Vendégszerzői bejegyzésünk olvasónk tollából:
Jack London hasonló című regénye
alapján készült a film. Gondolhatnánk, hogy nagyon nem lehet mellé lőni a
filmmel, mert maga a regény már önmagában olyan világot, cselekménysorozatot,
emberi jellemzőket tár elénk, amelyek garantálják a pozitív fogadtatást. Épp ez
a direkt vonal okozhat némi meglepetést!
Mivel milliók olvasták a regényt, így
milliók forgatták már le magukban ezt a filmet. Meghatározva a színeket,
részeket, hangokat, karaktereket, és nem utolsó sorban a szereplők a
személyiség jellemzőik alapján bekerültek a saját értékrendszerünk szerinti jó
vagy rossz szerepekbe. Nem véletlen, hogy az olvasásnál jobb fantázia tréning
nem nagyon akad.
Sanders filmjével három dolog történhet: Összhangba kerül,
párhuzamosan halad vagy teljes ellentmondásba keveredik a saját alkotásunkkal.
Esetemben az összhang győzedelmeskedett.
London regényei általában éles vonalat húznak a jó és a rossz karakterek és események közé. Most sincs ez másképp. Nagyon fontos
jellemzője ez a filmnek is, nem relativizálja a helyes és a
helytelen cselekedeteket. Minden ok és okozat egyértelmű, nyilvánvaló.
Azt gondoltam, mivel ismerem a cselekményt, talán még unalmas is lesz kicsit, mert a fordulatok így majd törvényszerűen elveszítik a súlyukat. Szerencsére nem így történt. Köszönhető ez főleg a remek színészválasztásnak. Harrison Ford John
Thornton szerepében megkérdőjelezhetetlenül a jót
képviseli. Omar Shy pedig Perrault karakterében pompás ellensúlyt képvisel. Mind a két szereplőre jellemző az eltökéltség, az erő, a tolerancia, és ez a színészi játéknak köszönhetően végig előtérben marad. Fontosnak tartom emellett megemlíteni, hogy a magyar verzióhoz a lehető legjobb szinkronhangokat illesztették, olyan neves színészek adták hozzá a tehetségüket, mint Csernák János, vagy Debreczeny Csaba.
A történet három helyszínen játszódik, így ismerjük meg meg a "harmadik" hős, Buck, a kutya történetét. Először kicsit idegen volt
számomra, hogy számítógépes animáció segítségével "spórolták" meg, az
idomítás nehézségeit, de a filmből kitűnik, hogy ez mégis jó döntés volt. Szinte
észrevétlenül simul bele az emberi jellemzőkkel felruházott kutya a történetbe.
Úgy gondolom, mind a regény, mind pedig a film az élet örök igazságait tárja elénk. Mondhatnám, hogy nincs új a nap alatt, de talán nem is kell mindig feltétlenül az új. Néha elég csak ezekről az alapigazságokról gondolkodunk, ebben pedig London
regényei örök érdemeket szereztek.
Nagy tisztelettel ajánlom a filmet. Remek kikapcsolódás
és egy nagyon könnyen megérthető útmutatást is kapunk, hogy miért is jó jónak
lenni!
Vendégszerző: Udvardy Zsolt
Megjegyzések
Megjegyzés küldése