In memoriam Nemere István

Szomorú apropója van a posztomnak, 80 éves korában elhunyt Nemere István író. Kevés szerző van, akinek a könyveit régebb óta olvasom mint az övét, tettem ezt sokszor úgy, hogy nem is tudtam ki is rejtőzik a változatos álnevek alatt. Rendkívül sok, 800 könyve jelent meg, hosszú karrierje alatt. Általános iskolában, amikor elkezdtem könyvtárba járni, az első hónapokban kizárólag két szerzőt voltam hajlandó kikölcsönözni: Rejtő Jenőt vagy Nemere Istvánt. Gondolom hogy örültek nekem akkoriban, amikor hetente megkérdeztem, van-e valami új tőlük. A fantasztikus nagynéni sorozat első három kötetét illetve Don, Lars és Ariel űrkalandjait regényben és képregényben is rongyosra olvastam, a Holtak harca valamint a Játszma a tízmilliárdért sci-fi könyveit szinte teljes egészében viszontláthatjuk a Demolition Man és az Armageddon filmekben. Szerettem a Daniel-Skagen Monti sorozatát, többször olvastam a Mindennap merénylet és a Veszély ösvényein könyveit. A nyolcvanas években remek sci-fi könyveket...

BÚÉK, avagy itt a teló, hol a teló

 
 
Mind ismerjük a mondást: Örökké a barátom leszel, mert túl sokat tudsz. Vagy tán túl keveset? Most majd kiderül!

Könnyed szórakozásra vágytunk, és pont feldobta a Netflix ajánlója a 2018-as BÚÉK című filmet. Gyerekkori barátok és párjaik szilveszter estéje sok bonyodalommal. Nagyszerű lesz! Főleg, hogy a színészek nagy részét örömmel ismertük fel, hiszen a mostanában futó, és számunkra kedves sorozatokban (Csak színház...; A mi kis falunk) játszottak meghatározó szerepeket. Úgy gondoltuk, ez garantálja a minőséget, és nem is csalódtunk.

Kapunk itt frissen válni készülő, 16 éves lányt nevelő pszichológusnő házigazdát és a belé reménytelenül szerelmes orvost. Felvonul a kétgyerekes, a munkájában mégis sikeres ügyvédnő és annak mesterszakács férje, aki kisebbségi komplexusokkal küzdő anyuci pici fia. A házasságuk láthatólag romokban... Aztán ott van a nárcisztikus vonásokkal rendelkező, valószínűleg nőcsábász fotós, és az ő kis friss menyasszonya, aki nagyon szeretne beilleszkedni a társaságba, de még mindig nem dőlt el, befogadják-e. Utolsó vendégként pedig, késve beesik a balféknek látszó, jólelkű tanár. Heten, mint a gonoszok, talán ez se véletlen... 
 
Csipkelődnek, néha vérre menően ugratják egymást, szinte lehetetlen eldönteni, hogy a szeretet, vagy utálat üzemanyaga hajtja őket előre. Szó esik a titkokról is. Mind azt állítják, hogy az életük nyitott könyv, ami nyilvánvalóan hazugság. Aztán a házigazdának támad egy ötlete: tegye ki mindenki a telefonját az asztalra, és bármilyen üzenet, hívás érkezik, az illetőnek a többiek előtt nyíltan, kihangosítva kell válaszolnia. Minden karakter óvatosan bontja ki a benne rejlő rétegeket, mindig csak annyit tudtunk meg, amennyi feltétlenül kellett ahhoz, hogy tovább gördüljenek az események az újabb és újabb döbbenetekig. Hogy mi lesz a vége? Nos, ez a legizgalmasabb. Vajon szétrobbantja, vagy összehozza a társaságot és a párokat a sok félreértés és lebukás? Leépülnek az előítéletek vagy erősödnek? Ráadásul arra készteti a nézőt, hogy végiggondolja, vajon ő ki merné-e tenni a telefonját a barátai vagy a családja elé.
 

Mint utóbb kiderült, ezt a kamaradrámát először 2016-ban Paolo Genovese, olasz filmrendező készítette el. Magyarul Teljesen idegenek címmel jelent meg. Goda Krisztina, és Fred Cavaye Le Jeu - Játék címmel pedig szinte egyszerre készített róla remake-et 2018-ban. Aztán két éven belül készült még német, török és spanyol/mexikói változat is. Mindegyik alkotás ugyanazon a mezsgyén halad, sőt, az egyes karaktereket alakító színészek is hasonlítanak egymásra. Mégis mindegyik kapott egy kis, csak az adott nemzetre jellemző színt. Rámutatva ezzel arra is, hogy a problémáink hasonlóak, a globalizáció mindenütt ott van, a telefonok a világot mindenhol ugyanúgy kifordították a négy sarkából.


Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a tragikomédiát, és szeretne jókat derülni az emberi gyarlóságon, görbe tükröt tartva ezzel saját maga elé is.
 
 - K -



Megjegyzések