Vendégszerzőnk tollából: A madármegfigyelés fűszere

Zsebedben a világ! Mondják nem is indokolatlanul, mikor többségnél ott lapul a készülék, melyet nemes egyszerűséggel mobilnak szólítunk. Ősszel, ezzel ülsz be a kocsiba és a szaggatott vonalak sebesen szaladnak el melletted. Csak egy közepes termetű ragadozó ül szigorú tekintettel a póznán. De ki lehet ő? Fék, sikerül elcsípni, egy fotó és az app már ki is köpi a nevét, ő egy egerészölyv. Télen a madáretetőre szórt eleségre érkező tarka csapatot figyeled áhítattal, mikor egy szempillantás alatt, mint egy kamikaze vetődik be egy predátorok világában kistermetű számító szárnyas, kitől az egész környék retteg. Cinkék és tengelicek kispiccelnek minden irányban, majd a kampóscsőrű valamit mormol az orra alatt, s megállapítja, legközelebb még ügyesebb leszek. S mivel a kütyüddel felvetted a sztorit, elküldöd a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe, kitől érkezik a válasz, karvaly járt a kertedben.  Tavasszal késő este sétálsz a pároddal, majd eszedbe jut, hogy másnap ki kell h...

Légből kapott történetek: A repülés történetének magyaróvári hősei


Az első világháború ismert helyi hősei közül többen civil életük során sem tudtak teljesen elszakadni a repüléstől, hiába lett közülük valaki híres akadémiai tanár, országgyűlési képviselő, vagy akár jó nevű építész. Néhányuknak azonban a civil élet lehetősége nem adatott meg, mert szolgálati kötelességük teljesítése közben életüket veszítették.

Bittera Miklós (1887-1947) 16 hónapon keresztül a debreceni 39. közös gyalogezred kötelékében harcolt az orosz majd az olasz fronton. 1915 őszén súlyosan megsebesült. 1916-ban, felépülése és a repülőtiszti tanfolyam elvégzése után a 27. repülőszázadhoz került. Tíz hónapon át az orosz fronton hajtott végre felderítő és bombavető repüléseket a 27. repülőszázad katonájaként. Utolsó útja során gépe találatot kapott, lezuhant, ő pedig súlyos gerincsérülést szenvedett. Kiérdemelte a III. osztályú katonai érdemkeresztet, a vitézségi érmek mindhárom fokozatát, valamint a német II. osztályú vaskeresztet is. 1939-ben szolgálaton kívüli emléklapos repülőszázadosként, Gallasz Rudolf  és Laurenszky Gusztáv szolgálaton kívüli repülőszázadosokkal együtt megalapította a   Mosonmegyei Diákszövetség keretében működő  Avaria Sportrepülő Szakosztályt.

Gallasz Rudolfot (1896-1960) 1915-ben, a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá. A 13. honvéd gyalogezred tisztjeként vonult a harctérre. 1916 júniusában az orosz fronton megsebesült. Felépülése után a román hadszíntéren harcolt.  1917-ben a repülő csapatokhoz osztották be, a 42. vadászrepülő-század tábori pilótájaként az olasz harctérre vezényelték. 1920-ban, több hadi kitüntetés birtokosaként szolgálaton kívüli viszonyba lépett.

Laurenszky Gusztáv (1893-1942) háborús katonai szolgálatát a 33. tábori ágyús ezred kötelékében kezdte. Később került át a repülőkhöz, a galíciai majd az olasz fronton felderítőtisztként több veszélyes vállalkozást is végrehajtott. Megkapta a vitézségi érem több fokozatát, a katonai érdemkeresztet és a Signum Laudis kitüntetést is.

Szalay Ernő (1890-1919) a háború kezdetén a 13. honvéd gyalogezredben szolgált. Az orosz fronton harcolt, ahol megsebesült és többször ki is tüntették. 1917 elején megfigyelő tisztként került a 28. repülő századhoz, ahol az olasz fronton Velence és Trieszt térségében légi ütközetekben vett részt. 1917 őszén már a 34. repülőszázad kötelékében harcolt. Hősiességéért megkapta a Vaskorona-rendet és a Tiszti Arany Vitézségi Érmet is, a hazai katonai célú légi fényképészet egyik úttörőjének tartják. A világháború vége a 62. felderítőszázad parancsnokaként érte.

1918. július 13-án a 6367. számú postarepülőgép Moson megyében, Püski község mellett - motorhiba, vagy a kedvezőtlen légköri viszonyok miatt - lezuhant. A gépet az a Vargha Emil László (1891-1918) főhadnagy vezette, aki részt vett a Budapest-Bécs postajárat első útján is, ő volt az első magyar „repülőpostás”. Vargha Emil László és társa, Richard Winger holttestét először Magyaróvárra szállították, Varghát Budapesten, Wingert Bécsben helyzeték örök nyugalomra. A gép postazsákjának tartalmát 135 ajánlott, 70 közönséges levelet és 125 táviratot hiánytalanul megtalálták és Bécsbe juttatták.


Az összeomlás után Szalay Ernő felajánlotta szolgálatait a Károlyi Mihály-féle népköztársaságnak, 1918 november eleje óta az Albertfalván működő repülőosztályt vezette századosi rangban. Az alakulat pilótái részt vettek a postai küldemények eljuttatásában, felderítő és propaganda célú repüléseket végeztek. Röpcédulákat, újságokat szórtak az egész ország területére, valamint a megszállt területekre is. Itt szolgált pilótaként 1919 nyaráig Gallasz Rudolf is.

Az egység egyik legtöbb bevetést végrehajtó repülője Hottovy Ferenc (1890-1919) őrmester volt. Hottovy, Szalayhoz hasonlóan magyaróvári volt, a világháborúban a gyalogságnál szolgált, kiérdemelte a vitézségi érem több fokozatát és a német II. osztályú vaskeresztet is. 1918 novemberétől tíz alkalommal szállt fel, több alkalommal szórt röpcédulákat is. Egyik ilyen útja során a csehek olyan golyózáport zúdítottak rá a megszállt komáromi várból, hogy megsérült gépével Bábolnán kényszerleszállást kellett végrehajtania.

1919. március 11-én parancsnokával, Szalay Ernő századossal együtt Magyaróvár térségébe repült felderítés céljából. Magyaróváron leszállva meglátogatták családjukat és felkeresték a Magyaróváron állomásozó 13. gyalogezred maradékát is, ahol díszebéden vettek részt. Visszaútjuk során Hansa-Brandenburg C.I típusú gépük tisztázatlan körülmények kötött (motorhiba, hóvihar) az akkori nyomda épületére (Schweinitz-ház) zuhant és mindketten hősi halált haltak.  Síremlékeik ma is állnak a magyaróvári temetőben.



Kétrészes írásom alig ötven évet ölel át. Ez alatt a fél évszázad alatt a levegőben szálló látványosságok, különös repülő szerkezetek elindultak a közlekedési eszközzé válás útján.
 

A cikkben szereplő képek forrása:

Vargha Emil László az első magyar „repülőpostás” (1918) – Az Aero 6. évf. 1918. 13. sz. 254. p.
A Hottovy-család síremléke, Magyaróvári temető – Huszár Gál Városi Könyvtár
A Szalay-család síremléke, Magyaróvári temető – Huszár Gál Városi Könyvtár
 
- Kimlei Péter -

Megjegyzések