„Az élet szakadékait nem lehet csak úgy átugrani” – Joanne Yi: Az összes többi holnap

Kedves Olvasó! Joanne Yi debütáló regényében nagyon nehéz témákat érint: az elvágyódás, a gyász és az elengedés érzései keverednek össze ebben az igazán emberi hangon megszólaló történetben. A fájdalmas élmények mellett boldog felismerések, nehezen induló, mégis valódi emberi kapcsolatok is megmutatkoznak előttünk, miközben az emlékek füzére különleges jelentést kap. Winter szemléletének változása lassan bontakozik ki előttünk, akár egy virág, amely fokozatosan nyitja ki szirmait. „Miközben felcsatolom a sisakomat, az ég szomorkás árnyalatait fürkészem. Jövő ilyenkor már nem leszek itt. De a látvány majd változatlan marad. Bárhol is legyen, mindenki ugyanaz alatt az égbolt alatt él.” Nem tudok elmenni szó nélkül a borító mellett sem: vajon miért éppen egy ginkgo biloba  levelét tartja kezében a lány? A regény előrehaladtával a fa jelentősége is egyre világosabbá válik. Nemcsak egy vágyott helyszínt idéz meg, hanem az idő múlásának és az elengedésnek is a jelképévé lesz. A gingkolev...

Kisvárosból a NAGYVILÁGBA



Mi történik egy szenvedélyes és zavarodott kamasszal, ha elhúzza a csíkot otthonról és egyedül nekivág a nagyvilágnak? Túléli-e a kalandot, ha külföldön, egy idegen országban, élelem és pénz nélkül csavarog, és a szabad ég alatt tölti az éjszakákat?

1990-ben járunk, a rendszerváltás nyarán. Kisváros, valahol az északnyugati határnál. Egy tizenhat éves gimnazista fiú pár nappal a tanév vége előtt elszökik a szomszédos Ausztriába. Autóstoppal indul útnak, a táskájában néhány váltás ruha, könyv, konzervek és cigaretta. 

Mindent maga mögött hagy: a családját, ahol nem talál megértésre, az iskolát, ahol hét tárgyból áll bukásra, a barátait és a verseit, amelyeket egy titokzatos szőke lányhoz írt. Csövezni kezd, kényelmetlen helyeken alszik, gyötri az éhség, megküzd a változékony időjárással, miközben mindvégig kísérti a múltja.

Menekülés? Lázadás? Szellemi útkeresés? Őrült szerelem? Serdülőkori identitászavar? Évtizedekkel a történtek után kamaszkori útját felidézve az elbeszélő ezekre a kérdésekre keresi a választ, de az emlékezés hátterében finoman kirajzolódik a közép-európai sors is, hazája és a nyugati világ sajátos viszonya.

Novics János 1974-ben született Mosonmagyaróváron, prózát ír. Publikált a Vár Ucca Műhelyben, a Tempevölgyben és a Holmiban. Polgári foglalkozása művelődésszervező, de volt lemezboltos, könyvtáros, sokáig a könyvkereskedelemben dolgozott és online szerkesztőként, újságíróként is tevékenykedett Veszprémben és Budapesten. Jelenleg a Balaton partján él kislányával és feleségével. Ez az első önálló kötete.

Június 14-én 18 órakor a könyvtárban az író bemutatja Hózentróger című kötetét. A mosonmagyaróvári származású szerző első önálló kötete a Napkút Kiadó gondozásában jelenik meg, idén júniusban az Ünnepi Könyvhét alkalmából. A könyvbemutatón Csiszár Péter a Flesch Károly Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója beszélget az íróval. A rendezvényre a belépés díjtalan.

 Könyvbemutató plakátja (készítette: - M -)



Megjegyzések