Eco és a nagy kísérlet: A rózsa neve

Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, így egy menő könyvtár kerül a látóterünkbe a mai ajánlóban. Kedves Olvasóm, el kell, hogy keserítselek, Sean Connery igéző arca és színészi játéka csak egyetlen réteget tud visszaadni abból, amit a könyv elénk tár. Ha szereted a középkorban játszódó krimit, elragadott Ken Follett világa, akkor ez a te filmed! Egy szerzetesi közösségben sorra történnek a gyanúsabbnál gyanúsabb halálesetek. Vilmos, a bölcs, daróc ruhás Sherlock Holmes és Adso, a zöldfülű, fiatal szerzetes párosa elképesztően izgalmas nyomozást folytat. Körülöttük pedig feltárul a kolostor és egy páratlan könyvtár színekkel és intrikákkal teli világa. A szöveghez azonban vértezd fel magad! Mert irodalomtudományi nehézbombázó. Az olasz Esterházy Péter (kettejüknek még a halála is válhatatlan egymástól) jól feladja a leckét. Ritkán esik meg olyan, hogy egy szerző részletes értelmezési instrukciót ír a saját regényéhez. Amolyan használati utasítást, mert ebben a

Olvasónk ajánlja: Fejtegetések a nőiségről - Deborah Feldman: Unortodox könyvajánló

Vendégszerzői bejegyzésünk olvasónk tollából:


A XXI. század női, lányai, asszonyai az eszközök bőséges tárházát tudhatják magukénak, amivel kifejezhetik önmagukat. Bárhol, bármikor, bármilyen stílusban megnyilvánulhatunk, szabadon kifejthetjük a véleményünket másokról, a politikáról, az életről; már senki nem ütközik meg, ha egy nő sört iszogatva, hangosan káromkodva osztja meg a nagyérdeművel világmegváltó gondolatait. Az öltözködésünk abba az irányba mutat, hogy készülődéskor sokkal inkább levetkőzünk, mint felöltözünk és gátlástalanul számoljuk fel a természetes vonásainkat kisebb-nagyobb beavatkozások útján. Vezető pozícióba kerülünk, a tanulás-munkamánia kombinációnak köszönhetően kitolódik a gyermekvállalás vagy nemes egyszerűséggel az önmegvalósításra hivatkozással el is zárkózunk a kérdéstől. Személyiségünk maximális megnyilvánulása már nem kizárólag a nemiségünk megélésében, sokkal inkább annak megválasztásában ölt testet.

… és akkor jön Deborah Feldman, aki egy ortodox zsidó közösség, a szatmári zsidók közé kalauzol minket napjaink Brooklynjába, ahol a kislányok taníttatása egy demó verzióban fut, elsődleges célja felkészíteni a fiatal hölgyeket a női princípium beteljesülésére, hogy kiváló feleségekké és – nagyjából mindegy, hogy milyen, de – minél előbb anyává váljanak. Tilos szórakozásból olvasni, idegen nyelveket tanulni, szófogadó, szorgalmas, de kissé ostoba lányként a csoport megbecsült tagjává lehet válni. A homoszexualitás szinonimája a gyengeelméjűségnek, a pedofília azonban a mindennapok része. Esküvő után a nőket megfosztják legszebb éküktől, a hajuktól (de azért a parókáikat fodrász fésüli be…) és rettenetes zsákokba csomagolva járhatnak csak; a farmernadrág, mint elérhetetlen luxuscikk lebeg lelki szemeik előtt.


"Minél nagyobb hangja van egy nőnek, annál valószínűbb, hogy üres lelkű teremtés. Csak az üres edény visszhangzik, ha megkopogtatják; a teli edény nem ad hangot; túlságosan tele van tömve ahhoz, hogy csengjen-bongjon."

A szerzőt nem elsősorban azért sorolom a számomra leginspirálóbb ismert nők közé, mert fel merte emelni a hangját ez ellen a közösség ellen… sokkal inkább azért, mert annak ellenére, hogy a szatmári haszidok között szocializálódott, az olvasásnak, a komplex gondolkodásának köszönhetően felismerte, hogy ez az élet nem normális és neki másra van szüksége; ösztönösen vágyott arra, hogy intelligenciáját megélhesse, kamatoztathassa. Feleségként, anyaként az utolsó utáni pillanatban szedte össze bátorságát, hogy maga mögött hagyja ezt a személytelen világot.

De hogy a fejtegetésemnek is legyen némi értelme… a fent vázolt kettő világ közül melyik a normális? Ki mondja meg, hogy egyik jobb a másiknál? Különb az a társadalom, ahol szeretet címszó alatt válogatás nélkül megadnak mindent (épp csak az időt és figyelmet nem) az elkényeztetett, a tiszteletet hírből sem ismerő csemetéknek és csak azok a családok elítélendők, ahol drákói szigor uralkodik? A szeretetlenség, mint végeredmény mindenhol nyomon érhető. Követendő-e az a tendencia, hogy egy barátnő, feleség melleit, fenekét szégyenkezés nélkül egy idegen férfi arcába tolja és biztosan ördögtől való-e, ha meghagyunk valamit a fantáziának is?

A könyv alcíme A másik út – nem jobb, nem rosszabb.. más.

Iszonyatosan elgondolkodtató könyv, millió kérdést vet fel, tabukat dönt le… biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad.


"Ha olvashatok, mérhetetlen boldogságot érzek, és szabadnak érzem magam. Ha mindig lehetne nálam könyv, egészen elviselhető lenne az élet."

Vendégszerző: IrodalMacska

Megjegyzések