A Napsugárház - testi és lelki utazás a múlt és a jelen megélése által

Penelope Slocombe első regénye A Napsugárház, idén nyáron jelent meg az Athenaeum kiadónál, a #spirit sorozat részeként. A kiadói sorozat könyvei nem összefüggőek, de a témájuk nagyon hasonló, az útkeresésről, önmagunk megtalálásáról szólnak, spiritualitással meghintve. A kiadói sorozatban már megjelent a Marigold Hotel és a Cassi című regény is.

Penelope Skócia északkeleti részén nőtt fel, Ausztráliából származó szülők gyerekeként. Kreatív írás szakon szerzett mesterdiplomát, majd élt és angol nyelvet tanított Indiában, Spanyolországban és Londonban. Imád utazni, tengerparton sétálni, hegyekben kirándulni.

Elsőre A Napsugárház gyönyörű borítója ragadta meg a figyelmemet, de a fülszöveg alapján a történet is érdekfeszítőnek tűnt számomra. Örülök, hogy a kezembe került ez a könyv, és remélem, hogy sokatok számára sikerül meghoznom a kedvet az elolvasásához.

Anne tizennyolc éves fia hét évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Indiában, de a nő nem adja fel a keresést, hisz abban, hogy valaki rendelkezik olyan információkkal, ami alapján megtalálhatja a fiút. A történetszálakat az hozza mozgásba, hogy Anne unokahúga, Esther új információk birtokában felbukkan, és a két nő, új lendülettel, együtt ered az elveszett fiú nyomába.

„-Honnan tudod, mikor van vége egy történetnek?

 {…}

-Félretéve a tényt, hogy a történeteknek sosincs igazán végük?”

Szépen megírt történet, fejlődésregény. Lelki problémákkal, egymáshoz való viszonyukkal küzdenek a szereplők. Több szemszögből is nyomon követjük a cselekményeket, ezáltal mindenkit jobban megismerhetünk. Anne és Esther a két fő karakter, az anya és a fogadott lány, kapcsolatukon nagy hangsúly van. Múltbéli sérelmeket dédelgetnek egymással szemben, amit megpróbálnak feldolgozni, és elengedni, miközben az eltűnt fiú nyomába erednek.

Az írónő szépen festi le Indiát, csodálatosak a helyszínek, az emberek. Olvasás közben úgy éreztem, hogy engem is elnyelt az ország, ahogy elnyelte a fiút is.

„- Jövő héten haza kell mennem – folytatta a lány. - De néha arra gondolok, hogy itt maradok.”


~Lina