„Az élet szakadékait nem lehet csak úgy átugrani” – Joanne Yi: Az összes többi holnap

Kedves Olvasó! Joanne Yi debütáló regényében nagyon nehéz témákat érint: az elvágyódás, a gyász és az elengedés érzései keverednek össze ebben az igazán emberi hangon megszólaló történetben. A fájdalmas élmények mellett boldog felismerések, nehezen induló, mégis valódi emberi kapcsolatok is megmutatkoznak előttünk, miközben az emlékek füzére különleges jelentést kap. Winter szemléletének változása lassan bontakozik ki előttünk, akár egy virág, amely fokozatosan nyitja ki szirmait. „Miközben felcsatolom a sisakomat, az ég szomorkás árnyalatait fürkészem. Jövő ilyenkor már nem leszek itt. De a látvány majd változatlan marad. Bárhol is legyen, mindenki ugyanaz alatt az égbolt alatt él.” Nem tudok elmenni szó nélkül a borító mellett sem: vajon miért éppen egy ginkgo biloba  levelét tartja kezében a lány? A regény előrehaladtával a fa jelentősége is egyre világosabbá válik. Nemcsak egy vágyott helyszínt idéz meg, hanem az idő múlásának és az elengedésnek is a jelképévé lesz. A gingkolev...

Marley meg én



John Grogan könyve, és a belőle készült film is telitalálat! Ritkán történik olyan, hogy a két verzió minősége közel azonos, és teljesen mindegy, hogy előbb a filmet nézzük meg, vagy elolvassuk. Ugyanaz az élmény: magával ragadó, pezsgő, vicces, olykor torokszorító, néha pedig mind egyszerre.


Két átlagember mindennapi élete, akik egymásba szeretnek. Elmesélik, hogyan váltak párból családdá, amelynek első lépésében örökbe fogadnak egy kiskutyát. Szeretik, akkor is, amikor mindent szétrág, lenyeli az arany nyakláncot, és lebontja a garázst. Hiszen a család oszlopos tagja ez az ádáz bolond, aki önhatalmúlag Marley-nak keresztelte magát, és a világ legkezelhetetlenebb kutyáinak egyikévé avanzsált.
A galádságok mellé pedig jó adag hűség, odaadás és imádat is jár. Na, meg persze sok bonyodalom, ciki helyzetek, és méreg is.


Az összkép mégis az, hogy megérte, és bármikor újra ugyanígy tennének. 😊🐶

- K - 


Megjegyzések