nagy képet összerakni és van időnk rácsodálkozni a sok részletre, ami felett esetleg elsiklottunk elsőre.
Ajánlom ezt a regényt, azoknak akiket nem riaszt el a lassú történetvezetés, és szeretik az összetett társadalmi kapcsolatokat sok szereplővel, a noir stílusú fantasyt, meg az 1867-es kiegyezést követő korszakot.
Balogh János
Megjegyzések
Megjegyzés küldése