Olvasói könyvajánló - Hontalanul Budapesten

Ralph Brewster ősei még a Mayfloweren utaztak Amerikába és váltak meghatározó szereplőivé a kolonizációnak, patinás gazdag amerikai család volt az övék. Dédapja rajongott a művészetekért, ezért családjával Olaszországba költözött. Viszont a Nagy Háború alatt választásra kényszerültek, vagy visszaköltöznek az USA-ba, vagy az egész család olasz állampolgár lesz. Brewsterék maradtak és olasszá váltak, legalábbis papíron. Ez előre meghatározta Ralph sorsát, olyan száműzetésbe kényszerítve őt 1940-44 között, amely felért egy korabeli Odüsszeiával. Azzal a különbséggel, hogy nem az Égei-tengeren hajókázott a szigetek között, hanem Budapesten "szörfölt" a rekamiék és a szófák között, olykor bizony a budai hegyek között bokrok alatt töltve az éjszakákat.

1940 nyarán Olaszország hadat üzent előbb Franciaországnak majd később októberben Görögországnak is, Ralph ekkor 36 éves volt, egy homoszexuális író, aki nyelveket tanított (németet, olaszt, angolt, franciát, később még magyarul is megtanult) rajongott a művészetekért és a világ összes kincséért sem akart a fasiszta olasz hadsereg tagjaként az általa rajongott görögök ellen fegyvert fogni (évekig élt ott, régészként és filmesként is dolgozott Görögországban), és az se volt vonzó opció hogy Afrikába amerikaiként a britek ellen harcoljon. Ezért úgy döntött, hogy amíg lehet húzza az időt és megpróbál a béke szigetén, a semleges Budapesten elrejtőzni. Mivel az évek múlásával, a háború egyre csak eszkalálódott (1941-től már Magyarország is hadviselővé vált), Ralph nyaka körül is egyre szorult a hurok. Ettől függetlenül, valami hihetetlen kapcsolatrendszert épített ki magának, és éveken át sikerrel cselezte ki az olasz államot, utasította vissza a német elhárítás az Abwehr ajánlatait és kerülte el a magyar hatóságokat.

Ralph Brewster egy többszörös kívülálló volt Budapesten, pont ezért találtam végtelenül érdekesnek az élményeit. Nagyon jó könyvet írt, szinte hihetetlen, hogy milyen csavarokat produkált az élete. Nyíltan nem vállalja fel szexuális érdeklődését, semmi megbotránkoztató részlet, de kitüntető részletességgel ír minden fiatal férfiról akivel találkozik, nekem ott esett le a tantusz, amikor egy arisztokrata hajadon hajlandó vele egy fedél alatt élni napokig kettesben. Szóval ki lehet találni a sorok között olvasva, a tényállást. Muszáj kiemelni ezt a tényt, mert budapesti túlélésének egyik pillére a meleg ismerősök hálózata. Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy Brewsternek a tanítványain kívül, művészi és asztrológiai érdeklődése folytán jócskán voltak zenész, spiritiszta és asztrológus kapcsolatai és mindezek folyományaként sok zsidó ismerőse is akadt. Gyakorlatilag több szubkultúrában mozgott otthonosan, ráadásul négy nyelven beszélő külföldiként az akkor Budapesten élő többi külföldi is nyitottabban állt hozzá, mint mondjuk egy magyarhoz.

Annak idején amikor először olvastam az Elveszett Cirkálót, mindig le voltam nyűgözve, Rejtő Jenő színes karakterein. Most hogy ezt a könyvet elolvastam, már látom, hogy ezek az emberek gyakorlatilag a pesti flaszteron "hevertek/teremtek", csak le kellett "hajolni" értük, és beleírni őket a könyvekbe. Az utószóból kiderül, hogy a kézirat Brewster hagyatékából került elő, tehát nincsen benne a kiadás előtti un. öncenzúra. Ez nagy pozitívuma a kötetnek a szemembe. Arról már nem is beszélve, hogy rajta keresztül több híres magyarral találkozhatunk, és láthatjuk őket Ralph szemével. Én alapvetően azért kezdtem el a könyvet, mert megtudtam az egyik ismertetőből a moly.hu-n, hogy ismerte Almásy Lászlót (akinek az életéről az „angol beteg" című filmet mintázták). Engem pedig rendkívül érdekelt Almásy személye, mert már két útikönyvét (Rommel seregével Líbyában, Levegőben, homokon) valamint Kubassek János vonatkozó életrajzát is elolvastam (A Szahara bűvöletében) korábban. Nos érdekes részleteket tudtam meg, jóval többet is, mint amire számítottam. Részemről tehát igazán megérte elolvasni a könyvet, csak ajánlani tudom.

Vendégszerző: Balogh János