A feldolgozatlan harag idővel történetté válik

Szeptember 3-án Igazi Barbara, személyiségfejlesztő terapeuta volt könyvtárunk vendége. Előadásával pedig igazán emberi, és a mindennapjainkban jócskán jelen lévő érzelmet helyezett a közönség számára egészen új megvilágításba, többféle aspektusból megközelítve a témát. Közel egy órán át nézhettünk farkasszemet a haraggal, miközben Igazi Barbara szakértői szemmel mutatott rá annak eredetére, forrásaira, valamint kitért a megélés és a feldolgozás lehetséges folyamataira is. A téma sokunk számára ismerős lehetett, mégis számos új nézőponttal és felismeréssel gazdagodhattunk.

A harag mellékhatása

Rögtön egy igazán érdekes gondolat került a felszínre, miszerint a haragnak van egyfajta mellékhatása: nagyon könnyen igazinak érezhetjük magunkat tőle. Ha haragszunk, szinte mindent megjegyzünk: mit mondott a másik, mit tett pontosan ellenünk. Azt a kérdést azonban, hogy mi történt bennünk, már nehezebb megválaszolnunk.

Alapérzelmeink

Igazi Barbara egy amerikai pszichológus 1969-es elméletét is ismertette az érdeklődőkkel, mely szerint hat alapérzelmet különböztethetünk meg: az örömöt, a szomorúságot, a félelmet, az undort, a meglepődést, valamint a dühöt.

Máté Gábor szerint pedig „Az erős érzelmek legtöbbször az elmédre adott reakciók. Az elméd a múlt prizmáján keresztül értelmezi a jelent.”

Ezekből a gondolatokból kiindulva a szakértő arra is kitért, hogy az érzelmek elsődleges feladata nem az volt, hogy jól érezzük magunkat, hanem hogy életben tartsanak, segítsék a túlélést és gyors alkalmazkodást. Példa gyanánt: a félelem veszélyre figyelmeztet, az undor távol tart attól, ami árthat, a düh mozgósít a védekezésre, a szomorúság pedig veszteség után lassíthat.

A harag, mint másodlagos érzelem

A szakértő kiemelte, hogy a düh az elsődleges, a harag pedig másodlagos érzelem. Ezt azért fontos elkülöníteni magunkban, mert a harag mögött mindig valami mélyebb - fájdalom, félelem, csalódás, tehetetlenség, szégyen,  vagy éppen egy sérült szükséglet, beteljesületlen vágy van.

A személyiségfejlesztő terapeuta arra is felhívta a figyelmet, hogy - a gondolatainkkal ellentétben - az érzelmeinket nem vagyunk képesek eltéríteni, megállítani, hiszen azok valamilyen módon kiváltódnak belőlünk, egyszer csak megérkeznek hozzánk. Az már a tudatosság felé vihet bennünket, ha megpróbáljuk úgymond átkeretezni őket, vagy más nézőpontból ránézni saját érzelmi reakcióinkra.

Ehhez kapcsolódóan arról is szó esett az előadáson, hogy a külső ingerek alapvetően semlegesek. Attól válnak igazán élővé és billenek át jó vagy rossz irányba, ahogyan mi éppen – a meglévő élettapasztalataink alapján – reagálunk rájuk. Vagyis bennünk dől el az, hogy milyen visszajelzést adunk válaszként a megéléseinkre.

 

Igazi Barbara egy konkrét példán keresztül szemléltette azt, hogy valójában a haragunkban milyen óriási energiák rejlenek, és ezek miként feszíthetnek ki és állandósíthatnak bennünk nehezebb élethelyzeteket. Egyfajta tartósságot hordozunk a haragunkban, ezért fontos megtanulnunk azt, hogy mit is kezdhetünk vele. – hangsúlyozta a szakértő.

Ha átéljük ezt az érzést, mindenképpen egy intenzív érzelmi állapotba kerülünk, ez pedig könnyen párosulhat mélyebb érintettséggel és igazságtalanság-érzettel is. Eltakarhat ugyanis olyan részleteket, amit nem akarunk vagy nem vagyunk képesek kimondani. A harag mindig rejt maga mögött számunkra nagyon lényeges mondatokat, sérüléseket, tapasztalásokat.

A harag funkciói

A haragnak különböző funkcióit is megismerhettük: egyfajta önvédelmi mechanizmus lehet, óriási energiaként dolgozik bennünk, általa konzerválhatjuk a bennünk felgyülemlett feszültséget.

Különösen érdekes megállapításként hangzott el, hogy a feldolgozatlan harag idővel történetté válik. Újra és újra elmeséljük a megélt helyzetet, a narratívánk által pedig életben tartjuk magát a haragot is. Ilyenkor könnyen „belénk ragad a történet” vagy éppen mi „ragadunk bele a történeteinkbe”. Ez a folyamat pedig egyfajta általánosításhoz vezethet, melynek eredményeképpen belénk éghet a saját haragunk. – mutatott rá Igazi Barbara.

A harag és az ego kapcsolata

A folytatásban azt is megtudhattuk a szakértőtől, hogy az egonk is szorosan kapcsolatba hozható a haragunkkal. A harag erővel, igazságérzettel, erkölcsi fölénnyel, önkontrollal, távolságtartással vértez fel bennünket, ugyanakkor pedig egyfajta pajzsként véd a sebezhetőségtől, a fájdalom, a szégyentől, illetve a tehetetlenségtől is.

Az egonk pedig ott kapcsolódhat be a történetbe, hogy sütkérezni kezdünk a morálisan magasabb önmagunkban, és évekig cipelhetjük a haragunkat, mert ha megbocsátanánk, azzal mintha „veszítenék”, mintha beismerném, hogy a másiknak volt igaza.

 

Tanult minták

Nagyon fontos gondolatként hangzott el, hogy nem magát a haragot adjuk tovább, nem az érzést örökítjük generációról generációra, hanem azt a mintát, ahogyan megtanultunk haragudni. Ez megnyilvánulhat elfojtásban, lehet büntetésre használni, vagy akár a csendet fegyverként a másik felé fordítani. A legritkább talán az, hogy a családi mintákból a harag konstruktív használatát visszük tovább. Ugyanis ezt nehéz példaként mutatni a gyermekeinknek: személyiségfüggő, illetve önismereti kérdés a harag mögött lévő düh megélése, kiadása, valamint feldolgozása. – hangsúlyozta Igazi Barbara.

Mit kezdjünk a haraggal?

Az este zárásaként pedig felmerült, és válaszokat is nyert a legfontosabb kérdés a témában: Mit kezdjünk a haraggal?

Lényeges látnunk a sérüléseket, amelyek miatt a harag keletkezett, mert ezáltal képesek vagyunk meglátni mögötte az embert is. Realizálnunk kell, hogy pontosan mi történt, mi okozott bennünk fájdalmat, sérülést, mire lett volna szükségünk, és mi lehet az, amit védeni próbálunk. A szakértő kiemelte, hogy a harag feldolgozása nem mindig esetben vezet béküléshez, azonban több végkimenetele is lehet. Javíthat kapcsolatot, húzhatunk határt általa, a gyász eszköze is lehet, segítheti az elfogadást, de olykor éppen az elengedést készíti elő számunkra.

Igazi Barbara szerint néha csak hátra kell lépnünk, távolabbról ránéznünk az adott helyzetre, hogy megláthassuk, pontosan milyen narratívában vagyunk önmagunkkal. Felismerni, milyen érzések is kavarognak bennünk.

 

A harag „célja”

Nem az a cél, hogy harag nélkül kommunikáljunk. Hanem hogy a haragunkkal együtt is képesek legyünk kapcsolódni. A konfliktusokhoz való hozzáállásunk, a nehézségekkel való megküzdési stratégiáink lényegesen formálják a haragunkat is, hiszen az évek múlásával, a rohanó világban a normatív krízisek szinte mindenkit utolérnek. Az pedig, hogy valóban krízisként éljük-e meg őket, nagymértékben függ attól, hogy miként reagálunk a feszültséget hordozó szituációkra, megtapasztalásokra. – foglalta össze az előadást Igazi Barbara személyiségfejlesztő terapeuta.

Simon Barbara