Az összeállítás
emléket állít Radó Gyuláné Kenesei Ilona (1883-1960) egykori isaszegi tanítónőnek,
aki szabadidejében járta az országot és közel 4000 népdalt gyűjtött össze,
többségét kottázta, amit az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtára őriz.
Lehetőséget kaptunk
a kiállítási anyag bemutatására, amit ezúttal is szeretnénk megköszönni.
Kenesei Ilona a 20. század első évtizedében a mi városunkban élt és tanított,
munkájáról, eredményeiről több ízben is beszámolt a korabeli helyi sajtó. Azt szeretnénk, hogy Mosonmagyaróvár lakói is megismerjék fő vonalakban ezt a
kiemelkedő életutat és munkásságot.
A kiállítás
alkalmat teremt arra, hogy képzeletbeli időutazásra hívjam városunk mai lakóit.
Néhány kép és tény segítségével
szeretném megidézni Kenesei Ilona Magyaróvárát.
A korabeli képeken látható, és mai állapotukban is felismerhető épületek
itteni életének fontos elemei, állomásai voltak.
Utazásunkat
kezdjük egy konkrét állomással, a vasútállomással. Magyaróvár, az épület felirata és a vasúti menetrend
szerint Moson-Magyar-Óvár állomása a MÁV Budapest-Királyhida vasútvonalon
feküdt. Budapestre illetve Budapestről ide eljutni naponta hét
vonatpár segítségével lehetett. Ebből kettő gyorsvonat volt. Személyvonattal a
fővárosba eljutni több mint öt órát vett igénybe. Gyorsvonattal már három óra
alatt is célba érhettek. Magyaróvárról Bécsbe, a császárvárosba személyvonattal
négy órán belül, gyorsvonattal akár két órán belül is el lehetett jutni. A
pályaudvarról Magyaróvárra gyalog, bérkocsin, illetve többnyire lóvontatású társaskocsin
(omnibusz) Mosonon keresztül juthattak el.
Moson község
Magyaróvártól egy korabeli távolsági kimutatás szerint 3,08 kilométer
távolságra feküdt. Lakóinak száma az 1910. évi népszámlálás alapján 6258
fő volt. Ebből 3552 fő magyar, 2567 fő pedig német anyanyelvűnek vallotta
magát. Felekezeti megoszlás szerint a római katolikus volt a legnépesebb
felekezet (5574 fő) a hívek számát tekintve, ezt az izraelita (442 fő), majd az
evangélikus felekezet (192 fő) követte.
Mielőtt elérnénk
Magyaróvár történelmi belvárosát, az
Újtelepnek nevezett településrészen Kenesei
Ilona itteni élete legfontosabb színtere, munkahelye tűnik a szemünk elé. Az iskola
impozáns, korszerű, 10 tantermet és 19 egyéb helyiséget magába foglaló épületét
1897-ben avatták fel. Helyet kapott benne az állami elemi fiú- és leányiskola valamint
az állami iparostanonc iskola is. A huszadik század elején az összevont
iskolák tanulóinak létszáma 450-550 fő között, a tanítói testület létszáma
12-13 fő között mozgott. Igazgatója 1902-től Petrovich József volt. Itt
tanított ekkor a város kulturális életében jelentős szerepet játszó
Pataki Vilibáld és
Scheitz Mihály is.
A hivatalosan
községi rangot viselő Magyaróvár lakóinak száma az 1910. évi népszámlálás
alapján 5273 fő volt. Ebből 3276 fő magyar, 1837 fő pedig német
anyanyelvűnek vallotta magát. Felekezeti megoszlás szerint a római katolikus
volt a legnépesebb felekezet (4784 fő) a hívek számát tekintve, ezt az
evangélikus (302 fő), majd az izraelita (138 fő) felekezet követte.
A száraz adatok
felsorolásán túl elmondhatjuk, hogy lakóhelyünkön (Mosonban és Magyaróváron) a
20. század boldogan és reményteljesen indult. Az itt élők életét kényelmesebbé
tették a kor technikai újításai és újdonságai (vízellátás, áramellátás,
telefon, új közlekedési eszközök), és új szórakozási lehetőségek (mozi) is
megjelentek. Mi sem jellemzőbb, hogy korszak ikonikus alakja Thomas Edison 1911
szeptemberében autójával áthaladt Mosonon és Magyaróváron, amiről a helyi lap
is beszámolt. A Mosonvármegye (Magyaróvári Hírlap) nem hallgatta el a gondokat
sem (közegészségügyi helyzet, szociális helyzet, kivándorlás), azonban
túlnyomórészt derűsek és optimista hangvételűek az itt található cikkek, írások.
Elődeink gyakran kémlelték az eget repülő szerkezetek (léghajó, repülőgép) után
kutatva, de nem vették észre a világpolitika egén gyülekező viharfellegeket. A
vihar 1914 nyarán a nagy háború formájában csapott le a világra és
lakóhelyünkre, emberáldozataival és következményeivel együtt tönkretéve az
egész évszázadot.
Kenesei Ilona egy
boldog évtizedet töltött városunkban, itt kezdődött el tanítói és népdalgyűjtői
tevékenysége is, amit főleg a nyári szünidő alatt folytatott. Magyaróváron ismerte meg Radó Gyulát, aki 1907-től
a gazdasági akadémián tanult. A szerelmespárt szép emlékek köthették
Magyaróvárhoz, a Mosoni-Duna és a Lajta partjához. 1913 januárjában Kenesei
Ilona elhagyta Magyaróvárt, Isaszegre helyezték át és férjhez ment Radó
Gyulához. Máshol kezdtek közös életet, ami a világháború miatt nem tartott
hosszú ideig.
Radó Gyuláné tanítói, népdalgyűjtői pályája és karitatív
tevékenysége már Isaszegen teljesedett ki.
Mosonmagyaróváron
Radó Gyula neve kőbe vésve fennmaradt az itt végzett gazdászok első
világháborús hősi emlékművén. Kenesei Ilona, Radó Gyuláné pedig e
kiállításnak köszönhetően, egy rövid időre ismét városunk vendégszeretetét
élvezheti. Isten hozta kedves
Ilona!
- Kimlei Péter -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése