Ember a vízben – Guillermo del Toro különös története

A filmrendezők szívesen dolgoznak fel olyan történeteket, melyek korábban már megjelentek könyv formájában. Bizonyára már nektek is eszetekbe jutott minimum egy írás, amit megfilmesítettek (Rómeó és Júlia, Drakula, Gyilkosság az Orient Expresszen, Büszkeség és balítélet, Vörös veréb…).

Az elmúlt évben Guillermo del Toro nevétől volt hangos a média. Igen, ő az a filmrendező, akinek a legutóbbi filmjét - A víz érintése - 13 kategóriában jelöltek az Oscaron és 4 díjat elnyert. Bezsebelte a legjobb film, legjobb eredeti filmzene, legjobb látványtervezés, legjobb rendezőnek járó díjat. Ezek mellett Golden Globe és BAFTA díjazott, valamint a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál győztese.

Egy ideig kérdéses volt, hogy egyáltalán bármiféle díjat is elnyerjen a rendező, mert plágiummal vádolták meg, ugyanis a története több pontban is megegyezik az orosz Alekszandr Romanovics Beljajev A kétéltű ember című alkotásával.

Minek köszönhető a siker, ha nem új keletű a történet? Valószínűleg a jól kiválasztott színészgárdának, a hangulatnak, mely azonnal magával ragadja a nézőt és a különös történet újragondolásának.

A szigorúan őrzött kormányzati létesítményben takarítónőként dolgozó, magányos Elisa (Sally Hawkins - Blue Jasmine, Paddington) a külvilágtól elzártan él. Élete azonban gyökeresen megváltozik, mikor munkatársnőjével (Octavia Spencer – A segítség, A számolás joga) felfedeznek egy titkos kísérletet és annak alanyát: egy különös kétéltű lényt (Doug Jones – A Faun labirintusa, Ouija: A gonosz eredete), aki különös érzéseket ébreszt Elisában.

A nagy sikernek köszönhetően nem kellett sokat várni és a könyvesboltok polcain megjelent a filmmel azonos című könyv. Könyvtárunkban sokan érdeklődtek ezután az írás után, így nem volt kérdés, hogy megvásároljuk-e a kötetet.

Richard Stickland-et azzal a küldetéssel bízzák meg, hogy hozza el Dél-Amerika esőerdejének mélyéről a titokzatos „lényt”, amelyről a helyi törzsek legendákat mesélnek. A cseppet sem veszélytelen küldetést a férfi sikeresen teljesíti, így a kétéltű lényt a Baltimore-i Occam Űrkutató Központba szállítja, ahol kísérletek sorozata vár a Deus Brȃnquia-ra. 
A történet nem várt fordulatot vesz, a lény és az intézet egyik dolgozója között romantikus szerelem bontakozik ki. Kettőjük furcsa románcát nehezíti, hogy Elisa néma, így jelnyelven kommunikálnak. 

A film és a könyv is más szemszögből mutatja be a történetet, ezt nagyon jól láthatjuk filmajánlóban és a fülszövegben. A film Elisa szemén keresztül meséli el a történetet, addig a könyvben 4 nagyobb fejezetben mutatják be a szereplőket és az eseményeket. Megismerjük Stickland feleségét, a lény gondolatait, érzéseit, az akkori kor társadalmát, elvárásait és megértjük a férfi tetteit. Velük együtt izgulunk, sírunk és nevetünk. Rájövünk, hogy alapjában véve senki sem gonosz, csak a körülmények és a döntések teszik azzá, aki.

- D -