Négyen egy kötetben

 

"Nem minden vándorút céltalan..." 
(J. R. R. Tolkien) 

Ezzel az idézettel kezdődik fiatal felnőtt korom egyik meghatározó élménye: a Négyen egy gatyában című tetralógia. Hollywood is felfedezte magának egy olyan korszakban, amikor a közönség az Amerikai pite poénjainál többre, tartalmasabbra, valami igazira vágyott.

Négy barátnő felnőtté válásának története ez, akiknek anyukái ugyanarra a kismama-tornára jártak szülés előtt. Az ismeretség családok közötti összetartássá szövődött (majd időlegesen széthullott, hogy aztán főnixként újraéledjen), így Carmen, Tibby, Bee és Lena szinte testvérekként nőhettek fel. Négy különböző karakter, akiket összeköt a szeretet és az elfogadás. Kapcsolatuk a védőháló az érzelmi zűrök, döntések, a szülőkről való leválás, az út- és önkeresés, a kapcsolatok alakulásának viharaiban.

De hogy jön ide a nadrág? Úgy, hogy Carmen a használt ruha boltban ráakad egy farmernadrágra, ami csodák csodájára mindannyiuk testalkatához tökéletesen passzol. Ez a nadrág válik aztán barátságuk kézzelfogható jelképévé. Mindez pont akkor történik, amikor életükben először egymástól távol töltik el a nyári szünetet. Lena, a szépség a nagyszüleihez utazik Görögországba, Bee, a sportlady a mexikói Bajába készül focitáborba. Carmen a drámázás mestere, nyárra a távol élő apukájához költözik, mit sem sejtve arról, mi vár rá. Tibby pedig... Nos, Tibby, a szarkazmus és az irónia királynője, otthon marad, és már kezdettől rosszul van attól, hogy a helyi szupermarketben kell pakolásznia valami szörnyű egyenruhában. Hogy legyen, ami összeköti őket, elhatározzák, hogy felváltva hordják a nadrágot egész nyáron, egymásnak postán küldve tovább.

Ha csak ennyit tudunk a sztoriról, hihetnénk azt, hogy egy felszínes lányregényt tartunk a kezünkben. Megfordulhat a fejünkben, mégis mit lehet négy kötetben összehordani egy nadrágról... Sok mindent. És még annál is többet! Bátran merem állítani, felnőttként újraolvasva is érdekes, izgalmas, olykor drámai szövevény tárul elénk. Ismerős érzésekkel, dilemmákkal, folyton szétváló és összekapcsolódó szálakkal, fájdalmakkal, szerelmekkel és szakításokkal. Eközben pedig nincs olyan, hogy ciki téma. Az írónő bátran, objektíven és bölcsen ábrázolja a szüzességgel és az első szexuális tapasztalatok megszerzésével kapcsolatos érzelmi megrázkódtatásokat is.

Nincsenek kész válaszok. Mit lehet kezdeni azzal, ha az újonnan megismert, rád akaszkodó csitri kislányról kiderül, hogy súlyos beteg, és csak hetei vannak hátra? Vagy azzal, hogy mindkét szülőd új családot alapít, amelyekben már/még nem találod a helyed, ráadásul amúgy is kirepülésre készülsz? Ugyanígy talány, hogyan lehet egyensúlyt találni a múlt, és a jelen között egy bevándorló család gyerekeként. Vagy hogy mi mindent kell feldolgoznia annak, aki korán elveszítette a mentálisan beteg édesanyját. Az elbeszélés módja, a hozzá használt eszközök viszont mégis könnyeddé, olvasmányossá teszik a könyveket. Minden fejezet egy idézettel kezdődik. Van itt reklám- és dalszöveg, velős gondolatok (kevésbé) ismert emberek tollából. Találunk benne levelet, msn üzenetet. A mobiltelefonok és az internet elterjedésének hajnalán járunk, majdnem 20 évvel ezelőtt jelent meg az első kötet magyarul. Hol az egyik, hol a másik lány szemszögéből láthatunk rá ugyanarra az eseményre. Megmelengeti a szívet, ahogy támogatják egymást még a messzi távolból is. A nadrág pedig valóban varázserővel bír. Talizmán, ami, úgy tűnik, néha szándékosan hoz bajt arra, aki hordja. Ugyanakkor erőt is ad, és magán viseli a kalandok nyomait: könnyeket, vért, port...

Ebből a remek forgatókönyv-alapanyagból végül két film készült. Az első film szinte teljes mértékben követi az első könyv cselekményét, nagyszerű adaptáció hiteles alakításokkal. A színészek közül Alexis Blendel neve ismerős lehet a Szívek szállodája és A szolgálólány meséje sorozatokból. 

Aztán három év kihagyás után készült el a második film, az utolsó könyv eseményeit alapul véve. A könyveket olvasva, és ismerve az álomgyár elveit, nem csodálom, hogy ez a döntés született. Van az a mélység, amit fel kell áldozni a szórakoztatás oltárán. De úgy gondolom, a lényeget, a mondanivalót sikerült így is minden ízében átemelni erről az életszakaszról:

- K -