Szerintem mi magyarok jól tudunk azonosulni a skótok szabadságvágyával, és évszázados harcaikkal az angolok uralmával szemben. Én legalábbis így vagyok ezzel. Életem egyik meghatározó élménye volt körbeutazni ezt a gyönyörű és vad országot. Ezért, ha úgy adódik szívesen merülök el a skót történelem évszázadaiban. Az egyik leghíresebb alkotás a témában a Rettenthetetlen című film. Mivel minden skót egyértelműen elutasítja Mel Gibson filmjét, mint a világ legpontatlanabb meséjét, körülnéztem valami jobb olvasnivaló után. Szerettem volna valami olyan regényt olvasni, ami izgalmas és olvasmányos, de egyben a lehetőségek szerint pontos is. Ezért olvastam el a Felkelés trilógiát. Robyn Young az írónő vette a fáradságot és felkérte Marc Morris-t (aki az egyik kedvenc történészem), hogy lektorálja a könyvét, illetve egy közel húsz kötetes szakirodalom lista van minden kötete végén, szóval tényleg ez a szó legszorosabb értelmében egy történelmi regény trilógia amit írt.
Hatalmas plusz volt számomra, hogy a könyvekben előforduló helyszínek közül sok helyen megfordultam magam is, Walesben pont Caernarfonban jártam, és bebarangoltam az I. Edward által ott felépített hatalmas várat. Az angliai Lanercost apátság romjait is felkerestem, ahol élete utolsó időszakát töltötte I. Edward, de jártam Stirling mellett Skóciában William Wallace emlékművénél, Invernesben, Edinburghban és Eilean Donan kastélyában is. Valamint Yorkban és persze Londonban a Towerben is voltam kétszer, szóval elég sok személyes vonatkozása volt a trilógiának számomra. A történelmi tények és helyszínek ismerete nagyban fokozta a könyvek élvezeti értékét. Ami számomra fontos volt még, az a hivatalos történelmi emlékezetben tátongó lyukak feltöltése. Ezeket a feladatokat az írónő stílusosan úgy oldotta meg, hogy a cselekményt is színesítette, és a történelmi tényekkel sem ment szembe. Van a regénybe pár kitalált szereplő, meg olyan valós személyek is, akiket a drámaiság kedvéért jóval sötétebb karakternek ábrázolt, mint amilyenek ezek az emberek valójában voltak. De szerintem ez jót tett a sztorinak. Robert Bruce életében vannak évek, amikről nincsenek feljegyzések, William Wallace meg csak attól a pillanattól létezik, amikor fellépet a történelem színpadára, a korábbi életéről csak jóval a halála után írt költeményből tudunk. Ez azért valljuk be elég bizonytalan forrás. A legjelentősebb szereplője korszaknak kétségkívül I. Edward, róla van a legtöbb információ, köré kellett felépíteni a sztorit, ami szerintem jó koncepció és nekem működött is. (Róla írt egy nagyszerű könyvet Marc Morris történész, ezért is lett a regények lektora) Robert Bruce nem egy egyszerű karakter, többször is az angolok oldalára állt, ezért Youngnak a motivációját és személyiségét jól kellett felépítenie, hogy legyen magyarázat a tetteire, amik elsőre elég ellentmondásosak, szerintem ha valaki minden előzetes tudás nélkül olvassa a regényeket, elég meglepő fordulatokkal fog szembesülni (amik nem a szerző fantáziájának a termékei). Nálam ezek nem működtek, mert én már tudtam előre a főbb szereplők sorsát a történelmi szakkönyvekből, de nagyban színesítik a sztorit.
Mivel én a Törvényen kívüli király (Outlaw King című filmet) előbb láttam, mint ahogyan a könyveket elolvastam volna, nekem Robert de Bruce már Chris Paine arcával forrt egybe, a felesége Elizabeth de Burg meg az őt megformáló Florence Pugh-al azonosult bennem. A házasságuk a filmben egy románc, amit a sors durván megszakít, a könyvben teljesen más a viszonyuk. Szóval aki a könyv után kedvet kap a korszakhoz annak ajánlom a filmet is, de az nem a Robin Young féle regények adaptációja, ezért nagyban eltérnek a személyiségek. Remélem sikerült felkeltenem a korszak iránti érdeklődést ajánlom a trilógiát is meg a filmeket is.
Balogh János
Megjegyzések
Megjegyzés küldése