A jogos büszkeség kötetei: Könyvismertetés

A mosonmagyaróvári egyetemi kar jubileumi ünnepségsorozata véget ért: maradtak a kövek és a könyvek. Az új emlékművel nem foglalkozom, a közelmúltban megjelent kiadványok közül csak Tenk Antal három munkája jelen írásom tárgya. Röviden e kötetek fontosabb előzményeiről. Az 1818-ban alapított magyaróvári gazdasági tanintézetről készített első történeti munkának Hugo Hitschmann 1865-ös összeállítását tekintem a tanintézet addigi tanárairól és hallgatóiról. Hitschmann távozásakor munkája folytatását Balás Árpádra bízta. Balás hű maradt megbízásához, sőt túl is teljesesítette azt. 1897-ben, a Millennium alkalmából jelent meg reprezentatív emlékkönyve az ország mezőgazdasági szakoktatási intézményeiről, amelyben a magyaróvári kiemelt szerepet kapott. Bánvárth Sándor, a Magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatója 1927-ben találta alkalmasnak az időt az intézmény múltjának és jelenének bemutatására. Egyrészt pótolni akarta azt, hogy 1918-ban nem jelenhetett meg semmilyen összefoglaló az alapítás 100. évfordulójára. Másrészt nyugat-európai és tengerentúli egyetemi évkönyvek példáját látta maga előtt. Könyve szövegében méltó folytatása volt Balás Árpád munkájának. Képanyagának színvonalát a későbbi intézménytörténetek nem érték el egészen Tenk Antal köteteinek megjelenéséig. 

1968-ban jelent meg Vörös Antal történész könyve, aki művében a hangsúlyt a régi tanárok munkájának felelevenítésére, és az óvári gazdászélet hangulatának felidézésére helyezte. A 175. évfordulóhoz kapcsolódva, 1993-ban látott napvilágot Walleshausen Gyula könyve. Ő művében egyensúlyba kívánta hozni az objektív (mezőgazdaság, szakoktatásügy, politika) és a szubjektív (kiemelkedő tanárok, tudósok, politikusok) tényezőket és hatásukat, kölcsönhatásukat.

A legújabb intézménytörténet megírására Tenk Antal vállalkozott. Erre őt több tényező is predesztinálta: szakmai hozzáértése és felkészültsége valamint nagy munkabírása. Egy ilyen munka előkészítése, elkészítése több évet, évtizedet vesz igénybe. Nagyon fontos a szerző óvári elkötelezettsége is. Tenk Antal több mint hatvan éve, 1958-ben még akadémiai hallgatóként jegyezte el magát az ősi Alma Materrel, amelyhez a mai napig, Professor Emeritusként is hű maradt.

2017-2018-ban jelent meg kétkötetes összefoglalója (Dicső múltunk I., Dicső múltunk II.). Mindkét kötet 100-100 év történéseit idézi fel kronológiai sorrendben, de nem marad meg szűk tárgyánál, a változó keretek között és változó neveken (tanintézet, akadémia, főiskola, egyetem) működő intézménynél. Röviden bemutatja az adott korszak gazdasági-társadalmi viszonyait is, különös hangsúllyal a magyar mezőgazdaság és a mezőgazdasági szakoktatás fejlődésére, de a szűkebb környezet Magyaróvár, Mosonmagyaróvár múltja is helyet kap benne. Az intézmény történetét tizenhárom korszakra bontva mutatja be. Megismerjük minden egyes korszak neves oktatóit, híres, különleges életpályát befutott hallgatóit. Színes ívet rajzol fel az alapító atyáktól a fénykorszakot megteremtő nagy tanári karon át egészen a mai utódokig. Minden nemzedékre nagy felelősség hárult és hárul, hogy az elődök által elért minőségi színvonalat a változó körülmények között is megőrizzék, sőt meg is haladják.  Nem elhanyagolható az sem, hogy mennyire vették, veszik ki részüket a hazai agrárium fejlesztésében és a közjó szolgálatából.  A jól tagolt, logikusan felépített és tipográfiailag is igényes szöveget, a két kötetben összesen 554 jó minőségű kép és 80 táblázat kíséri, segítve a feldolgozást.

2020-ban, a hivatalos ünnepségek lezárulása után egy új művel gyarapodott az „Akadémiá”-ról szóló szakirodalom (Dicső múltunk III.). Nem az előző kötetek folytatásáról van szó, nem is csak egy kiegészítő kötetről, hanem egy új monográfiáról. Olvasója teljes képet nyer az Alma Mater múltjáról és jelenéről, anélkül hogy az előbb bemutatott kétkötetes munkát elolvasta volna. Címe szerint arról szól, hogy milyen szerepet játszott a 200 éves iskola kiemelkedő tanáraival és neveltjeivel együtt a magyar mezőgazdaság fejlődésében. Ez azonban nem választható el az iskola történetétől. Elkerülhetetlen volt, hogy ne legyenek kisebb-nagyobb átfedések az I-II., és a III. kötet között,  mind a szöveg, mind az illusztráció tekintetében. Például a kísérletügyi állomások bemutatása szinte teljesen, az oktatók és az egykori hallgatók munkásságának bemutatása pedig részben azonos. Nagy különbség azonban, hogy a hazai mezőgazdaság történetére az I-II. kötetben 64, a III. kötetben pedig 141 oldal jutott. Nem csupán nézőpont váltásról, vagy a súlypont áthelyezéséről van itt szó. A könyvek szerzője egy olyan szaktudós, aki tárgyát kapcsolatok rendszerében, komplex módon elemzi. Jó példa erre az a mód, ahogy az egykori Moson vármegye „három óriásá”-nak, a Magyaróvári Gazdasági Akadémiának, a magyaróvári nagybirtoknak és a mosoni Kühne gyárnak az együttműködését, egymásra hatását vizsgálja.

Őseink révén sokunknak van kötődése e „három óriás” valamelyikéhez. Bizonyított tény, hogy az ősi Alma Mater országos hatása átlagon felüli és elismert, azonban gyökerei a mi földünkből erednek, ezért joggal lehetünk rá büszkék valamennyien.



Dr. Tenk Antal monumentális összefoglalói méltóak mind előzményeikhez, előképeikhez, mind pedig a kétszáz éves, dicső múlttal rendelkező intézményhez.
 
- Kimlei Péter -