Így olvastunk 2025-ben...

Sokan, sokfélék vagyunk. Sokan, sokfélét is olvasunk. Más-más szemüvegen keresztül szemléljük a bennünket körülvevő világot, de egy valami biztosan közös bennünk, és nem csupán a munkánk miatt. Szenvedélyesen szeretjük a könyveket: a megelevenedő-csalogató borítókat, a kötetek régi-új illatát, valamint a ropogós oldalak gyönyörű szavait. Olvasunk megrázó történeteket, klasszikus szépirodalmat, izgalmas krimiket, elbűvölő fantasy regényeket, szakkönyveket, de előfordul az is, hogy mi is helyet foglalunk magunknak a "hype-vonaton", és rögtön a legnépszerűbb megjelenések között találjuk magunkat.  Ugyanakkor szeretettel fordulunk könyvtárunk olvasóihoz, és szívesen osztjuk meg velük olvasásélményeinket, és ajánlunk számukra újabb könyveket, hogy  személyesebbé tehessük azt a helyet, ahol a könyvek mindenkiért vannak.  Lássuk hát, idén mely könyvek lettek a mi személyes kedvenceink! Így olvastunk mi - könyvtárosként - 2025-ben. Háy János: A csokimikulásos lány - Számomra a 2...

Vendégszerzői írás - A számolás joga


Őszintén szólva a bezártság alatt több idő jut arra, hogy egy-egy könyvet, filmet megnézzünk. Az igaz történeteken alapuló filmeket nagyon szeretem, valahogy máshogy hatnak az emberre. Ha véget ér a film, az ember elgondolkodik a lényegen, a mondanivalóján. Ennek a filmnek a címéből nem lehet következtetni a tartalmára. Tulajdonképpen, az amerikai űrprogramról szól, de fő témája három afroamerikai nő harca. Küzdenek azért, hogy ne a bőrszínük alapján ítéljék meg őket, hogy az emberek elfogadják, hogy nőként is – kihasználva a fantasztikus képességüket - érvényesülni tudjanak mások által elképzelhetetlen vezetői pozícióban. A film egésze alatt a megkülönböztetésüket érezhetjük, bár határozott fellépésükkel kiállnak véleményük, és tudásuk mellett.

A film egy hihetetlenül okos kislány bemutatásával kezdődik. A fantasztikus elméje miatt, hogy jobb tanulási körülményeket biztosítsanak neki, a családjával el kell költöznie Virginiába. A költözésre azért volt szükség, mert abban az időben nem volt mindenhol továbbtanulási lehetőség. Főleg nem afroamerikaiaknak.
 
A következő képkockán már több évet is ugrunk az időben. Katherine Johnson (Taraji P. Henson), a kislány már felnőtt. Épp munkahelyére utazik két barátnőjével Dorothy Vaughan-nal (Octavia Spencer) és Mary Jackson-nal (Janelle Monáe). Az USA-ban a NASA Kutatási Központjában dolgoznak, akik az űrversenyben le szeretnék győzni Oroszországot. Elvégzik és ellenőrzik azokat a bonyolult számítási műveleteket, amelyek szükségesek a rakéták fellövéséhez.

 
Mai szemmel ez nem tűnik nagy dolognak, hiszen manapság bármelyik szakmába, bármely pozícióban dolgoznak nők, bőrszíntől függetlenül. De az ’50-es években ez egyáltalán nem így volt. A filmben, mint nőket, de még inkább, mint színes bőrűeket beskatulyázták. Külön terem, külön mosdó, külön kávéfőző, külön iskola, külön részleg a könyvtárban, külön ülések a buszon.


A film a színes bőrűek számolós irodájában folytatódik. Innen három szálon fut a történet. Mary-t áthelyezik, és később talán egy mérnöki állásra is lehetősége lenne, de ahhoz el kellene végeznie egy főiskolát. Azonban arra a főiskolára, ahova mehetne nem engedik be, mert az „fehér iskola”. Vajon sikerül végül főiskolába járnia?


Katherine-t is áthelyezik, egy koordináta számoló csoportba. A csoportot Mr. Harrison (Kevin Costner) vezeti. A nőt a kollégái fenntartással fogadják, és ez csak lassan változik meg. Először nincs nagyon más dolga, csak munkatársai számításait ellenőrizni. Már az első ellenőrzésnél akadályba ütközik, mivel a titkosított részleteket egy fekete filccel kihúzták. Sikerül ezt, és a többi nehézséget legyőznie?
 

Eközben a NASA-hoz érkezik egy IBM számítógép, mely hatalmas és nagyon gyors, azonban nem tudják kezelni. Ha sikerül beindítani, Dorothy és a „számoló” nők munkanélkülivé válnak. Vajon mi lesz a sorsuk?


- Limp Regina -
Baksa Kálmán Gimnázium 10. a osztályos tanulója


Megjegyzések