A művészet és a fenntarthatóság találkozása – márciusi kiállításunk tükrében

  Zöld könyvtárként fontos számunka a fenntarthatóság, az értékmegőrzés, és ennek a szemléletnek a terjesztése. Büszkén mutatjuk be Nektek márciusi kiállításunkat, mely két nagyszerű művésznek köszönhetően jöhetett létre. A látogatók Oláh Erika (képzőművész), és Eisenmayer Jenő (ötvös) alkotásait tekinthetik meg a hónap folyamán, emeleti kiállítótermünkben. A művészpár a fenntarthatóság jegyében készíti alkotásait, így a kiállítás is a megőrzés és a visszaforgatás kérdéseit járja körbe. A bemutatott munkák különböző médiumokban születtek, vannak köztük gyakorlatias, hétköznapi használati tárgyak, illetve elvontabb, művészi tartalmat hordozó alkotások is. Az elv, ami mentén készültek viszont azonos, a körülöttünk található anyagok, dolgok élettartamának meghosszabbítása a cél, új értékek teremtése által. A kiállításon változatos alkotások tekinthetőek meg. Kávés zacskókból készült táskák, szatyrok, maradék textilanyagok felhasználásával kézzel varrt fejlesztőjátékok gyerekeknek, tex...

Vendégszerzői írás - A számolás joga


Őszintén szólva a bezártság alatt több idő jut arra, hogy egy-egy könyvet, filmet megnézzünk. Az igaz történeteken alapuló filmeket nagyon szeretem, valahogy máshogy hatnak az emberre. Ha véget ér a film, az ember elgondolkodik a lényegen, a mondanivalóján. Ennek a filmnek a címéből nem lehet következtetni a tartalmára. Tulajdonképpen, az amerikai űrprogramról szól, de fő témája három afroamerikai nő harca. Küzdenek azért, hogy ne a bőrszínük alapján ítéljék meg őket, hogy az emberek elfogadják, hogy nőként is – kihasználva a fantasztikus képességüket - érvényesülni tudjanak mások által elképzelhetetlen vezetői pozícióban. A film egésze alatt a megkülönböztetésüket érezhetjük, bár határozott fellépésükkel kiállnak véleményük, és tudásuk mellett.

A film egy hihetetlenül okos kislány bemutatásával kezdődik. A fantasztikus elméje miatt, hogy jobb tanulási körülményeket biztosítsanak neki, a családjával el kell költöznie Virginiába. A költözésre azért volt szükség, mert abban az időben nem volt mindenhol továbbtanulási lehetőség. Főleg nem afroamerikaiaknak.
 
A következő képkockán már több évet is ugrunk az időben. Katherine Johnson (Taraji P. Henson), a kislány már felnőtt. Épp munkahelyére utazik két barátnőjével Dorothy Vaughan-nal (Octavia Spencer) és Mary Jackson-nal (Janelle Monáe). Az USA-ban a NASA Kutatási Központjában dolgoznak, akik az űrversenyben le szeretnék győzni Oroszországot. Elvégzik és ellenőrzik azokat a bonyolult számítási műveleteket, amelyek szükségesek a rakéták fellövéséhez.

 
Mai szemmel ez nem tűnik nagy dolognak, hiszen manapság bármelyik szakmába, bármely pozícióban dolgoznak nők, bőrszíntől függetlenül. De az ’50-es években ez egyáltalán nem így volt. A filmben, mint nőket, de még inkább, mint színes bőrűeket beskatulyázták. Külön terem, külön mosdó, külön kávéfőző, külön iskola, külön részleg a könyvtárban, külön ülések a buszon.


A film a színes bőrűek számolós irodájában folytatódik. Innen három szálon fut a történet. Mary-t áthelyezik, és később talán egy mérnöki állásra is lehetősége lenne, de ahhoz el kellene végeznie egy főiskolát. Azonban arra a főiskolára, ahova mehetne nem engedik be, mert az „fehér iskola”. Vajon sikerül végül főiskolába járnia?


Katherine-t is áthelyezik, egy koordináta számoló csoportba. A csoportot Mr. Harrison (Kevin Costner) vezeti. A nőt a kollégái fenntartással fogadják, és ez csak lassan változik meg. Először nincs nagyon más dolga, csak munkatársai számításait ellenőrizni. Már az első ellenőrzésnél akadályba ütközik, mivel a titkosított részleteket egy fekete filccel kihúzták. Sikerül ezt, és a többi nehézséget legyőznie?
 

Eközben a NASA-hoz érkezik egy IBM számítógép, mely hatalmas és nagyon gyors, azonban nem tudják kezelni. Ha sikerül beindítani, Dorothy és a „számoló” nők munkanélkülivé válnak. Vajon mi lesz a sorsuk?


- Limp Regina -
Baksa Kálmán Gimnázium 10. a osztályos tanulója


Megjegyzések