Találkozzunk a könyvtárban!

Legutóbbi blogposztunkban még a nyári olvasmányokról írtunk, ötleteltünk nektek, a gondtalan, heverészős, part menti olvasós napokra gondolva. Azonban lassan velünk szalad el a nyár, és az őszi becsengetés magával hozza a kötelező olvasmányok régi, jellegzetes illatát. A néhol megsárgult lapok nosztalgikus hangulatát és az örök érvényű, lapról lapra visszaköszönő igazságokat is.  De mi lenne, ha másként tekintenénk most ezekre az értékes könyvekre? Nézzünk rájuk úgy, mintha hús-vér emberek lennének! Milyen tulajdonságokkal rendelkeznének, milyen hangon szólnának hozzánk? Vajon te kit engednél közel magadhoz a szereplők közül?  Képzeljük el egy blogposzt erejéig, hogy Molnár Ferenc remekműve, A Pál utcai fiúk nem csupán az egyik legfontosabb ifjúsági regényünk, hanem szinte már egy létező személy, aki köztünk lépdel, velünk beszélget, és nekünk meséli el a barátság tűzön-vízen átívelő mivoltát.  A Pál utcai fiúk című könyv emberként tinédzserkorban járna, 13-14 éves lenn...