Olvasónk ajánlja: A vadon hívó szava (2020) filmdráma

Vendégszerzői bejegyzésünk olvasónk tollából:

Jack London hasonló című regénye alapján készült a film. Gondolhatnánk, hogy nagyon nem lehet mellé lőni a filmmel, mert maga a regény már önmagában olyan világot, cselekménysorozatot, emberi jellemzőket tár elénk, amelyek garantálják a pozitív fogadtatást. Épp ez a direkt vonal okozhat némi meglepetést! 

Mivel milliók olvasták a regényt, így milliók forgatták már le magukban ezt a filmet. Meghatározva a színeket, részeket, hangokat, karaktereket, és nem utolsó sorban a szereplők a személyiség jellemzőik alapján bekerültek a saját értékrendszerünk szerinti jó vagy rossz szerepekbe. Nem véletlen, hogy az olvasásnál jobb fantázia tréning nem nagyon akad. 

Sanders filmjével három dolog történhet: Összhangba kerül, párhuzamosan halad vagy teljes ellentmondásba keveredik a saját alkotásunkkal. Esetemben az összhang győzedelmeskedett.

London regényei általában éles vonalat húznak a jó és a rossz karakterek és események közé. Most sincs ez másképp. Nagyon fontos jellemzője ez a filmnek is, nem relativizálja a helyes és a helytelen cselekedeteket. Minden ok és okozat egyértelmű, nyilvánvaló. 

Azt gondoltam, mivel ismerem a cselekményt, talán még unalmas is lesz kicsit, mert a fordulatok így majd törvényszerűen elveszítik a súlyukat. Szerencsére nem így történt. Köszönhető ez főleg a remek színészválasztásnak. Harrison Ford John Thornton szerepében megkérdőjelezhetetlenül a jót képviseli. Omar Shy pedig Perrault karakterében pompás ellensúlyt képvisel. Mind a két szereplőre jellemző az eltökéltség, az erő, a tolerancia, és ez a színészi játéknak köszönhetően végig előtérben marad. Fontosnak tartom emellett megemlíteni, hogy a magyar verzióhoz a lehető legjobb szinkronhangokat illesztették, olyan neves színészek adták hozzá a tehetségüket, mint Csernák János, vagy Debreczeny Csaba.

A történet három helyszínen játszódik, így ismerjük meg meg a "harmadik" hős, Buck, a kutya történetét. Először kicsit idegen volt számomra, hogy számítógépes animáció segítségével "spórolták" meg, az idomítás nehézségeit, de a filmből kitűnik, hogy ez mégis jó döntés volt. Szinte észrevétlenül simul bele az emberi jellemzőkkel felruházott kutya a történetbe.

Úgy gondolom, mind a regény, mind pedig a film az élet örök igazságait tárja elénk. Mondhatnám, hogy nincs új a nap alatt, de talán nem is kell mindig feltétlenül az új. Néha elég csak ezekről az alapigazságokról gondolkodunk, ebben pedig London regényei örök érdemeket szereztek. 

Nagy tisztelettel ajánlom a filmet. Remek kikapcsolódás és egy nagyon könnyen megérthető útmutatást is kapunk, hogy miért is jó jónak lenni!

Vendégszerző: Udvardy Zsolt