Vendégszerzőnk tollából: A madármegfigyelés fűszere

Zsebedben a világ! Mondják nem is indokolatlanul, mikor többségnél ott lapul a készülék, melyet nemes egyszerűséggel mobilnak szólítunk. Ősszel, ezzel ülsz be a kocsiba és a szaggatott vonalak sebesen szaladnak el melletted. Csak egy közepes termetű ragadozó ül szigorú tekintettel a póznán. De ki lehet ő? Fék, sikerül elcsípni, egy fotó és az app már ki is köpi a nevét, ő egy egerészölyv. Télen a madáretetőre szórt eleségre érkező tarka csapatot figyeled áhítattal, mikor egy szempillantás alatt, mint egy kamikaze vetődik be egy predátorok világában kistermetű számító szárnyas, kitől az egész környék retteg. Cinkék és tengelicek kispiccelnek minden irányban, majd a kampóscsőrű valamit mormol az orra alatt, s megállapítja, legközelebb még ügyesebb leszek. S mivel a kütyüddel felvetted a sztorit, elküldöd a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe, kitől érkezik a válasz, karvaly járt a kertedben.  Tavasszal késő este sétálsz a pároddal, majd eszedbe jut, hogy másnap ki kell h...

Olvasói könyvajánló - Isaac Asimov: A Hold tragédiája

A Hold tragédiája címmel ellátott kötet egy 1973-ban megjelent könyv Isaac Asimov orosz származású amerikai író, biokémikus tollából. Nem egyszerű vállalkozás meghatározni a könyv műfaját, már akkor elakad az ember mikor azt kellene eldöntenie, hogy ismeretterjesztő, vagy szórakoztató műnek írta Asimov. Úgy gondolom, az igazság valahol a kettő között van fél úton. A kötetben tizenkét, természetesen Asimov által írt, tudományos dolgozat található, témák szerint csoportosítva. A tudományos téma ellenére a mű az Asimovra olyannyira jellemző mesélő hangnemben íródott. Az átlagember ennél jóval szárazabb unalmasabb szövegre számít, hogyha azt hallja „tudományos”.

Én személy szerint a bevezetőket és lezárásokat élveztem legjobban, melyek minden dolgozat elején megtalálhatók, az író mindig a saját életéből emel ki egy példát, amivel bevezeti, vagy épp lezárja az írását, mindezt könnyeden, humorosan. A mű „lényegi”, vagyis a tudományos része, úgy gondolom, hogy bárki számára érthető, logikus, nem kell attól félni, hogy egy szót sem lehet érteni a szövegből. Én személy szerint nem mindenhol értettem egyet a szerző következtetéseivel, azonban úgy gondolom, hogy éppen ez a mű lényege, célja. Gondolkodásra sarkall, vitát próbál indítani, már-már provokál. 

Asimovból a mű elejétől a végéig ömlik a leplezetlen, sőt szándékos nagyképűség, ezzel is arra sarkallva az olvasót, hogy hibát, ellentmondást keressen, vitázzon, és végső soron gondolkodjon. A mű a 12 dolgozatot hét témára, részre bontja (A Holdról,  Más kicsiny világokról, A szénről, A mikroorganizmusokról, A pajzsmirigyről, A társadalomról, És (kitalálták!) magamról) ezekben változó számú írás található. Személyes kedvencem a társadalomról írt három dolgozata volt, mert a fenti témák közül ez a legkevésbé egzakt, ez a legmegfoghatatlanabb, és úgy gondolom itt élhette ki leginkább önmagát és a kreativitását az író, hiszen itt nem volt igazán keretek közé szorítva. És természetesen ez volt az a három dolgozat, amelynél a legtöbbször volt az olvasónak lehetősége vitázni, ellentmondani. 

A Hold témájában írt egyik dolgozatában egy új, jobb, használhatóbb, egyértelműbb naptár mellett kampányol, és ez csak egy a sok felépített teóriájából, ötletéből, amit leírt ebben a könyvben. Elképesztő, ahogy minden egyes mondatból süt a zsenialitás, a nagyképűség, a humor és nem ritkán, az önirónia is. A félkomoly szöveg és az, hogy minden egyes szavával célja van az írónak, minden követ megmozgat, hogy meggyőzzön, vagy legalábbis gondolkodásra késztessen minket, úgy gondolom, egészen különleges hangulatot kölcsönöz a könyvnek, amit ebből kifolyólag különleges élmény elolvasni. 

Ezt a kötetet ajánlom mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy szívesen belekóstolna egy tudományos irodalomba, még akkor is, ha nem az adott témát tartja a legérdekesebbnek. Ha esetleg már akadt valakinek a kezébe Asimov által írt könyv, és megfogta az író stílusa akkor úgy vélem, mindenképpen érdemes e könyvvel is tennie egy próbát. Úgy gondolom, az olvasó nem fog csalódni.

- Zajácz András -
a Révai Miklós gimnázium tanulója

Megjegyzések