Országos Könyvtári Napok a Huszár Gál Városi Könyvtárban

  A Huszár Gál Városi Könyvtár idén is csatlakozik az Országos Könyvtári Napok programsorozathoz, melynek keretében október első hetében különböző programokkal, előadásokkal várja látogatóit. SÉMÁINK FOGSÁGÁBAN – VÁGYI PETRA ELŐDÁSA Október 1-jén, kedden 17 órától Vágyi Petra klinikai szakpszichológus, haladó sématerapeuta előadásán vehetnek részt az érdeklődők. Talán már felfigyeltünk arra, hogy az életünkben vannak bizonyos kellemetlen, önsorsrontó ismétlődések. Egyes helyzetek - mintha csak benyomnának rajtunk egy piros gombot - automatikus folyamatot indítanak be: visszatérő gondolatokat ébresztenek bennünk, ezektől rossz érzéseink támadnak, melyek hatására mindig hasonlóan cselekszünk, pedig már sokszor megtapasztaltuk, hogy viselkedésünk nem a kívánt irányba vezet. Ilyenkor egy sémavezérelt működést élünk át. A sématerápia segít végiggondolni, hogy mit miért teszünk, lerakni az olyan meggyőződéseket és automatizmusokat, amelyek már nem szolgálnak minket, megérezni, hogy aktuá

Sztálin Álomautója



Magyar Napló  kiadásában megjelent regény azzal kezdődik, hogy egy nyirkos estén felbukkan egy vadonatúj, homokszínű GAZ–M–20 Pobeda típusú autó. Ez az esemény gyökeresen megváltoztatja egy hatéves fiú életét. A történet 1946-ban, a hidegháború kezdetén játszódik, helyszíne pedig Tallin, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa.

 

Az 1918-ban alakult önálló észt állam, a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében 1940-ben a Szovjetunió fennhatósága alá került. 1941-ben az országot a német csapatok szállták meg, őket 1944-ben ismét a Vörös Hadsereg katonái követték. A szovjetellenes partizánok, az „erdei testvérek” egészen 1953-ig nem adták fel az országuk függetlenségéért folytatott harcot.

A regény írója, az észt Ilmar Taska 1953-ban Kirovban, a Szovjetunió orosz tagköztársaságában született. Családjával később visszatérhetett a szovjet birodalom részét képező Észtországba. Felsőfokú tanulmányait a moszkvai filmfőiskolán végezte. 1978-ban emigrált a Szovjetunióból, Svédországban telepedett le, ahol színészként és rendezőként tevékenykedett. 1985-től az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott forgatókönyvíróként, producerként. 1991 után tért haza a függetlenné vált Észtországba, ahol 1993-ban megalapította az első észt kereskedelmi tévécsatornát. 2011-ben jelent meg első novellája, 2014-ben pedig az az elbeszélése, ami alapjául szolgált a Pobjeda, 1946 című regényének. A regény témája miatt elsősorban a balti államokban aratott nagy sikert, de egész Európában felfigyeltek rá, eddig tucatnyi nyelvre fordították le. 


A történet filmszerűen, személyes sorsok bemutatásával ismerteti meg az olvasót a hétköznapi sztálinizmus emberellenes gyakorlatával. A hatást az is fokozza, hogy a regénynek jórészt név nélküli szereplői vannak: a fiú, az anya, az apa, illetve az őrnagy („Pobjeda bácsi”), és a vezérezredes. Ez azt jelképezi, hogy ebben a nyomasztó légkörben bárki, bármikor, bárkivel helyettesíthető, ha a Gazda (Sztálin) érdekei úgy kívánják:

„Ha Isten is úgy akarja, és Sztálin elvtárs is úgy dönt”


A fiú gyermeki naivitása és nyíltsága következtében enged a Pobjeda autóval fémjelzett új világ csábításainak, megjárja a kor gyermekvilágának mennyországát és poklát, és a regény végére eljut a keserű kijózanodásig. 
Az apa, a lefüggönyözött szobában éveken át bujkáló „erdei testvér” már a történet elején az elnyomó hatalom kezére jut, de a fiában keltett hiánya miatt, képe végül életre kel.
Az anya, akinek párkapcsolata a családfő bujkálása miatt tönkrement, könnyen áldozatul esik az Álomautót vezető férfi vonzerejének. Kiszolgáltatott helyzetét azonban rövid időn belül felismeri, és kitartóan harcol gyermekéért. Az új a rendszerrel való együttműködést következetesen elutasítja.
Az őrnagy, „Pobjeda bácsi”, akit a szovjet állam nevelt, a sztálini rendszer acélból készült fogaskerekének tekinthető. Mindent a politika céljainak rendel alá és kíméletlenül leszámol a „Nagy Ügy” valós vagy vélt ellenfeleivel. Jó kommunistaként, azonban önkritikát is gyakorol:

Lehetséges, hogy nekem is van gyenge pontom?, tűnődött a férfi.
Állítólag Lenin is szerette a gyerekeket.
A névtelen hősök közül hátra van még a vezérőrnagy, aki annak ellenére, hogy ő a belbiztonsági erők észtországi főparancsnoka, meglehetősen gyáván viselkedik. Ennek oka a mindent átható fortélyos félelem, ahol még a forradalom is felfalhatja saját gyermekeit.

Az őrnagy és a vezérőrnagy méltó ellenfelet kap Johanna és Alan személyében. Nekik nem csak nevük van, hanem színes személyiségük is. Bátorságuk, eltökéltségük miatt már-már hollywoodi figuráknak lehet tekinteni őket. Ők adják Ilmar Taska könyvének kalandregény vonulatát. Szerelmük története happy enddel végződik. Ezért azonban nagy árat fizetnek: magukra hagyják - az időközben árvává vált - fiút. Hasonlóan ahhoz, ahogy a Nyugat hagyta cserben az egykor jobb időket megélt, és jobb jövőt érdemlő független Észtországot.

Ilmar Taska Pobjeda, 1946 című regényét Jávorszky Béla ültette át magyar nyelvre. A könyvet olvasva a magyar olvasó is érzi: ez az észt világ csak földrajzilag van távol tőlünk. A sztálinizmus közel visz minket egymáshoz, a kommunista múlt közös, feldolgozásra váró traumánk.



- KP -



Idézet a könyv 155. oldaláról
Idézet a könyv 102. oldaláról

Megjegyzések