Az egyes szám első személyben megírt édes-bús
szerelmi történet hőse a naiv Friedrich egy Genf melletti faluból kerül
1942-ben Berlinbe, a háborúban akkor még nyerésre álló Harmadik Birodalom központjába.
Friedrich jó anyagi körülmények, de terhelt családi viszonyok (gyakran távol
lévő apa, zsarnoki, alkoholista anya) között nőtt fel. Berlinbe a menekülés
vágya és kíváncsiság egyaránt hajtotta. Főleg a főváros éjszakai élete
vonzotta, és az a pletyka, miszerint zsidók tömegei tűnnek el a bútorszállító
kocsik mélyén.
Megismerkedik Kristinnel, aki aktmodellként és egy, betiltott
bárban énekesnőként keresi a kenyerét, továbbá a náci Tristan von Appennel, a
Népművelési Minisztérium cinikus, az életet habzsoló tisztviselőjével.
Friedrich és Kristin románcát, Friedrich és Tristan különös barátságát drámai
fejlemények teszik próbára. Kristinről kiderül, hogy zsidó és a valódi neve
Stella, Stella Goldschlag. Ezzel a
címszereplő választással a könyv fiatal szerzője Takis Würger darázsfészekbe nyúlt.
A magyar olvasók számára kevéssé ismert ez a név, és így nehezen érti meg a
regény keltette indulatokat. Ki volt valójában a hírhedtté vált Stella?
Stella
Goldschlag 1922-ben született Berlinben, zsidó családban. Édesapja zeneszerző,
édesanyja énekesnő volt. Stella
tizenéves korában az iskola körülrajongott sztárja volt, magas, karcsú, szőke
és kék szemű. Énekesnői karrierre vágyott az Egyesült Államokban, családjának
azonban nem sikerült kivándorolnia. A kedvezőtlen körülmények miatt
divatrajzolói képzettséget szerzett, emellett egy dzsessz együttesben is
énekelt.
1942-ben megkezdődött a berlini zsidó elszállítása
a megsemmisítő táborokba. 1943 tavaszán elrendelték az itteni gyárakban
dolgoztatott utolsó zsidók összegyűjtését is. Stella a gyűjtőtáborból
megszökött, de elfogták. Megkínzása után egyezséget kötött a hatóságokkal, hogy
szüleit és önmagát megmentse a deportálástól. A Gestapo ügynöke lett, akit áldozatai a
„Szőke Méreg” vagy „Kurfürstendamm Szőke Kísértete” néven
emlegettek.
Helyismeretét és kapcsolatrendszerét felhasználva bujkáló zsidók
százait árulta el, segített a nyomukra jutni, sőt a letartóztatásukban is részt
vett. Felettese Walter Dobberke SS-Hauptscharführer volt, aki erre a munkára
közel húsz embert, férfiakat és nőket is alkalmazott. Ezek a „csalizsidók” szabadon
mozoghattak a városban, nem kellett viselniük a sárga csillagot, elfogásaik
alapján prémiumot kaptak, irataik voltak, sőt fegyvert is viselhettek. Stella
az egyik legsikeresebb, leghatékonyabb felhajtó volt: az elfogottak száma az
ellene folytatott büntetőperek alapján 300-6000 fő közé tehető.
1946-ban egy
szovjet katonai bíróság emberiség elleni bűntettekben való közreműködésért 10
év kényszermunkára ítélte, amit le is töltött. 1957-ben Nyugat-Berlinben fogták
perbe a média nagy érdeklődése közepette több ember meggyilkolásában való
bűnrészességért. Az ügyész 15 év börtönbüntetést kért rá, végül 10 évet kapott.
Ezt a 10 évet, azonban a szovjet megszállási övezetben korábban már letöltötte,
így szabadon engedték.
Élete során ötször ment férjhez. Első férje életét, aki zenész
volt, nem tudta megmenteni. Együttműködése ellenére a szülei mégis
koncentrációs táborba kerültek. Második férjével, Rolf Isaaksohnnal párban
dolgozott elfogóként. 1945-ben lánya született, aki nevelőszülőkhöz került,
majd a későbbiekben minden kapcsolatot megszakított édesanyjával. 1994-ben
Stella Goldschlag a badeni Freiburgban önkezével vetett véget életének.
Ebből a tragikus
életútból, nyersanyagból kerekített romantikus történetet Takis Würger egy semleges
kívülálló, ez egyébként nem is létezett Friedrich szemszögéből. Nem újdonság a
szerelmi szál „bedolgozása” sem az áldozatok (
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló), sem a tettesek történeteibe (
Bernhard Schlink: A felolvasó). E könyvek nagyon népszerűek az olvasók körében, amire
több esetben a filmes feldolgozások még rá is erősítenek.
A Stella szerzője ezt a konjunktúrát akarta meglovagolni, vagy csak
a figyelmet kívánta felhívni erre a több évtizede már ismert, de újra és újra feledésbe
merülő sztorira? Takis Würger a Der Spiegel magazin munkatársaként tisztában volt
a modern média működésével is, talán a provokáció szándéka sem állt tőle távol.
Saját bevallása szerint kétszáz oldalas regénye csupán egy pillanatfelvétel,
ezért jogtalannak érzi a felületesség és az egyoldalúság vádját.
A drámai, megrázó történet összetettebb értékelését adta Peter
Wyden 1992-ben az Egyesült Államokban megjelent vaskos szakkönyvében. Peter
Wyden, eredeti nevén
Peter Weidenreich 1935-től Stella osztálytársa volt egy
zsidó magániskolában és szerelmes is volt belé. 1937-ben neki sikerült a
szüleivel az Egyesült Államokba emigrálnia. 1945-ben az amerikai hadsereg
tisztjeként tért vissza Németországba, egy véletlen során ismert rá egykori
osztálytársára, amikor azt a szovjet katonai bíróság elítélte. Az 1980-as évek
végére sikerült a nyomára akadnia és azt is elérnie, hogy az ekkor már a
sokadik férje vezetéknevét viselő Stella nyilatkozzon neki. Wyden több éven át
azt kutatta, hogyan viselkednek az emberek rendkívüli körülmények között. Áruló
volt Stella, együttműködő vagy talán tettestárs? Miért és miképp lett űzött
vadból vadász, áldozatból pedig tettes? Végső, egyben szomorú következtetése az
alábbi volt:
„Nem tudom én mit tettem volna, ha fekete
egyenruhás emberek az mondták volna nekem, hogy ezzel meg tudom menteni a
szüleimet a deportálástól. Egyszerűen nem tudom, és ma hálás vagyok azért, hogy
nem kerültem ilyen helyzetbe.”
- KP -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése