„A Koronának nevezetesebb viszontagságai, ’s a’ Hazából lett ki-bujdosásai”

A fenti idézet Pétzeli József: A’ Magyar Koronának rövid Históriája … című, 1790-ben Komáromban megjelent könyvéből való. E „munkátská”-ját szerzője szándéka szerint asszonyok, szegény parasztok és gyermekek részére állította össze „akik drága munkát nem szerezhetnek, de azonban az olvasást kedvellik”. A könyv megjelenése része volt annak a fényes ünnepségsorozatnak, amit a „bécsi rabságból” visszatérő nemzeti ereklyénk tiszteletére rendeztek.

Majdnem kétszázharminc évvel később látott napvilágot az a Pálffy Géza szerkesztette, tíz szerző írásait tartalmazó impozáns tanulmánykötet, ami a Szent Korona további tíz visszatéréséről ad számot. Az ebben található írásokat érdeklődéssel olvashatják mindazok, akiket a történelmi tények mellett, a kalandok, a rejtélyek, sőt a szenzációk is vonzanak.

Az utóbbi évszázadokban számos munka született már fő nemzeti kincsünk történetéről, de ez az első kiadvány, ami részletesen feltárja és bemutatja a korona összes „ki-bujdosás”-át, és annak hatását az itt élőkre. Természetesen kitér azokra a körülményekre, eseményekre is, amelyek korábban az ország elhagyásához vezettek. Teszi mindezt a lehető legnagyobb pontosságra és hitelességre törekedve, minden egyes esetben közreadva a Szent Korona útinaplóját (itinerárium) is. Több esetben új megállapításokat tesz, számol le több évtizedes, sőt több évszázados mítoszokkal és előítéletekkel. A kötetet tartalma, tartalmassága mellett külleme miatt sem nevezhetjük egyszerű „munkátská”-nak. Terjedelme vaskos, képanyaga pazar, 16 térképe jól áttekinthető és informatív.

A könyv időrendi ívét követve érdemes felidézni röviden, a fő érdekességekből szemezgetve ezeket a külföldi utakat:

1.  1205. Két héten át Bécsben tartózkodik, aminek hátterében Konstancia királyné, Imre király özvegyének és András hercegnek, a későbbi II. Andrásnak a viszálya áll.
   
   
2.   1241-1242. A tatárjárás idején hét hónapra Dalmáciába menekítik a mongolok elől.
   
   
3.  1304-1305. az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időkben kalandos körutazást tesz egészen Prágáig.
   
   
4.  1440-1463. Egy udvarhölgy ellopja, nehogy a Jagellók kezébe kerüljön, több Habsburg is szemet vet rá, Bécsbe majd Grazba, végül egy Hunyadi fejére kerül.
   
   
5.  1551-1608. A leghosszabb távollét, Izabella királyné átadja I. Ferdinánd képviselőinek, két ízben rövid időre - koronázási szertartásokra - visszakerül Pozsonyba. Az excentrikus II. Rudolfnak „köszönhető”, hogy Prágát is megjárja. E a hosszú időszak alatt készül el első hiteles és részletes ábrázolása. 1608-ban szabályozzák az őrzésének módját, mely szerint Magyarország határain kívülre nem vihető.
   
   
6.  1663-1664.  Az uralkodó a magyar főrendekkel egyeztetve a háborús veszélyre tekintettel Pozsonyból Bécsbe menekítteti.
   
   
7.  1683-1687. Az uralkodó a magyar nádor sürgetésére a háborús veszélyre tekintettel Pozsonyból Bécsbe menekítteti. Bécsben csak két napot tölt, hiszen a császárváros is végveszélyben van, végül hajóval Passauig jut.
   
   
8.  1703-1712. A kurucok fenyegette Pozsonyból Bécsbe szállítják.
   
   
9.  1784-1790. A „Kalapos Király” „törvénytelen” módon a bécsi kincstárba szállíttatja, mivel ott kívánja őriztetni összes tartományainak koronaékszereivel együtt. Hazatérése valóságos diadalmenet: „a nemesség és a polgárság csapongó jó kedvében van”. Az ünnepi hangulatot még jobban felerősíti a király halálhírének megérkezése.
   
   
10.  1848-1853. Másfél napra Bécsbe kerül uralkodói megtekintésre, előtte négy évet azonban magyar föld alatt tölt, ahonnan krimibe illő módon kerül elő.
    
    
11.  1945-1978. A korona legtávolabbi útja, melynek során teherautót, hajót, repülőgépet, sőt még helikoptert is „használ”. Ünnepélyes visszaadását a magyar televízió két óra késéssel „élőben” közvetíti Kádár János szigorúan kikötött jelen nem létében.

A fenti stációkat figyelembe véve egyáltalán nem túlzó Pálffy Gézának, a könyv szerkesztőjének és egyik szerzőjének, a Szent Korona Kutatócsoport vezetőjének sommás ítélete róla: „Csoda, hogy fennmaradt”.

A Magyar Tudományos Akadémia Lendület Fiatal Kutatói Programjának keretében az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja 2012-2017 között kiemelt támogatást kapott magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona 1526 és 1916 történetének szisztematikus vizsgálatára. Ennek eredményeként több mint 15 könyvet, 250 tanulmányt jelentettek meg és egy filmet is készítettek legfontosabb felfedezéseikről. 

Véleményem szerint a kutatócsoport ezzel a munkájával, a Szent Korona külföldi útjairól szóló könyvével tette fel a koronát eddigi tevékenységére.

- KP -