Gondolkodtál
már az élet értelmén? Hát persze, nincs olyan, aki ne próbálta volna megfejteni
ezt a kérdést, több-kevesebb sikerrel. Szerintem az is megesett már veled, hogy
a gondolatmenetedben egy ponton oda jutottál, hogy kész vége, semminek semmi
értelme, az egész csak egy pusztulásra ítélt rendszer, múló porszemek vagyunk,
és senki sem fog ránk emlékezni, számunkra nincs olyan, hogy örökké. De aztán
csak továbbálltál csináltad a dolgod, és egy kis idő elteltével, már abszurdnak
gondoltad ezen eszmefuttatásod. A dán írónő keresi a választ erre, azt nem
állíthatom, hogy kész válaszokat kapsz majd, de egy új perspektíva szemlélése,
segíthet az álláspontod formálásában.
A
történet nem bonyolult. Pierre Anthon a szabadlelkű nyolcadikos kijelenti:
semminek semmi értelme, többé iskolába sem jár be, mert annak sincs értelme. A
többieket ez nem lepi meg, Pierre sosem volt normális. Az iskolába az út Pierre
Anthonék háza előtt vezet, és a fiú pedig naphosszat egy szilvafán ücsörög, de
akárhányszor csak látja volt iskolatársait, ismét szónoklásba kezd: ostobaság
az iskola, értelmetlenség az élet, vagy csak megdobálja őket szilvával. Az
osztálynál elég hamar betelik a pohár, viszi őket a csordaszellem, és amikor
úgy érzik, akkor is Pierre nyer, ha visszadobálják, vagy ledobják, egy kővel a
fáról. Elhatározzák, hát, hogy bebizonyítják, az életnek van értelme. Kell,
hogy legyen. Kezdetben a szabály egyszerű, de kijátszható: mindenkinek be kell
valamit adnia, ami számára fontos. Ám miután hiányos képregény sorozatokat és
hasonlókat adnak be a közösbe, új szabály lép életbe: nem te döntöd el, mit
adsz, megmondja valaki más, majd neked kell kérned valakitől valamit, amiről
tudod, hogy odáig van érte. Kegyetlenség egy kicsit, de ha ezzel meg lehet
győzni Anthont, hát legyen. Az ártatlan játék, viszont eldurvul, mert
kezdetben, amíg kedvenc bokszkesztyűt, szandált, amiért sokáig könyörgött a
tulaja, vagy új biciklit kértek, a sérelmek, amik a kis szeretett dolgok
elvesztésével járt, haragot szültek, így egyre többet és nagyobbat és
személyesebbet kezdenek kérni. A gyerekeket végül teljesen elszabadító kérés,
pont a mesélő, Agnes kérése. Ő nem kér kevesebbet, mint egy társa imádott
hörcsögét. Félreértés ne essék, a hörcsögöt nem kell megölni, ez még nem az a
kérés. A csapat egy régi pajta épületében kezdi felállítani a Fontos Dolgok
Halmát. A hörcsögöt is ide kellett helyezni, csak sajnos a fagy miatt nem húzta
sokáig. Nem akarom elárulni ki még mivel, akarja még kínozni a másikat, ki mit
kér a kupacba a másiktól, és, hogy vitelezik ki, és, hogy végül mi lesz a
Fontos Dolgok Halmazával, inkább olvasd el!
A
Scolar könyvkiadó adta ki, nagyon könnyen olvasható, kis alapú könyv nagy
betűkkel és össz-vissz 170 oldal. Nem mondom, hogy könnyed, de jó egy délutáni
olvasmánynak. Megjelenése után betiltották a könyvet, aztán nem sokkal később
már kötelező olvasmánnyá tették Dániában. Nagyon vegyes volt a fogadtatása, itt
is látszik, mennyire más mindenki, hisz van, akit elgondolkodtatott, mást pedig
felháborított. Én határozottan az előbbiekhez tartozom.
„Provokatív és állásfoglalásra késztető példázat.”
-Publisher Weekly-
Tehát
kérdésem feléd a következő: van-e értelme a Fontos Dogok Halmának? Igen? Miért?
Mert mindenki feláldozta egy részét a létrehozásért, és az embernek már van
értelme, ugye? Bár ez elmondható egy művészeti alkotásról is, a művész egy
része ott van benne, de ez így bármire ráhúzható, amibe az ember időt ölt. Vagy
igazából csak egy kupac kacat, egy kupac szemét, csak néhány gyerek hóbortja,
brutális játéka? Mindent elsöprő indulatok szabadulnak fel, amit nem feltétlen fog
túlélni mindenki. Teljesen épen pedig senki sem. Ki nyert? Az utálatos Pierre
Anthon? Vagy az osztály és Halom? Van-e egyáltalán értelme ezen gondolkodni?
Hisz a vége mindig csak az, hogy teljesen összezavarodunk, és már azt sem
tudjuk kik és hol vagyunk- nyilván nem földrajzi szempontból értem. Bár, ha
séta közben gondolkodsz rajta… Tehát most van vagy nincs értelme az élet
értelmét firtatni? Nem okosabb dolog inkább csak élni ezt az egészet?
Beleőrülünk, vagy megnyugszunk? Van-e válasz erre a kérdésre? Nem jó vagy rossz
válasz, csak simán egy válasz? Nekem nincs kész véleményem erről, de azt
hiszem, azt tudom, hogy az élet értelmével nem szabad játszani. Nem igaz Pierre
Anthon? Nem igaz?
- Kiss Rebeka -
a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakgimnázium tanulója
Megjegyzések
Megjegyzés küldése