Vendégszerzőnk tollából: A madármegfigyelés fűszere

Zsebedben a világ! Mondják nem is indokolatlanul, mikor többségnél ott lapul a készülék, melyet nemes egyszerűséggel mobilnak szólítunk. Ősszel, ezzel ülsz be a kocsiba és a szaggatott vonalak sebesen szaladnak el melletted. Csak egy közepes termetű ragadozó ül szigorú tekintettel a póznán. De ki lehet ő? Fék, sikerül elcsípni, egy fotó és az app már ki is köpi a nevét, ő egy egerészölyv. Télen a madáretetőre szórt eleségre érkező tarka csapatot figyeled áhítattal, mikor egy szempillantás alatt, mint egy kamikaze vetődik be egy predátorok világában kistermetű számító szárnyas, kitől az egész környék retteg. Cinkék és tengelicek kispiccelnek minden irányban, majd a kampóscsőrű valamit mormol az orra alatt, s megállapítja, legközelebb még ügyesebb leszek. S mivel a kütyüddel felvetted a sztorit, elküldöd a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe, kitől érkezik a válasz, karvaly járt a kertedben.  Tavasszal késő este sétálsz a pároddal, majd eszedbe jut, hogy másnap ki kell h...

Keresztúti stációik

 


A Magvető könyvkiadó gondozásában jelent meg a Nyíregyházán született Csabai László új novelláskötete. Csabai szülőföldje a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hasonlóan két irodalmi példaképéhez, Krúdy Gyulához és Móricz Zsigmondhoz. A kötet írásai alapján e nagy írók joggal lehetnének büszkék kései utódjukra, aki felvette az általuk mintegy száz éve elejtett történetek fonalát és vitte tovább egészen napjainkig. Ráadásul mindezt varázslatos módon, hármas történetek keretében is teszi. A könyv hét „triovellából”, három-három, egymáshoz kapcsolódó elbeszélésből áll, ami végül egy a színes szőttessé áll össze.

Érezni, hogy a szerző nem csak ismeri az itt élők örömeit és gondjait, hanem együtt is érez velük ezen a több mint hetven évet át tartó keresztúton.  A keresztút hasonlatot a könyv egyik kulcsfontosságú írásából (Kereszt) vettem, haladjunk azonban a novellák sorrendjét, és ezzel együtt az időrendi sorrendet is betartva. Már maga a kiindulópont is szikár és lehangoló:

Laza homokon kemény munka, keserves boldogulás.”

Ehhez jöttek még a 20. századi magyar történelem viharai: a dúlással járó „felszabadulás”, és a „malenkij robot” megpróbáltatásai. Különösen érzékeny pont volt a vidéken lakók számára a föld és a jószág elvétele, az erőszakos téeszesítés, ami az ennek ellenálló módosabb gazdák, a kulákok megfélemlítésével és ellehetetlenítésével járt:

Eddig még nem volt olyan, hogy a vagyonka is szerencsétlenséget jelentsen. Ez új dolog. Ám a vagyontalanság továbbra is szerencsétlenség. Ez megmaradt a régi világból.”

Azért az új hatalom kádereinek az életét is a félelem járta át, akár a tanyán, akár a városban éltek is. Nagyon jó példa erre az a gogoli mélységű groteszk elbeszélés (Hívás), amelynek hőse Petrilla Sándor, a nyárligeti (Nyíregyháza) pártiskola oktatója.

A néprajzkutatókat is lenyűgözné az a mód, ahogy Csabai László bemutatja a férfi-nő kapcsolatok lassú átalakulását. A könyv talán legjobban megszerkesztett, szellemes „triovellájában” (Pogány vágyak) ennek az édes-bús emancipációnak lehetünk szemtanúi. Két novellájában is vezérmotívumként tér vissza az alábbi idézet:

„ … a Nyárligeti Vörös Csillag Konzervgyár asszonyainak és lányainak is joguk van a boldogsághoz. Ez eléggé hangzatos, és ugyanakkor megfelelően semmitmondó.”

Ezt követően a magyarországi rendszerváltás folyamatát a jelentéktelen Kovács III „alfőtörzsőrmester” „kalandjain” keresztül ismerjük meg, amelyeknek helyszíne kivételesen  a Dél-Alföld.

Az új rendszerben töltött harminc évet az utolsó két novellabokor taglalja szociográfiai hitelességgel, de keserű humorral is átitatva.  Képet kapunk az itt élők élni akarásáról, a boldogság irányába tett, törvényes és nem törvényes erőfeszítéseiről. A kemény, becsületes munka mellett, szóba kerül a „pályázatozás”, sőt még az illegális kereskedelem (alkohol, cigaretta, lányok és drog) sivár és kiábrándító világába is betekinthetünk. Visszatér a kötet elején megismert negatív történelemszemlélet és történelem szellem:

„De hát a történelem aljas fickó, nem sokáig engedi az embert boldogan élni. Nyalat vele egy kis mézet, aztán hadd jöjjön a feketeleves!”

Az utolsó elbeszélésekben mintegy feloldozásként nagy szerepet kap a misztikum: az alvilág helyébe a túlvilág lép. A záró képben Csabai László líraian, Krúdy Gyulához méltó módon, búcsúzik el olvasóitól, akiket eddigre már biztosan megérintett a vidék lelke.


Idézet a könyv 45. oldaláról
Idézet a könyv 132. oldaláról
Idézet a könyv 151. oldaláról
Idézet a könyv 48. oldaláról

-KP-

Megjegyzések