In memoriam Nemere István

Szomorú apropója van a posztomnak, 80 éves korában elhunyt Nemere István író. Kevés szerző van, akinek a könyveit régebb óta olvasom mint az övét, tettem ezt sokszor úgy, hogy nem is tudtam ki is rejtőzik a változatos álnevek alatt. Rendkívül sok, 800 könyve jelent meg, hosszú karrierje alatt. Általános iskolában, amikor elkezdtem könyvtárba járni, az első hónapokban kizárólag két szerzőt voltam hajlandó kikölcsönözni: Rejtő Jenőt vagy Nemere Istvánt. Gondolom hogy örültek nekem akkoriban, amikor hetente megkérdeztem, van-e valami új tőlük. A fantasztikus nagynéni sorozat első három kötetét illetve Don, Lars és Ariel űrkalandjait regényben és képregényben is rongyosra olvastam, a Holtak harca valamint a Játszma a tízmilliárdért sci-fi könyveit szinte teljes egészében viszontláthatjuk a Demolition Man és az Armageddon filmekben. Szerettem a Daniel-Skagen Monti sorozatát, többször olvastam a Mindennap merénylet és a Veszély ösvényein könyveit. A nyolcvanas években remek sci-fi könyveket...

Olvasónk ajánlja - Donna Tartt: A titkos történet

 

„Lehet-e bármi szebb az önuralom teljes elvesztésénél?”

Donna Tartt is megvitatja ezt a témát első regényében, A titkos történet című művében. Eredetileg The God of Illusions címet adta neki, majd utána nevezte át az általunk ismert verzióra. 1992-ben jelent meg és az írónő egyetemi évei alatt szerzett élményein alapul.

A mű Új-Angliában zajlik, ahol néhány diák mindennapjait követhetjük a vermonti egyetemen. A hat fős társaság a klasszikus görögöt nem csak tanulja, de meg is próbálja megtapasztalni. A történet Richard Papen elbeszélésében történik, aki évekkel később hívja elő a történteket, amelyek a barátjuk meggyilkolásához vezetett. Mivel ő később csatlakozott, ezért többnyire kívülállóként éli meg az eseményeket. A regény felfedezi Bunny halálának körülményeit és hosszabb távon a hatásait is, amely összefonódik a görög kultúrával.


Annak ellenére, hogy egy krimiről van szó, a könyv elején megtudjuk, hogy ki hal meg és ki követi el a bűntettet. Ezután leginkább a „Miért?” kérdésre keressük a választ. A karakterek érdekesek, és Donna Tartt egyik jellegzetessége a hosszan tartó gyönyörűen részletes leírások is megjelennek. Sokáig építi a diákok közötti kapcsolatokat és a köréjük épült atmoszférát, ami megalapozza a hangulatot, és megismerhetjük a szereplők közötti dinamikát. Éppen ezért inkább egy karakter központú könyvnek nevezném. A lassú eseménytelen kezdés után viszont a csúcspont hirtelen és feszültséget keltő.

Szerintem a lassú felvezetés ellenére élvezhető volt, leginkább a „dark academia” hangulat miatt. A karakterekkel nem könnyű azonosulni, hiszen nem szerethetőségükről ismertek. Könnyen el lehet veszni a romantizált szempontokban: a főszereplők közelsége; a tapasztalataik a jó könyvekkel; a fiatalkor és szépség megjelenése egy helyen, ami megengedi a világtól való elszökést. Mindamellett, ez elvakíthatja az olvasót a negatív részletektől, amelyeket Tartt felfed a mű során: magány, egyedüllét, még ha körül is vannak véve hasonló gondolkodású emberekkel; a szokatlan irrealitás a fiatalság és felnőtté válás között. A regény egyik fő üzenete, hogy mikor fiatalok vagyunk, gyakran elfelejtjük döntéseinknek következményei vannak.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akit érdekel a görög kultúra befolyása; a modern egyetemváros csábító és elidegenítő részletei; és a gyilkossággal járó következmények és bűntudat megélése.

- Világi Karolin írása -






Megjegyzések