A
Magvető könyvkiadó gondozásában jelent meg a Nyíregyházán született
Csabai László új
novelláskötete. Csabai szülőföldje a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hasonlóan
két irodalmi példaképéhez, Krúdy Gyulához és Móricz Zsigmondhoz. A kötet írásai
alapján e nagy írók joggal lehetnének büszkék kései utódjukra, aki felvette az
általuk mintegy száz éve elejtett történetek fonalát és vitte tovább egészen
napjainkig. Ráadásul mindezt varázslatos módon, hármas történetek keretében is
teszi. A könyv hét „triovellából”, három-három, egymáshoz kapcsolódó elbeszélésből
áll, ami végül egy a színes szőttessé áll össze.
Érezni, hogy a
szerző nem csak ismeri az itt élők örömeit és gondjait, hanem együtt is érez
velük ezen a több mint hetven évet át tartó keresztúton. A keresztút hasonlatot a könyv egyik kulcsfontosságú
írásából (Kereszt) vettem, haladjunk
azonban a novellák sorrendjét, és ezzel együtt az időrendi sorrendet is
betartva. Már maga a kiindulópont is szikár és lehangoló:
„Laza homokon kemény munka, keserves
boldogulás.”
Ehhez jöttek még
a 20. századi magyar történelem viharai: a dúlással járó „felszabadulás”, és a
„malenkij robot” megpróbáltatásai. Különösen érzékeny pont volt a vidéken lakók
számára a föld és a jószág elvétele, az erőszakos téeszesítés, ami az ennek
ellenálló módosabb gazdák, a kulákok megfélemlítésével és ellehetetlenítésével
járt:
„Eddig még nem volt olyan, hogy a vagyonka is
szerencsétlenséget jelentsen. Ez új dolog. Ám a vagyontalanság továbbra is
szerencsétlenség. Ez megmaradt a régi világból.”
Azért az új hatalom
kádereinek az életét is a félelem járta át, akár a tanyán, akár a városban
éltek is. Nagyon jó példa erre az a gogoli mélységű groteszk elbeszélés (Hívás), amelynek hőse Petrilla Sándor,
a nyárligeti (Nyíregyháza) pártiskola oktatója.
A
néprajzkutatókat is lenyűgözné az a mód, ahogy Csabai László bemutatja a
férfi-nő kapcsolatok lassú átalakulását. A könyv talán legjobban
megszerkesztett, szellemes „triovellájában” (Pogány
vágyak) ennek az édes-bús emancipációnak lehetünk szemtanúi. Két novellájában
is vezérmotívumként tér vissza az alábbi idézet:
„ … a Nyárligeti Vörös Csillag Konzervgyár
asszonyainak és lányainak is joguk van a boldogsághoz. Ez eléggé hangzatos, és
ugyanakkor megfelelően semmitmondó.”
Ezt követően a
magyarországi rendszerváltás folyamatát a jelentéktelen Kovács III
„alfőtörzsőrmester” „kalandjain” keresztül ismerjük meg, amelyeknek helyszíne
kivételesen a Dél-Alföld.
Az új
rendszerben töltött harminc évet az utolsó két novellabokor taglalja
szociográfiai hitelességgel, de keserű humorral is átitatva. Képet kapunk az itt élők élni akarásáról, a
boldogság irányába tett, törvényes és nem törvényes erőfeszítéseiről. A kemény,
becsületes munka mellett, szóba kerül a „pályázatozás”, sőt még az illegális
kereskedelem (alkohol, cigaretta, lányok és drog) sivár és kiábrándító világába
is betekinthetünk. Visszatér a kötet elején megismert negatív történelemszemlélet
és történelem szellem:
„De hát a történelem aljas fickó, nem sokáig
engedi az embert boldogan élni. Nyalat vele egy kis mézet, aztán hadd jöjjön a
feketeleves!”
Az utolsó elbeszélésekben
mintegy feloldozásként nagy szerepet kap a misztikum: az alvilág helyébe a
túlvilág lép. A záró képben Csabai László líraian, Krúdy Gyulához méltó módon,
búcsúzik el olvasóitól, akiket eddigre már biztosan megérintett a vidék lelke.
Idézet a könyv 45. oldaláról
Idézet a könyv 132. oldaláról
Idézet a könyv 151. oldaláról
Idézet a könyv 48. oldaláról
-KP-
Megjegyzések
Megjegyzés küldése