„Az élet szakadékait nem lehet csak úgy átugrani” – Joanne Yi: Az összes többi holnap

Kedves Olvasó! Joanne Yi debütáló regényében nagyon nehéz témákat érint: az elvágyódás, a gyász és az elengedés érzései keverednek össze ebben az igazán emberi hangon megszólaló történetben. A fájdalmas élmények mellett boldog felismerések, nehezen induló, mégis valódi emberi kapcsolatok is megmutatkoznak előttünk, miközben az emlékek füzére különleges jelentést kap. Winter szemléletének változása lassan bontakozik ki előttünk, akár egy virág, amely fokozatosan nyitja ki szirmait. „Miközben felcsatolom a sisakomat, az ég szomorkás árnyalatait fürkészem. Jövő ilyenkor már nem leszek itt. De a látvány majd változatlan marad. Bárhol is legyen, mindenki ugyanaz alatt az égbolt alatt él.” Nem tudok elmenni szó nélkül a borító mellett sem: vajon miért éppen egy ginkgo biloba  levelét tartja kezében a lány? A regény előrehaladtával a fa jelentősége is egyre világosabbá válik. Nemcsak egy vágyott helyszínt idéz meg, hanem az idő múlásának és az elengedésnek is a jelképévé lesz. A gingkolev...

A léleknek is vannak divatjai - 120 éve született Szerb Antal


"A nagy alkotó emberi alakja mindig is titok és csoda marad - azért oly vonzó, és nyugtalanító."[1]


A ma 120 éve született Szerb Antal ezzel a mondattal nemcsak egy eszmét, de önmagát is definiálta. Napjainkig titok ő, csoda, amely még mindig megborzolja az önmagát kereső embert.

Elég csak fellapozni az Utas és Holdvilág című regényét, vagy a Pendragon legenda sorait olvasni, s máris az emberi lélek legmélyére tekinthetünk.


Írásaiban mégsem az élet tragédiája dominál, inkább az intellektuális humor és az éleslátás. Olyan szerző ő, aki egyetlen tablón képes ábrázolni a magyar- és világirodalom korszakait és változásait, és közben mégis a saját hangján szól olvasóihoz.

Írásai és személye után kutakodva elém került a Nyugat folyóirat 1935/12-es számában megjelent A szerelem a palackban című novellája. Igazi öröm volt rátalálni erre a szösszenetre, hiszen nem más ez, mint klasszikus köntösbe öltöztetett tanmese arról, hogy csak azokon lehet segíteni, akik maguk is akarják a változást. 

A viszonzatlan szerelemről zseniálisabb leírást ritkán olvashatunk:

"Sokáig tartott, amig a Szerelmet megtalálta közöttük. De végre rálelt: ott ült a Szerelem lovagló helyzetben Lancelot hátgerincén és egy kicsi tollseprűvel csiklandozta. Azután elúnta ezt a játékot, ügyesen bebujt a tüdő lebernyegei közé és összeszorította a lovag szívét. De ezt is régi tréfának találhatta, mert beült az aortába és a vérfolyamon felszállíttatta magát az agyba. Itt egy ideig babrált a fínom tekervények között, kivett mindenfélét a fiókokból, meg visszatette, azután belezavarodott a vonalkák rendszerébe, ásított egyet és Lancelot száján át kiugrott az ágyra. Leült az ágy szélére, lábát lóbálva és kis tükörben nézegette magát, mert a Szerelem nagyon hiú. Pedig nem volt szép a Szerelem: sovány volt és sápadt, nyugtalan és idomtalan és a sok erőlködéstől kidagadtak az erei. De ő nem látta, hogy milyen csúnya, mert köztudomású, hogy a Szerelem vak." [2]

Kilencszáz éves szereplők olyan problémákkal, amelyek még ma is időszerűek. Mit kezdjünk magunkkal, ha már a jól bevált módszerek nem működnek. Akarjuk-e vissza a régi szenvedést, mert az kényelmesebb? Netán újakra vadászva útnak indulunk? Esetleg nem teszünk semmit, vagy elkövetünk mindent. Mi köze az örömnek a szenvedéshez? Csupa izgalmas felvetés háromezer szóban. 
S emögött ott áll egy írózseni, aki sok érdeme közt egy nem is oly rég lezárult évszázad, és a benne élő ember szarkasztikus elemzője, halálával pedig egy korszak bűneinek elszenvedője. Üzenete viszont a mai napig egyértelmű IGEN az életre: Mert a lélek legősibb divatja mégis az örök és megfoghatatlan létezés.


"És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami." [3]



Felhasznált irodalom:
[1] Papp Csaba (szerk.): A világ sokkal több... - Szerb Antal füveskönyve. Szeged : Lazi Kiadó,  [2016]. 88. p.

[2] Szerb Antal [1935]: Szerelem a palackban. Nyugat, 12.sz.

[3] Szerb Antal [2006]: Utas és Holdvilág. Budapest : Magvető Kiadó, 391. p.

-K-


Megjegyzések