A Hold tragédiája címmel ellátott kötet egy 1973-ban megjelent könyv
Isaac Asimov orosz származású amerikai író, biokémikus tollából. Nem egyszerű
vállalkozás meghatározni a könyv műfaját, már akkor elakad az ember mikor azt
kellene eldöntenie, hogy ismeretterjesztő, vagy szórakoztató műnek írta Asimov.
Úgy gondolom, az igazság valahol a kettő között van fél úton. A kötetben tizenkét,
természetesen Asimov által írt, tudományos dolgozat található, témák szerint
csoportosítva. A tudományos téma ellenére a mű az Asimovra olyannyira jellemző
mesélő hangnemben íródott. Az átlagember ennél jóval szárazabb unalmasabb
szövegre számít, hogyha azt hallja „tudományos”.
Én személy szerint a
bevezetőket és lezárásokat élveztem legjobban, melyek minden dolgozat elején
megtalálhatók, az író mindig a saját életéből emel ki egy
példát, amivel bevezeti, vagy épp lezárja az írását, mindezt könnyeden,
humorosan. A mű „lényegi”, vagyis a tudományos része, úgy gondolom, hogy bárki
számára érthető, logikus, nem kell attól félni, hogy egy szót sem lehet érteni
a szövegből. Én személy szerint nem mindenhol értettem egyet a szerző
következtetéseivel, azonban úgy gondolom, hogy éppen ez a mű lényege, célja.
Gondolkodásra sarkall, vitát próbál indítani, már-már provokál.
Asimovból a mű
elejétől a végéig ömlik a leplezetlen, sőt szándékos nagyképűség, ezzel is arra
sarkallva az olvasót, hogy hibát, ellentmondást keressen, vitázzon, és végső
soron gondolkodjon. A mű a 12 dolgozatot hét témára, részre bontja (A Holdról,
Más kicsiny világokról, A szénről, A mikroorganizmusokról, A
pajzsmirigyről, A társadalomról, És (kitalálták!) magamról) ezekben változó
számú írás található. Személyes kedvencem a társadalomról írt három
dolgozata volt, mert a fenti témák közül ez a legkevésbé egzakt, ez a
legmegfoghatatlanabb, és úgy gondolom itt élhette ki leginkább önmagát és a
kreativitását az író, hiszen itt nem volt igazán keretek közé szorítva. És
természetesen ez volt az a három dolgozat, amelynél a legtöbbször volt az
olvasónak lehetősége vitázni, ellentmondani.
A Hold témájában írt egyik
dolgozatában egy új, jobb, használhatóbb, egyértelműbb naptár mellett
kampányol, és ez csak egy a sok felépített teóriájából, ötletéből, amit leírt
ebben a könyvben. Elképesztő, ahogy minden egyes mondatból süt a zsenialitás, a
nagyképűség, a humor és nem ritkán, az önirónia is. A félkomoly szöveg és az,
hogy minden egyes szavával célja van az írónak, minden követ megmozgat, hogy
meggyőzzön, vagy legalábbis gondolkodásra késztessen minket, úgy gondolom,
egészen különleges hangulatot kölcsönöz a könyvnek, amit ebből kifolyólag
különleges élmény elolvasni.
Ezt a kötetet ajánlom mindenkinek, aki úgy
gondolja, hogy szívesen belekóstolna egy tudományos irodalomba, még akkor is,
ha nem az adott témát tartja a legérdekesebbnek. Ha esetleg már akadt valakinek
a kezébe Asimov által írt könyv, és megfogta az író stílusa akkor úgy vélem,
mindenképpen érdemes e könyvvel is tennie egy próbát. Úgy gondolom, az olvasó
nem fog csalódni.
- Zajácz András -
a Révai Miklós gimnázium tanulója
Megjegyzések
Megjegyzés küldése