Olvasói ajánló - Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten

Negyedik alkalommal vettem részt a Huszár Gál Városi Könyvtár szervezésében havonta egyszer megrendezett Könyvklub Zsófival rendezvényen. Az októberi téma Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten című könyve volt. A klub Facebook csoportjában tíz könyv közül szavazással választottuk ki ezt a regényt. Előtte már ódákat zengett róla, lelkes klubtagunk Vanessza, akinek Böszörményi Gyula a kedvenc írója, ezért is raktuk be a választható listába ezt a krimit. 

A regény egy kilenc részes sorozat nyitó kötete, a moly.hu oldalon Ambrózy báró eseteiként találtam rá. Tapasztalt olvasóként bizony jól megnézem milyen könyvekbe fogok bele, (ha magyar akkor a molyon nézek utána, ha angol az Amazon vevői értékeléseit pörgetem át), ezek alapján azt gondoltam ennek a regénynek nem én vagyok a célcsoportja. De részemről az egész könyvklubnak az a lényege, hogy olyan könyveket is olvassak, amiket magamtól nem vennék kézbe. Egyfajta komfortzónán kívüli olvasás a célom, havonta egyszer a klubkönyvekkel. Erről a könyvről elsőre nekem az volt a benyomásom, hogy ez egy XIX. század végére datált (1896), a Monarchiára adaptált magyar Sherlock Holmes klón lesz. Nos, nagyot tévedtem, hiszen jóval több ennél. Mert egy alapos előzetes kutatómunka után, remek stílusban megírt izgalmas regényt olvastam végül.

Bár vitathatatlanul a kétezres évek fiatal női olvasói az elsődleges célcsoportja a könyvnek, azért egy magamfajta múlt századi férfi is remekül szórakozott rajta. Sőt a második kötetet is végigolvastam, rögtön az első után (ezzel alulról súrolva a kilencszáz oldalt). Mi fogott meg benne? 

Elsősorban az, hogy autentikus. Böszörményi Gyula jól beágyazta a regényét a korabeli Budapest díszletei közé. A könyv játszva tanítja a magyar történelmet, hiszen a boldog békeévek nekünk magyaroknak is legalább olyan nosztalgikus korszakunk, mint az angolszászoknak Viktória királynő uralkodása. 

Másodsorban az tetszett, hogy hiánypótló ez a könyvsorozat, hiszen gazdagodott az irodalmunk egy magyar detektív párossal. Ezekben pedig nem dúskálunk momentán, kapásból csak a Budapest Noir sorozat jut csak az eszembe, Gordon Zsigmonddal. 

Harmadrészt remekül kidolgozott karaktereket mozgat az író köteteken át. Egy 1900-ban játszódó krimiben az un. szüfrazsett mentalitást és a talpraesett önálló női karaktereket, sem éreztem erőltetettnek.  Az volt ugyanis a legnagyobb félelmem, amikor belekezdtem a regénybe, hogy csak azért írt a szerző a regénybe emancipált női főszereplőt, mert ez most a trend, meg ezt lehet jól eladni. Szerencsére logikusan, túlzások nélkül építette fel az összes női karaktert. 

A negyedik dolog ami bónuszként megfogalmazódott bennem, az az irodalmi színvonal, főleg a dialógusok. Részemről ez egy újabb kritikus pont amitől tartottam. Sokszor hangzik erőltetetten, ha valaki egy száz évnél régebbi korszak beszédstílusát próbálja visszaadni. De ezt is parádésan megoldotta Böszörményi Gyula. Korabeli szavak és kifejezések sziporkázó tűzijátékát kapjuk a regénybe, mi több informatív és főleg ipari mennyiségű lábjegyzetben magyarázza a korabeli szlenget és jövevény szavakat a Monarchia többi nyelvéből.

Amikor az első két fejezet után már láttam, hogy ez egy jól megírt regény, jó koncepcióval, megnyugodtam és elkezdtem élvezni a történetet. Gyakorlatilag bebarangoltam a korabeli Budapestet a szereplőkkel, miközben a történet egyre fordulatosabbá vált. Rájöttem, hogy ez bizony tényleg függőséget okozó regényfolyam (Vanessza persze szólt előre), gyakorlatilag beszippant Böszörményi világa (ezt Zsófia a klubvezetőnk mondta, de addigra már túl voltam az első köteten, menthetetlenül tovább olvasva a másodikat). Itt viszont álljunk meg egy szóra, mert ezzel nem árt tisztában lenni, ha valaki belekezd a történetbe. Az első kötet magában nem önálló könyv, sőt még a második végén is maradnak nyitott kérdések, ráadásul van a moly.hu szerint utólag megírt kisregény 2.5-ik rész, majd jön a harmadik normál kötet és van utólag megírt kisregény 3.5-ik rész, meg persze negyedik, ötödik, hatodik és hetedik kötet is. Szóval négyezer oldal feletti könyvmennyiségbe kezd bele a tisztelt olvasó, nem csak egy regénybe. Részemről ezt cseppet sem bántam már az első kötet után, de jó tudni előre, hogy hetekig tartó olvasást jelent a sorozat egésze egybe.

Ezek után, igazán érdekes volt beülni a könyvklubba, hogy kiderüljön kinek mi tetszett a regényben. Mivel ha jól számoltam tizenkét női olvasó véleményét ismertem meg, és eddig még ennyire egyöntetű és pozitív visszhangja egyik könyvnek sem volt. Részemről egyértelmű, hogy az első benyomásom a női célcsoportnak szánt krimiről helyes volt. Nekem egy adott történet, mint egész tetszik vagy nem tetszik. A részletek nem annyira fontosak, az összkép dönti el a véleményem. Amikor a klubban kibeszéljük a könyveket, a hölgyek a részletek és érzelmek özönét idézik fel egy-egy regénybéli epizód kapcsán. Csak kapkodom a fejem olyankor, gyakorlatilag másodjára olvasom a könyvet, amikor meghallgatom a véleményeket. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire más a nézőpont, nekem például férfiként Ambrózy báró fizikai megjelenése nem igazán fontos kérdés, a női olvasóknak viszont kiemelt téma. Ez nagyon jó, mert felhívja a figyelmemet olyan részletekre, amik felett elsiklottam a regényekben. Bizony van, amikor teljesen más megvilágítást kap egy-egy szereplő, vagy epizód a diskurzus után. Most ráadásul, állandóan röpködtek az un. "spoilerek". Mert akik a negyedik vagy ötödik kötetnél tartottak a sorozatba, azok bizony könnyen elszólták magukat. Általában valami olyan meglepő fordulatról, ami nem az első könyvben volt leírva, hanem mondjuk a másodikban. A könyvek annyira egybefolynak, hogy nem is igazán lehet utólag megmondani melyik epizód, melyik kötetben szerepelt. A tizenhárom résztvevőből, egy hónap alatt legalább kilencen elolvastuk már a második kötetet is. Szóval tényleg a letehetetlen kategória a sorozat, a gyakorlat igazolta. Szerencsére nekem még van hátra belőle öt kötet, igyekszem hát jól beosztani őket. Végezetül csak ajánlani tudom a sorozatot is, meg a könyvklubbot is, mert mindkettő segít kilépni egy kicsit a hétköznapokból és jó szórakozást nyújtanak.

Vendégszerző: Balogh János