Az első
világháború ismert helyi hősei közül többen civil életük során sem tudtak teljesen
elszakadni a repüléstől, hiába lett közülük valaki híres akadémiai tanár,
országgyűlési képviselő, vagy akár jó nevű építész. Néhányuknak azonban a civil
élet lehetősége nem adatott meg, mert szolgálati kötelességük teljesítése
közben életüket veszítették.
Bittera Miklós (1887-1947) 16 hónapon keresztül
a debreceni 39. közös gyalogezred kötelékében harcolt az orosz majd az olasz
fronton. 1915 őszén súlyosan megsebesült. 1916-ban, felépülése és a
repülőtiszti tanfolyam elvégzése után a 27. repülőszázadhoz került. Tíz hónapon
át az orosz fronton hajtott végre felderítő és bombavető repüléseket a 27. repülőszázad
katonájaként. Utolsó útja során gépe találatot kapott, lezuhant, ő pedig súlyos
gerincsérülést szenvedett. Kiérdemelte a III. osztályú katonai érdemkeresztet, a
vitézségi érmek mindhárom fokozatát, valamint a német II. osztályú vaskeresztet
is. 1939-ben szolgálaton kívüli emléklapos repülőszázadosként, Gallasz
Rudolf és Laurenszky Gusztáv szolgálaton
kívüli repülőszázadosokkal együtt megalapította a Mosonmegyei Diákszövetség keretében
működő Avaria Sportrepülő Szakosztályt.
Gallasz Rudolfot (1896-1960) 1915-ben,
a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá. A 13. honvéd gyalogezred tisztjeként
vonult a harctérre. 1916 júniusában az orosz fronton megsebesült. Felépülése
után a román hadszíntéren harcolt.
1917-ben a repülő csapatokhoz osztották be, a 42. vadászrepülő-század
tábori pilótájaként az olasz harctérre vezényelték. 1920-ban, több hadi kitüntetés
birtokosaként szolgálaton kívüli viszonyba lépett.
Laurenszky Gusztáv (1893-1942) háborús
katonai szolgálatát a 33. tábori ágyús ezred kötelékében kezdte. Később került
át a repülőkhöz, a galíciai majd az olasz fronton felderítőtisztként több
veszélyes vállalkozást is végrehajtott. Megkapta a vitézségi érem több
fokozatát, a katonai érdemkeresztet és a Signum Laudis kitüntetést is.
Szalay Ernő (1890-1919) a háború kezdetén a 13. honvéd gyalogezredben szolgált. Az
orosz fronton harcolt, ahol megsebesült és többször ki is tüntették. 1917
elején megfigyelő tisztként került a 28. repülő századhoz, ahol az olasz
fronton Velence és Trieszt térségében légi ütközetekben vett részt. 1917 őszén
már a 34. repülőszázad kötelékében harcolt. Hősiességéért megkapta a
Vaskorona-rendet és a Tiszti Arany Vitézségi Érmet is, a hazai katonai célú
légi fényképészet egyik úttörőjének tartják. A világháború vége a 62. felderítőszázad
parancsnokaként érte.
1918. július
13-án a 6367. számú postarepülőgép Moson megyében, Püski község mellett - motorhiba,
vagy a kedvezőtlen légköri viszonyok miatt - lezuhant. A gépet az a Vargha Emil László (1891-1918) főhadnagy
vezette, aki részt vett a Budapest-Bécs postajárat első útján is, ő volt az
első magyar „repülőpostás”. Vargha Emil László és társa, Richard Winger holttestét először Magyaróvárra szállították,
Varghát Budapesten, Wingert Bécsben helyzeték örök nyugalomra. A gép postazsákjának
tartalmát 135 ajánlott, 70 közönséges levelet és 125 táviratot hiánytalanul
megtalálták és Bécsbe juttatták.
Az összeomlás
után Szalay Ernő felajánlotta szolgálatait a Károlyi Mihály-féle népköztársaságnak,
1918 november eleje óta az Albertfalván működő repülőosztályt vezette századosi
rangban. Az alakulat pilótái részt vettek a postai küldemények eljuttatásában,
felderítő és propaganda célú repüléseket végeztek. Röpcédulákat, újságokat
szórtak az egész ország területére, valamint a megszállt területekre is. Itt
szolgált pilótaként 1919 nyaráig Gallasz Rudolf is.
Az egység egyik
legtöbb bevetést végrehajtó repülője Hottovy
Ferenc (1890-1919) őrmester volt. Hottovy, Szalayhoz hasonlóan magyaróvári
volt, a világháborúban a gyalogságnál szolgált, kiérdemelte a vitézségi érem
több fokozatát és a német II. osztályú vaskeresztet is. 1918 novemberétől tíz
alkalommal szállt fel, több alkalommal szórt röpcédulákat is. Egyik ilyen útja
során a csehek olyan golyózáport zúdítottak rá a megszállt komáromi várból, hogy
megsérült gépével Bábolnán kényszerleszállást kellett végrehajtania.
1919. március
11-én parancsnokával, Szalay Ernő századossal együtt Magyaróvár térségébe
repült felderítés céljából. Magyaróváron leszállva meglátogatták családjukat és
felkeresték a Magyaróváron állomásozó 13. gyalogezred maradékát is, ahol
díszebéden vettek részt. Visszaútjuk során Hansa-Brandenburg C.I típusú gépük tisztázatlan
körülmények kötött (motorhiba, hóvihar) az akkori nyomda épületére
(Schweinitz-ház) zuhant és mindketten hősi halált haltak. Síremlékeik ma is állnak a magyaróvári
temetőben.
Kétrészes írásom
alig ötven évet ölel át. Ez alatt a fél évszázad alatt a levegőben szálló
látványosságok, különös repülő szerkezetek elindultak a közlekedési eszközzé
válás útján.
A cikkben szereplő
képek forrása:
Vargha
Emil László az első magyar „repülőpostás” (1918) – Az Aero 6. évf. 1918. 13.
sz. 254. p.
A
Hottovy-család síremléke, Magyaróvári temető – Huszár Gál Városi Könyvtár
A
Szalay-család síremléke, Magyaróvári temető – Huszár Gál Városi Könyvtár
- Kimlei Péter -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése