Légből kapott történetek: Repülő eszközök lakóhelyünk egén

Az 1873. évi bécsi világkiállítás egyik nagy szenzációja a Franciaországból érkezett 25 méter átmérőjű ballon-kilátó, kötött léghajó (ballon captif) volt. A tervek szerint gondolájában 15 embert is magasba tudott volna emelni, akik néhány száz méter magasságból élvezhették volna a kiállítás és a császárváros látványát. Az időjárás azonban közbeszólt. 1873. június 29-én kora délután Bécsben hatalmas vihar kerekedett, az orkán erejű szél elragadta a gázzal már feltöltött léggömböt.  Az elszabadult eszköz Moson megyében, Levél község határában ért földközelbe. Itt felkeltette Budó Jakabnak, a magyaróvári Fekete Sas szálloda bérlőjének az érdeklődését. Budó több ember segítségével a földre húzatta a selyemből készült gömböt, majd feldaraboltatta és hét szekéren Magyaróvárra szállíttatta. Az ügynek nagy sajtóvisszhangja kerekedett, Magyaróvár nevét külföldön is megismerték az újságolvasók. A „becsületes” megtalálót „lelet eltitkolása” miatt perbe fogták.  A léggömb darabjait Párizsba vitték, de helyreállítani már nem tudták.

1895 augusztusában egy 12 méter átmérőjű katonai léggömb hajtott végre kényszerleszállást Rajka határában, amelynek során a személyzet mindkét tagja megsérült. A közlekedési eszköz 45 perc alatt tette meg a Bécs-Rajka közötti 90 km-es utat, nagyobb sebességgel, mint amivel a korabeli vonatok közlekedtek. A baleset rámutatott a léggömbök legnagyobb hibájára, az irányíthatatlanságra.

A motorral felszerelt, kormányozható léghajók elkészítése terén a huszadik század elején ádáz verseny folyt két német feltaláló August von Parseval és Ferdinand von Zeppelin között. A küzdelmet végül Zeppelin nyerte meg. Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének első léghajói azonban Parseval rendszerűek voltak.

Egy ilyen léghajója repült át a Magyaróvár felett 1910 októberében és 1912 júniusában is, Győr lakói jobban jártak, mert ott mind a két alkalommal le is szállt a lakosság nagy örömére.

A Parseval két látogatása között első ízben repülőgépek tűntek fel városunk felett, a repülés terén az 1911-es év igazi áttörés volt. A huszadik század elején az Osztrák Magyar Monarchia területén a levegőnél nehezebb repülő eszközökkel való kísérletek fő helyszíne Bécsújhely volt, itt lehetett a repülés tudományát is elsajátítani. Itt tett pilóta, a korabeli elnevezés szerint aviatikus vizsgát 1911. június 10-én a magyar Székely Mihály (1885-1959).

Székely Szarvason született, a Műegyetemen folytatott tanulmányokat, majd francia földön kötelezte el magát a repüléssel. Legnagyobb teljesítménye első magyarként a Bécs-Budapest-Bécs távrepülés végrehajtása volt. 1911. július 19-én Bécsújhelyről szállt fel egyfedelű gépével. Hetvenöt kilométer megtétele után szállt le a Moson megyei Miklóshalma legelőjén, ahol Fazekas Lajos községi jegyző üdvözölte. Közel 3 órát töltött ott, és ott várta be barátját Otto Hieronimust, a kor híres autóversenyzőjét, aki személygépkocsin követte és szállította számára az üzemanyagot. Győrben még hosszabb időn át tartózkodott, végül 20 óra 35 perckor landolt Budapesten, a Rákos-mezőn. Néhány nap pihenő után visszaindult Bécs irányába, szerelői, valamint a sajtó néhány képviselője autóval követte. Székely 60 lóerős motorral felszerelt, Pischof Autoplan típusú gépe július 25-én este 7 óra körül tűnt fel Horvátkimle irányából Magyaróvár felett. A repülőgép néhány kört tett a város felett, majd a vasúti töltés mellett, Magyaróvártól három kilométerre leszállt. Ekkor valóságos népvándorlás indult meg a különös „gépmadárhoz”. Székely Mihály másfél órás ünneplés után repült tovább Pozsonyig, a kísérő autók lámpáit követve.  A vármegye a későbbiekben sem feledkezett meg a hős aviatikusról. Azt tervezték, hogy emléktábla és emlékplakett örökítse meg első miklóshalmi leszállásának helyét, és bekapcsolódtak a Székely Mihály repüléseit támogató gyűjtésekbe is.

Szűkebb hazánkban is valóra váltak Ruff Andornak, a Mosonvármegye szerkesztőjének 1909-ben lejegyzett sorai:

„Az ember, a földhöz ragadt, sárból gyúrt ember elszállt a földről, beköltözött a híg levegő úttalan és akadálytalan birodalmába, úrrá lett a meghódíthatatlannak látszó kék égen, a szelek birodalmán, a levegőn.”

A derűs és optimista hangulat azonban nem sokáig tartott. 1914. június 20-én Fischamend mellett, nem messze az akkori osztrák-magyar határtól bekövetkezett a monarchia legnagyobb légi katasztrófája. Katonai gyakorlat során az M.III Körting léghajó egy kétfedelű repülőgéppel ütközött össze. A baleset következtében összesen kilenc ember veszítette életét, ezt követően leálltak a léghajók fejlesztésével. Az eset mélyen megrázta Moson megye közvéleményét is. Az áldozatok közül ketten (Johann Hauswirth, Ernst Hofstätter) két évvel korábban a Parseval fedélzetén Győrben is népszerűsítették a repülést.

A szerencsétlenség után negyven nappal kitört az első világháború. A Nagy Háború kezdetén csak félszáz hadra fogható repülőgép és tucatnyi léghajó állt a császári és királyi légierő, akkori szóhasználat szerint a légjáró csapatok rendelkezésére. A háborús veszteségek hatására jelentős fejlesztéseket hajtottak végre mind a repülőgépgyártás, mind a megfelelő személyzet kiképzésének területén. A magyar repülők helytállásának ellenére az antant erők légi fölénye mindvégig egyértelmű volt.

A következő lapszámban néhány tragikus eseményről is olvashatnak, és megismerhetik a repülés hőskorának helyi hőseit, áldozatait is.

A cikkben szereplő képek forrása:
A ballon elszabadul (1873) – Képes Kiállítási Lapok Új folyam 1873. 2. sz. 13. p.
Kényszerleszállás Rajkán (1895) – Das Interessante Blatt 14. évf. 1895. 34. sz. 1. p.
Székely Mihály aviatikus (1911) – Vasárnapi Újság 58. évf. 1911. 31. sz. 619. p.
 
- Kimlei Péter -