Vendégszerzőnk tollából: A madármegfigyelés fűszere

Zsebedben a világ! Mondják nem is indokolatlanul, mikor többségnél ott lapul a készülék, melyet nemes egyszerűséggel mobilnak szólítunk. Ősszel, ezzel ülsz be a kocsiba és a szaggatott vonalak sebesen szaladnak el melletted. Csak egy közepes termetű ragadozó ül szigorú tekintettel a póznán. De ki lehet ő? Fék, sikerül elcsípni, egy fotó és az app már ki is köpi a nevét, ő egy egerészölyv. Télen a madáretetőre szórt eleségre érkező tarka csapatot figyeled áhítattal, mikor egy szempillantás alatt, mint egy kamikaze vetődik be egy predátorok világában kistermetű számító szárnyas, kitől az egész környék retteg. Cinkék és tengelicek kispiccelnek minden irányban, majd a kampóscsőrű valamit mormol az orra alatt, s megállapítja, legközelebb még ügyesebb leszek. S mivel a kütyüddel felvetted a sztorit, elküldöd a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe, kitől érkezik a válasz, karvaly járt a kertedben.  Tavasszal késő este sétálsz a pároddal, majd eszedbe jut, hogy másnap ki kell h...

Eco és a nagy kísérlet: A rózsa neve


Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, így egy menő könyvtár kerül a látóterünkbe a mai ajánlóban.



Kedves Olvasóm,
el kell, hogy keserítselek, Sean Connery igéző arca és színészi játéka csak egyetlen réteget tud visszaadni abból, amit a könyv elénk tár. Ha szereted a középkorban játszódó krimit, elragadott Ken Follett világa, akkor ez a te filmed!
Egy szerzetesi közösségben sorra történnek a gyanúsabbnál gyanúsabb halálesetek. Vilmos, a bölcs, daróc ruhás Sherlock Holmes és Adso, a zöldfülű, fiatal szerzetes párosa elképesztően izgalmas nyomozást folytat. Körülöttük pedig feltárul a kolostor és egy páratlan könyvtár színekkel és intrikákkal teli világa.
A szöveghez azonban vértezd fel magad! Mert irodalomtudományi nehézbombázó. Az olasz Esterházy Péter (kettejüknek még a halála is válhatatlan egymástól) jól feladja a leckét.
Ritkán esik meg olyan, hogy egy szerző részletes értelmezési instrukciót ír a saját regényéhez. Amolyan használati utasítást, mert ebben a forgószélben nem hagyhatja magára az olvasót. Ezt a filozófiától, latin és francia nyelvű idézetektől, történelmi utalásoktól, kultúrtörténeti apróságoktól és irodalomelméleti eszmefuttatásoktól terhes szöveget csak segítséggel lehet jól érteni, akár tetszik, akár nem. Vagy lehet, hogy az volt a cél, hogy még inkább összezavarodjunk?

Eco szerint már a cím is magyarázatra szorul. Vajon ezzel tágítja, vagy szűkíti az értelmezés körét? Az irodalomelmélet nagy kérdései közé tartozik, hogy a szerző és a műve meddig tekinthető egységnek, illetve mikortól él a mű a szerzőtől teljesen külön életet. Újabb kérdés, hogy befolyásolja-e a könyv megírását az író világlátása, életmódja, a vele megtörtént dolgok, a tudás, amelyet felhalmozott, vagy a múzsa csókjára kezd heves dervistáncba, hogy aztán az utolsó szó leírásával ájultan hulljon a porba. Mennyire tudatos vagy ösztönös az alkotás folyamata? Csupa boncolgatni való kérdés!
Aztán ott van a Bibliából oly sokat idézett Prédikátor könyve: „Nincs semmi új a nap alatt.” Ezeket egyszer már leírta valaki, valahol, valamikor, valamiért. Csak nem így. Az irodalom szövedéke pedig attól olyan színes és változatos, hogy ezeket az állandó elemeket a matematika végtelenségével összekötve megszámlálhatatlan változatot kapunk. Akkor minden szöveg matek? Vagy minden matek szöveg? Talán véletlen-e, hogy a mi nyelvünkön a szöveg és a szövet szót csupán egyetlen hang választja el?
Akarunk többet tudni a gyilkosság pszichológiai hátteréről, motivációiról? Biztos, hogy akarunk? Nincs választásunk. Vagy van. A sarokba vágjuk, hogy aztán azon morgolódjunk: kár, hogy a könyvjelzők kihullottak. Post it cetlit ragadunk, és már folytatjuk is tovább ezt a csodás El Camino-t, mert igenis szeretnénk tudni, ki volt a gyilkos. Vagy ketten voltak? Hárman? Esetleg senki?
Jó kérdés, hogy az utószó hangja az íróé, az irodalomkritikusé, az irodalmáré, a filozófusé, vagy a tréfamesteré. Ezek a minőségek és jelzők mind Umberto Eco sajátjai.
Márpedig ez a hang közli, hogy aki az ő univerzumába szeretne belépni, szenvedje végig az első (és az utolsó) 100 oldalt. Aztán jön a jutalom. Egy valódi, izgalmas történet, az ókor nagy tudósainak és gondolkodóinak bevonásával.
Meghoztam a kedvedet? Elvettem? Döntsd el! És vágj bele. Vagy ne. (De igen!!!!)

Felhasznált irodalom:

Eco, U. [2008]: A rózsa neve. Európa Könyvkiadó, Bp.

-K-


Megjegyzések