Megsebzett szerelem a végletek határán - Az Üvegfiú c. regényt ajánljuk!

Két fiatal felnőtt – Dorián és Zsófi – története szinte átitatja fájdalommal a könyv lapjait. Egyszerre próbáljuk megérteni kialakulóban lévő kapcsolatuk működését, miközben rácsodálkozunk arra, hogy a feltétel nélküli szeretetet elvárása a másik fél iránti kontrollálatlan birtoklási vágyba csap át. Tele sérülésekkel, különböző traumákkal érkeznek meg a történetbe: Zsófi inkább arra vágyik, hogy valaki végre átlásson a szorongásán, valamint az őt mardosó örökös bizonytalanságon. Arra, hogy valaki valóban szépnek lássa és igazán elfogadja őt. Dorián pedig kétségbeesetten keresi önmagát nővére elvesztése után, és az egyetlen kiutat abban látja, hogy szándékosan sebeket ejt a testén. A fájdalom ringatja el a megnyugvás felé, de valójában a mély kötődés az, ami egyszerre vonzza és riasztja is őt. „Az életem elfolyik mellettem érzelmek és történések nélkül. Mintha egy sekély, lassan hömpölygő folyóban ácsorognék gumicsizmában. Hozzám sem ér a víz.” Nagyon izgalmas a regényben az írónő részé...

Kisvárosból a NAGYVILÁGBA



Mi történik egy szenvedélyes és zavarodott kamasszal, ha elhúzza a csíkot otthonról és egyedül nekivág a nagyvilágnak? Túléli-e a kalandot, ha külföldön, egy idegen országban, élelem és pénz nélkül csavarog, és a szabad ég alatt tölti az éjszakákat?

1990-ben járunk, a rendszerváltás nyarán. Kisváros, valahol az északnyugati határnál. Egy tizenhat éves gimnazista fiú pár nappal a tanév vége előtt elszökik a szomszédos Ausztriába. Autóstoppal indul útnak, a táskájában néhány váltás ruha, könyv, konzervek és cigaretta. 

Mindent maga mögött hagy: a családját, ahol nem talál megértésre, az iskolát, ahol hét tárgyból áll bukásra, a barátait és a verseit, amelyeket egy titokzatos szőke lányhoz írt. Csövezni kezd, kényelmetlen helyeken alszik, gyötri az éhség, megküzd a változékony időjárással, miközben mindvégig kísérti a múltja.

Menekülés? Lázadás? Szellemi útkeresés? Őrült szerelem? Serdülőkori identitászavar? Évtizedekkel a történtek után kamaszkori útját felidézve az elbeszélő ezekre a kérdésekre keresi a választ, de az emlékezés hátterében finoman kirajzolódik a közép-európai sors is, hazája és a nyugati világ sajátos viszonya.

Novics János 1974-ben született Mosonmagyaróváron, prózát ír. Publikált a Vár Ucca Műhelyben, a Tempevölgyben és a Holmiban. Polgári foglalkozása művelődésszervező, de volt lemezboltos, könyvtáros, sokáig a könyvkereskedelemben dolgozott és online szerkesztőként, újságíróként is tevékenykedett Veszprémben és Budapesten. Jelenleg a Balaton partján él kislányával és feleségével. Ez az első önálló kötete.

Június 14-én 18 órakor a könyvtárban az író bemutatja Hózentróger című kötetét. A mosonmagyaróvári származású szerző első önálló kötete a Napkút Kiadó gondozásában jelenik meg, idén júniusban az Ünnepi Könyvhét alkalmából. A könyvbemutatón Csiszár Péter a Flesch Károly Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója beszélget az íróval. A rendezvényre a belépés díjtalan.

 Könyvbemutató plakátja (készítette: - M -)



Megjegyzések