In memoriam Nemere István

Szomorú apropója van a posztomnak, 80 éves korában elhunyt Nemere István író. Kevés szerző van, akinek a könyveit régebb óta olvasom mint az övét, tettem ezt sokszor úgy, hogy nem is tudtam ki is rejtőzik a változatos álnevek alatt. Rendkívül sok, 800 könyve jelent meg, hosszú karrierje alatt. Általános iskolában, amikor elkezdtem könyvtárba járni, az első hónapokban kizárólag két szerzőt voltam hajlandó kikölcsönözni: Rejtő Jenőt vagy Nemere Istvánt. Gondolom hogy örültek nekem akkoriban, amikor hetente megkérdeztem, van-e valami új tőlük. A fantasztikus nagynéni sorozat első három kötetét illetve Don, Lars és Ariel űrkalandjait regényben és képregényben is rongyosra olvastam, a Holtak harca valamint a Játszma a tízmilliárdért sci-fi könyveit szinte teljes egészében viszontláthatjuk a Demolition Man és az Armageddon filmekben. Szerettem a Daniel-Skagen Monti sorozatát, többször olvastam a Mindennap merénylet és a Veszély ösvényein könyveit. A nyolcvanas években remek sci-fi könyveket...

Eco és a nagy kísérlet: A rózsa neve


Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, így egy menő könyvtár kerül a látóterünkbe a mai ajánlóban.



Kedves Olvasóm,
el kell, hogy keserítselek, Sean Connery igéző arca és színészi játéka csak egyetlen réteget tud visszaadni abból, amit a könyv elénk tár. Ha szereted a középkorban játszódó krimit, elragadott Ken Follett világa, akkor ez a te filmed!
Egy szerzetesi közösségben sorra történnek a gyanúsabbnál gyanúsabb halálesetek. Vilmos, a bölcs, daróc ruhás Sherlock Holmes és Adso, a zöldfülű, fiatal szerzetes párosa elképesztően izgalmas nyomozást folytat. Körülöttük pedig feltárul a kolostor és egy páratlan könyvtár színekkel és intrikákkal teli világa.
A szöveghez azonban vértezd fel magad! Mert irodalomtudományi nehézbombázó. Az olasz Esterházy Péter (kettejüknek még a halála is válhatatlan egymástól) jól feladja a leckét.
Ritkán esik meg olyan, hogy egy szerző részletes értelmezési instrukciót ír a saját regényéhez. Amolyan használati utasítást, mert ebben a forgószélben nem hagyhatja magára az olvasót. Ezt a filozófiától, latin és francia nyelvű idézetektől, történelmi utalásoktól, kultúrtörténeti apróságoktól és irodalomelméleti eszmefuttatásoktól terhes szöveget csak segítséggel lehet jól érteni, akár tetszik, akár nem. Vagy lehet, hogy az volt a cél, hogy még inkább összezavarodjunk?

Eco szerint már a cím is magyarázatra szorul. Vajon ezzel tágítja, vagy szűkíti az értelmezés körét? Az irodalomelmélet nagy kérdései közé tartozik, hogy a szerző és a műve meddig tekinthető egységnek, illetve mikortól él a mű a szerzőtől teljesen külön életet. Újabb kérdés, hogy befolyásolja-e a könyv megírását az író világlátása, életmódja, a vele megtörtént dolgok, a tudás, amelyet felhalmozott, vagy a múzsa csókjára kezd heves dervistáncba, hogy aztán az utolsó szó leírásával ájultan hulljon a porba. Mennyire tudatos vagy ösztönös az alkotás folyamata? Csupa boncolgatni való kérdés!
Aztán ott van a Bibliából oly sokat idézett Prédikátor könyve: „Nincs semmi új a nap alatt.” Ezeket egyszer már leírta valaki, valahol, valamikor, valamiért. Csak nem így. Az irodalom szövedéke pedig attól olyan színes és változatos, hogy ezeket az állandó elemeket a matematika végtelenségével összekötve megszámlálhatatlan változatot kapunk. Akkor minden szöveg matek? Vagy minden matek szöveg? Talán véletlen-e, hogy a mi nyelvünkön a szöveg és a szövet szót csupán egyetlen hang választja el?
Akarunk többet tudni a gyilkosság pszichológiai hátteréről, motivációiról? Biztos, hogy akarunk? Nincs választásunk. Vagy van. A sarokba vágjuk, hogy aztán azon morgolódjunk: kár, hogy a könyvjelzők kihullottak. Post it cetlit ragadunk, és már folytatjuk is tovább ezt a csodás El Camino-t, mert igenis szeretnénk tudni, ki volt a gyilkos. Vagy ketten voltak? Hárman? Esetleg senki?
Jó kérdés, hogy az utószó hangja az íróé, az irodalomkritikusé, az irodalmáré, a filozófusé, vagy a tréfamesteré. Ezek a minőségek és jelzők mind Umberto Eco sajátjai.
Márpedig ez a hang közli, hogy aki az ő univerzumába szeretne belépni, szenvedje végig az első (és az utolsó) 100 oldalt. Aztán jön a jutalom. Egy valódi, izgalmas történet, az ókor nagy tudósainak és gondolkodóinak bevonásával.
Meghoztam a kedvedet? Elvettem? Döntsd el! És vágj bele. Vagy ne. (De igen!!!!)

Felhasznált irodalom:

Eco, U. [2008]: A rózsa neve. Európa Könyvkiadó, Bp.

-K-


Megjegyzések