A fenti kérdés megválaszolása, pontosabban e tétel
18 percben történő bizonyítása egymillió dollárt ér. A pályadíj felajánlója
Tobias Erkner amerikai milliárdos, az összeg elnyeréséért Jonas Lüscher
könyvének hőse Richard Kraft, a tübingeni egyetem retorikaprofesszora is ringbe
száll anyagi és családi okok miatt. E filozófiai probléma már az ókortól
foglalkoztatta a nagy gondolkodókat. Leghíresebb megfogalmazója a 18. században
a német Gottfried Wilhelm Leibniz volt, az ő érveit szedte ízekre közismert
szatírájában Voltaire. A svájci Jonas Lüscher több rangos díjat elnyert regénye,
azonban nem egyszerűen egy 21. századi Candide, amelynek fő színterei a
Stanford Egyetem, a Hoover Intézet és a Szilícium-völgy.
Richard Kraft jó esélyekkel indul a megmérettetésen.
A több idősíkon mozgó történetből tudjuk, hogy már fiatal kora óta a szabadpiaci
kapitalizmus és a technikai fejlődés lelkes híve. Élete meghatározó élménye
Ronald Reagan amerikai elnök 1982-es nyugat-berlini látogatása volt, de
emellett rajongott Kittért is, a Knight Rider filmsorozat mesterséges
intelligenciával felvértezett autójáért. 2017-ben a Stanfordon azonban
elbizonytalanodik a közeli jövőt illetően. Beszédbe elegyedik két végzőssel,
sőt egyikük megajándékozza őt saját fejlesztésű appja, a Famethrower béta
verziójával, és el is magyarázza neki e fontos találmány lényegét:
„A szoftver önállóan keresi a neten a
legújabb híreket, a legfontosabb hashtageket és a leggyakrabban beírt keresőszavakat,
így képes folyton újraértékelni a személyek, aktivitások és helyek
relevanciáját. Ezenfelül a felhasználói viselkedésből is tanul, ugyanis a néző
egy dupla kattintással ötcsillagosra értékelheti a streamet, ami még magasabbra
helyezi a rankingon, ellenben, ha nem tetszik neki, akkor úgynevezett wrinkle-t
adhat neki, ami ha sok felhasználótól kap negatív értékelést, gyűröttnek és
karcosnak mutatja a streamet, és ettől alacsonyabb besorolást kap.” (Idézet a könyv 99. oldaláról)
A regény utolsó
fejezetében, hősünk kétségbeesett „prezentációjánál”, működés közben látjuk ezt
a telefonos alkalmazást, hol csillagot nem kap érte, de wrinklet sem, nézői
száma pedig egy és négy között mozog.
Az 1980-as évek
elején lép be történetünkbe a regény egyik mellékszereplője, a magyar Pánczél
István. Ritkaság, hogy egy nyugati könyvnek magyar szereplője is van. Érdemes ővele
foglalkozni nemzetkarakterológiai szempontból is. Pánczél a valóságban a magyar
egyetemi sakkválogatott trikómosója volt, akit véletlenül felejtettek
Nyugat-Berlinben. Ő ebből a tényből a saját harcos antikommunista mítoszát
építi fel, aki az otthoni elnyomás helyett inkább a szabad világot választotta.
Egy egyetemre kerülve barátságot köt a hasonló nézeteket valló Krafttal. Az idő
múlásával biztonságpolitikai szakértő lesz, a Szovjetunió elleni nukleáris elrettentés
egyik szószólójává válik, igaz ekkor már Pánczél Ivánnak nevezteti magát. Az ő
életében is eljön az elbizonytalanodás ideje, de mivel sokkal egyszerűbb jellem
Kraftnál, ezt jobban is viseli. Az 1989. év, „a csodák éve” teszi tönkre mindazt,
amire eddigi karrierjét építette: a két egymással szemben álló világrendszert. Ezzel
párhuzamosan megszűnik kiválasztott és kiváltságos „disszidens” léte is. Ráadásul
’89 eufórikus szilveszterén nem csak kettőjük egykori hőse
David Hasselhoff (Knight Rider) jelenik meg az egykori Falnál „szabadságkereső” dalával, hanem
egy régi közös ismerősük is, ami barátjával való viszonyát is megváltoztatja.
De térjünk vissza
főhősünk sorsához. Az utóbbi 35 év gazdasági, politikai változásaival, és a
jelen nem könnyű kihívásaival párhuzamosan kirajzolódnak Kraft magánéletének
fordulópontjai és tévútjai is, amelyek szintén nem erősítik Leibniz tételének
igazságtartalmát. Felbukkan, eltűnik, majd visszatér Ruth, feltűnik és eltűnik
a színen Johanna, végül itt van még Heike is, aki miatt, pontosabban a tőle
való szabadulás reményében vállalja el Kraft az egymillió dolláros megbízást,
aminek teljesítése személyes viszonyainak rendezésével kecsegtetne.
A feltételes mód
nagyon is indokolt, az olvasó a könyv elejétől sejtheti, hogy nem fog sikerülni
ez a vállalkozás egyrészt a feltett kérdés természete miatt, másrészt a főhős
személyisége miatt, akiről már regény felénél pontos, egyben együttérző
diagnózist kapunk:
„Tisztánlátó volt, a dolgok természetét a
maguk feloldhatatlan komplexitásában szemlélte, de ez fajta szemlélet nem
engedte meg, hogy a lelki békét ígérő tisztaság és egyértelműség papi palástját
öltse magára, éppen ellenkezőleg: rájött, hogy nincs semmi a történelmen kívül;
hogy semminek, de főleg senkinek nem megváltozhatatlan a természete. Tudta,
hogy semmi nem egyszerű, soha semmi nem is volt egyszerű.” (Idézet a könyv 101-102. oldalairól)
Az egyik
értelmezés szerint Kraftból főleg az hiányzik, amit a neve jelent: az erő, egy másik
olvasatban utolsó tettében mégis jelentős erőről tesz tanúbizonyságot. Egyrészt
fiatal korától vonzódott a gazdasághoz, másrészt egyáltalán nem érdekli a pénz.
A regény értelmezése nehezen megválaszolható kérdések sorát veti fel. Olvashatjuk
kor- és kórtörténetként, szép új világunk szatírájaként is. Összességében egy jól megírt szellemes
munkáról van szó, ami nem érdemtelenül aratott szakmai- és közönségsikert.
Nádori Lídia műfordító a könyvet sikeresen, élő és élvezhető módon ültette át
„újnémet” nyelvből „újmagyarra”.
- KP -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése