Kenesei Ilona Veszprémben született 1883. február 9-én
Klein Ilona néven. Tíz éves korára már többszáz népdalt ismert és énekelt.
Fiatalkorát Keszthelyen töltötte. Tanulmányait Veszprémben és Kőszegen végezte.
Tanítói pályafutását 1902-ben Magyaróváron kezdte a mai Bolyai iskola központi
épületében, ahol Gizella nevű nővére már néhány éve tanított. Ebben az
épületben működött az állami elemi fiú- és leányiskola valamint az iparostanonc
iskola is. 1907-ben a Klein nővérek nevüket Keneseire magyarosították.
Városunkban bontakozott ki Kenesei Ilona népdalgyűjtői munkája,
amit a nyári szünidő alatt végzett. A téli időszakban rendszerezte ezeket a
dalokat. Gyűjtött a környező falvakban (Arak, Kisbodak, Halászi, Remete, Püski,
Lipót, Lébény, Mosonszentmiklós) és az egész ország területéről is, de
javarészt a Dunántúlról (Sokoróalja, a Balaton vidéke). Utazásainak költségét
szerény megtakarításai és a Magyar Nemzeti Múzeum éves támogatása
fedezte. Magyaróváron születtek meg dalgyűjteményének első kötetei. Gyűjtéséből
több darabot közölt a Mosonvármegye című lap is.
A huszadik század eleje a magyar népdalgyűjtés hőskora
volt. Kenesei Ilonának gyűjtéseivel, Kodály Zoltán és Bartók Béla kortársaként,
és hozzájuk hasonlóan sikerült pillanatfelvételt készítene az életmódváltás
határához érkezett falusi lakosságról. Fontos helytörténeti adalékok olvashatók
ki az általa lejegyzett dalszövegekből. Az egyik dalban például megemlítik,
hogy a halászi lányok a patrongyárban dolgoztak. Ebben a sorban a Magyaróváron
1900-ban létesült vadásztöltény-gyárra történik utalás, ahol ezek szerint falusi
női munkavállalókat is alkalmaztak. A gyár mellett, a falusi férfiak számára a kaszárnya
volt a megváltozott életmód másik fontos színtere, amiről több dalt is
találunk. A katonai szolgálat miatt, a besorozott férfiaknak (regruták) el
kellet szakadnia szülőföldjétől, be kellett vonulnia (berukkolás) a közeli és
távoli (Győr, Sopron, Veszprém, Nyitra) laktanyákba (kaszárnyák). Utazásukhoz -
a falujukat eddig ritkán vagy soha el nem hagyó legények - a kor nagy vívmányát,
a vasutat (gőzös) használják, amit szintén több helyen megénekelnek. Értő és
érző módon kell olvasnunk ezeket a dalszövegeket, mert
ősapáinkról és ősanyáinkról szólnak, az ő örömükről és bánatukról.
Magyaróváron ismerkedett meg leendő férjével, Radó Gyulával
(1884-1916), aki a Magyaróvári Gazdasági Akadémia versírással is foglalkozó hallgatója
volt.
Kenesei Ilonát 1913-ban saját kérésére Isaszegre helyezték
át, 1914-ben férjhez ment Radó Gyulához. Házasságuk nem volt hosszú életű,
férje 1916 nyarán, az orosz fronton hősi halált halt. Özvegy Radó Gyuláné a két
világháború között jelentős szerepet játszott Isaszeg társadalmi és kulturális
életében. Alapítója és elnöke volt az Országos Stefánia Szövetség (a védőnői
hálózat elődje) isaszegi szervezetének és a helyi Nemzeti Egység női
csoportjának. Tanítványai részvételével műkedvelői előadásokat állított színpadra,
de szívén viselte a szegény sorsú gyerekek szociális és egészségügyi ellátását
is. Gyermekei nem voltak, de sajátjaként tekintett gyerekek tucatjaira, sőt egy
félárva kislányt is örökbe fogadott és felnevelt. Férje emlékét mindhalálig
őrizte, akinek neve az isaszegi hősök szobrának talapzatán és a magyaróvári
gazdász hősök emlékművén egyaránt olvasható. 1938-ban vonult nyugdíjba, majd a fővárosba költözött. Budapesten
halt meg 1960. február 3-án.
Közel hatvan évvel Radó Gyuláné Kenesei Ilona halála után
Eto-Papp Beáta, a Csatangoló Tánccsoport és Hagyományőrző Egyesület elnöke
felvállalta, hogy minél szélesebb körben ismertté tegye ezt a mára már
elfeledett munkásságot és példamutató életutat. 2020-ban CD-t jelentettek
meg az első világháború korát megidéző isaszegi gyűjtéséből. 2021 nyarán elkészítették
az élete főbb állomásait bemutató összeállítást, ami november 20-áig, Isaszeg
után, a mosonmagyaróvári könyvtár kiállítóterében látható.
- Kimlei
Péter -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése