Kalitkán innen és túl - A Kalitkába zárva c. regényt ajánljuk!

Bejegyezte: –
Kedves Olvasó! Te gondolkodtál már azon, hogy neked mit jelent szabadnak lenni? Vagy esetleg tűnődtél-e azon, hogy életed során hány és hány kalitkából kell kiszabadítanod magad, hogy végül a határtalan kék ég lehessen szárnyaló lelked otthona?  Pásztor András regényének középpontjában éppen ennek a szabadságvágynak a keresése, illetve annak későbbi megtalálása áll, ahogyan a múlttal együtt, a hibák mentén vezekelve igazán önmaga lehessen Niki, a kötet főszereplője.  "Olyan érzés uralkodott el rajta, mintha csak lebegne az üres térben,  miután kihúzták a lába alól a talajt. Csak lebegett, mindenfajta kapaszkodó nélkül. A képzeletében hirtelen a szülei jelentek meg, de még azokból az időkből, amikor minden rendben volt köztük. Érezte, hogy az arcát egyik oldalán az apja, a másikon az anyja simogatja, de közben folyamatosan távolodnak tőle és halványodnak. Hát már az emléküket is elveszítem? - gondolta magában." Az író első könyvében különleges érzékenységgel fordul a kisko...
0

Vendégposzt - Spáh Dávid: Még egyszer

Bejegyezte: –


Vannak könyvek, amelyek már a prológus néhány sorával berántanak a maguk különleges világába, és onnan nem is eresztenek egészen addig, amíg nem fejtjük meg, hozzánk intézett tanulságaikat.
 
Spáh Dávid regénye pontosan ilyen.

Az idézet pedig, amivel teljesen belehelyeztem magam a kezdődő eseményfolyamba: 

“Velem az a baj ebben a különös jelenben, hogy nem tudom, hol járunk. A világban, amiben a harmónia nyugalmát a disszonancia őszintesége és szenvedélye váltja fel, nem lehet mindig tudni, hogy megérkeztünk-e már, vagy még el sem indultunk. Mi lesz, ha bejön a maestro? Ha int? Hirtelen véget ér majd a világ, vagy csak most, csak ezután kezdődik minden? 
A zenekar mindenesetre egyre hangosabb.”

Rögtön azon kezdtem gondolkozni, hol tartok? Aztán, ahogy faltam az oldalakat, rájöttem, hogy valahol az elkezdődött és a véget érhet között, ahogy bárki más is a világon. 

Főszereplőnk, a 40 éves Barna éli hétköznapi életét, családapa és kreatív igazgató, de a könyvlapokról korántsem látszik boldognak. Egy kísértés azonban megrengeti sajátos kis világát, és lehetőséget kínál arra, hogy “még egyszer” az lehessen, aki akar lenni, vagy valaki egészen más, új életet álmodva magának.  De vajon hogyan dönt? Hogy segíthet neki ebben 7 éves énje, akivel a tükörképe szembesíti egy szürreális rosszullét után? 

Az oldalakon tapintható a feszültség, tűpontos a jellemábrázolás, a karakter akaratlagos és egyben sodródó fejlődése, a zenei és filmes utalások pedig ambivalens hangulatot kölcsönöznek a regénynek.

A tanulságokat pedig nem lehet nem kiolvasni a feszített tempójú sorokból.

Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik kedvelik azokat a történeteket, amelyek csontig hatolnak, bekúsznak a bőrünk alá, és úgy gondolkodtatnak el, hogy egyszerre adnak reményt és mutatnak túlélési stratégiát az élet ködös útvesztőjében. 
 
Simon Barbara

Megjegyzések

Megjegyzés küldése