Egy fájdalmasan gyönyörű könyv a családon belüli erőszakról - Az utolsó gyufaszál c. regényt ajánljuk!

Marie Vareille : Az utolsó gyufaszál Marie Vareille első magyarul megjelenő kötetében mély empátiával és különös érzékenységgel fordul egy olyan, köztünk élő szociális-társadalmi jelenséghez, amelyet sem gyermekkorban, sem felnőttként soha, senkinek nem szabadna elszenvednie. A családon belüli erőszak ebben a könyvben olyan rétegekben ábrázolódik, amely sajnos már túlmutat a bántalmazással járó kínzó testi-lelki fájdalmak hiteles bemutatásán, a tartós rettegés ördögi körébe vonja be az olvasót. „A karjára tetováltatott „három a négyből” nap mint nap arra a statisztikai adatra emlékeztette, amelyet egyszer az újságban olvasott: négyből három gyerek maga is erőszakossá vagy áldozattá válik azok közül, akik bántalmazó családban nőttek fel. És nagyon jól tudta, hogy mivel férfi, sokkal több esély van arra,  hogy a szenvedést okozók oldalán végezze.  Három az egyhez.” A regényben, Abigaëlle a mesélő, aki több mint húsz éve visszavonult egy burgundiai kolostorba, ahol a múltja...

Nemzeti jelképek csatatere - A Himnusz története

Mióta is van nekünk nemzeti himnuszunk? Egyáltalán hány volt/van? Mikor lett hivatalos? Milyen verzióban szabad énekelni/szavalni, és milyen alkalomból? 

Nyáry Krisztián könyvével újra tabut döntött. Az ő neve már évek óta garancia arra, hogy valami olyasmit fogunk megtudni, ami egyszerre hiteles, fontos, és mindemellett még szórakoztató is. Ismét olyan témáról rántja le a leplet, és vonja új fénybe, amelyet szinte mindenki unásig hallgatott az iskolában: "tanuldmegkívülről", az "álljfelfiamvigyázzba" - de ami minden, akár csak kis időt külföldön töltő hazánk fia szemébe könnyeket csal, ha felcsendül. 

A Himnusz és a Szózat keletkezésének és nemzeti jelképpé válásának bonyolultabb története nem is lehetne. A Himnuszt a saját szerzője sem a legsikerültebb versei között tartotta számon. Rengeteg véletlennek és váratlan eseménynek kellett összeadódnia ahhoz, hogy azzá váljon, ami most. A Szózatot pedig eredetileg politikai programnak szánták. Vörösmarty egy időben elgondolkozott rajta, hogy kihúzza az utolsó versszakát. Mindkét vers politikai csatározások áldozata és nyertese volt közel kétszáz éven át. És akkor még nem beszéltünk a megzenésített verziók körüli problémákról, valamint a kialakult szokásjogról, hogy melyiket mikor szabad játszani, milyen sorrendben, és közben hogy illik viselkedni.

Ráadásul mindig volt konkurencia. Hiszen minden rendszer akart magának saját himnuszt teremteni, csak valahogy egyik se talált bele oda, ahová a fent említett művek mindegyike nagyon hamar: a magyarok szívébe. Pedig ki látott már olyan himnuszt, amely nem lelkesít, hanem panaszol, közben meg a Megismerni a kanászt népdal dallamára is elénekelhető. Egyáltalán hozza-e a himnusz, mint hagyományos, irodalomtudományi értelemben vett műfaj elemeit, összetevőit, célját? De ha mégsem, miért lett mégis ez a címe? Jól elemeztük egyáltalán?

S mindezen kérdéseket keretbe foglalja a himnuszok kialakulásának története: milyen fordításokban, mikor, ki, milyen célra használta fel ezt a formát. Hogyan alakultak ki a környező országok, népcsoportok himnuszai, amelyek közül nem egyet magyar dallam ihletett (Örömóda), függetlenedési vággyal elegyedő magyarellenesség hívott életre, netán magyar kéz alkotott (Paraguay, Uruguay). Megtudhatjuk például azt is, hogy mi köze a francia hadsereg egyetlen páncélozott ejtőernyős ezredének egy kuruc kori virágénekhez, vagy hogy honnan származik a Székely himnusz, és miért vált az Ismerős Arcok Nélküled című dala a Szlovákiában élő magyar közösségben oly fontossá.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretné több dimenzióban látni, miért és hogyan vált relevánssá nekünk, magyaroknak ez a néhány versszak, ami 166 évnyi hányattatás után a rendszerváltás idején lett hivatalosan is a magyarság egyik legfontosabb jelképe.



-K-

Megjegyzések