„Az élet szakadékait nem lehet csak úgy átugrani” – Joanne Yi: Az összes többi holnap

Bejegyezte: –
Kedves Olvasó! Joanne Yi debütáló regényében nagyon nehéz témákat érint: az elvágyódás, a gyász és az elengedés érzései keverednek össze ebben az igazán emberi hangon megszólaló történetben. A fájdalmas élmények mellett boldog felismerések, nehezen induló, mégis valódi emberi kapcsolatok is megmutatkoznak előttünk, miközben az emlékek füzére különleges jelentést kap. Winter szemléletének változása lassan bontakozik ki előttünk, akár egy virág, amely fokozatosan nyitja ki szirmait. „Miközben felcsatolom a sisakomat, az ég szomorkás árnyalatait fürkészem. Jövő ilyenkor már nem leszek itt. De a látvány majd változatlan marad. Bárhol is legyen, mindenki ugyanaz alatt az égbolt alatt él.” Nem tudok elmenni szó nélkül a borító mellett sem: vajon miért éppen egy ginkgo biloba  levelét tartja kezében a lány? A regény előrehaladtával a fa jelentősége is egyre világosabbá válik. Nemcsak egy vágyott helyszínt idéz meg, hanem az idő múlásának és az elengedésnek is a jelképévé lesz. A gingkolev...
0

A Napsugárház - testi és lelki utazás a múlt és a jelen megélése által

Bejegyezte: –


Penelope Slocombe első regénye A Napsugárház, idén nyáron jelent meg az Athenaeum kiadónál, a #spirit sorozat részeként. A kiadói sorozat könyvei nem összefüggőek, de a témájuk nagyon hasonló, az útkeresésről, önmagunk megtalálásáról szólnak, spiritualitással meghintve. A kiadói sorozatban már megjelent a Marigold Hotel és a Cassi című regény is.

Penelope Skócia északkeleti részén nőtt fel, Ausztráliából származó szülők gyerekeként. Kreatív írás szakon szerzett mesterdiplomát, majd élt és angol nyelvet tanított Indiában, Spanyolországban és Londonban. Imád utazni, tengerparton sétálni, hegyekben kirándulni.


Elsőre A Napsugárház gyönyörű borítója ragadta meg a figyelmemet, de a fülszöveg alapján a történet is érdekfeszítőnek tűnt számomra. Örülök, hogy a kezembe került ez a könyv, és remélem, hogy sokatok számára sikerül meghoznom a kedvet az elolvasásához.

Anne tizennyolc éves fia hét évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Indiában, de a nő nem adja fel a keresést, hisz abban, hogy valaki rendelkezik olyan információkkal, ami alapján megtalálhatja a fiút. A történetszálakat az hozza mozgásba, hogy Anne unokahúga, Esther új információk birtokában felbukkan, és a két nő, új lendülettel, együtt ered az elveszett fiú nyomába.

„-Honnan tudod, mikor van vége egy történetnek?
 {…}
-Félretéve a tényt, hogy a történeteknek sosincs igazán végük?”

Szépen megírt történet, fejlődésregény. Lelki problémákkal, egymáshoz való viszonyukkal küzdenek a szereplők. Több szemszögből is nyomon követjük a cselekményeket, ezáltal mindenkit jobban megismerhetünk. Anne és Esther a két fő karakter, az anya és a fogadott lány, kapcsolatukon nagy hangsúly van. Múltbéli sérelmeket dédelgetnek egymással szemben, amit megpróbálnak feldolgozni, és elengedni, miközben az eltűnt fiú nyomába erednek.

Az írónő szépen festi le Indiát, csodálatosak a helyszínek, az emberek. Olvasás közben úgy éreztem, hogy engem is elnyelt az ország, ahogy elnyelte a fiút is.


„- Jövő héten haza kell mennem – folytatta a lány. - De néha arra gondolok, hogy itt maradok.”


~Lina

Megjegyzések

Megjegyzés küldése