Az utóbbi évek animációs és rajzfilmes trendje szerencsére üdvösen lekövette a világ szabad felében zajló társadalmi változásokat. Végre főszerephez jutottak színes bőrű, ilyen-olyan másságokkal, terhekkel küzdő, erős nők, gyerekek, ami az évezredes férfidominancia után végre többet mutat meg a világ valódibb, összetettebb arcából.
Tiana, Elza, Vanellope, Judy Hopps, Merida. Íme az új hullám "hercegnői", akik végre igazi lányok, nők, álmokkal, vágyakkal, tervekkel, amikért érdemes küzdeni, és semmi közük az igaz szerelem meg a megváltó csókok hajszolásához. Többdimenziós karakterek, akikkel végre érdemes azonosulni. Ebbe a sorba illik bele kiválóan Vaiana karaktere is. Egy kislány, aki arra hivatott, hogy egyszer majd népe jó uralkodója legyen, de már a felkészülés közben is kénytelen őket megmenteni az éhhaláltól. Láthatunk itt generációs különbségeket és összekacsintásokat, tanulhatunk a konfliktuskerülésből elhallgatott múlt felfedezésének bonyodalmaiból. Felidézhetjük, hogyan szegtük meg annak idején mi is a szülői szabályokat, mert úgy hittük, a korlát nem enged minket bábból pillangóvá válni. Hogy aztán volt-e aktuálisan haszna a szabályszegésnek? Mindenképp: legalább a tapasztalat, ami akkor is nyereség, ha elsőre kudarcnak látszik. A naiv, ám végtelenségig eltökélt és bátor lány társa (szerencsére nem jönnek össze, ez mindenképp jó pont!), Maui elsőre tipikus önző, nagyképű, öntelt Johnny Bravo. A látszat szerencsére csal, mert nemcsak esze és szíve van, de kiderül róla, hogy ő Herkules és Prométheusz egy személyben. Csak elkövetett egy óriási hibát: azt hitte, újabb ünneplésben, és megújuló szeretetben lesz része, ha ellopja a földanya szívét. Mert az is kiderül, hogy hiába karolták fel az istenek a szegény kis árva Maui-t, és adtak neki csodakampót, a lelkében fájón tátongó űrt csak a hőstettei nyomán kapott időleges ováció tudta valamennyire kitölteni.
Shrek is megmondta, hogy a személyiség olyan, mint a hagyma, rétegekből áll. (Meg azt is, hogy jobb kint, mint bent...) Ez a film pedig jó érzékkel mutatja be azokat a bizonyos rétegeket, motivációkat, okokat és okozatokat, amik a szereplők személyiségét formálják. S hogy kié lesz a szív? Kihez tartozik egyáltalán? A végén természetesen kiderül egy elgondolkodtató üzenet kíséretében, amely rímel Maui fájdalmára is:
"Légy kedves mindenkihez, mert bárki, akivel találkozol, kemény csatát vív."
A nagy drámák mellé pedig felüdülés jókat nevetni az elmaradhatatlan, ám meglehetősen kelekótya "segítő" kakason, a megszemélyesített Óceán ravaszságain, a Kókuszkalózokon, a Sebastianra legkevésbé sem hajazó Rák performanszán, vagy a hónaljban alvással fenyegetett Tetkómaui vélemény-nyilvánításain. 
Nagyon szimpatikus az is, hogy a Disney, akárcsak a Jégvarázsban, képes önmagára is iróniával utalni. Míg Annának Kristoff azt veti a szemére, hogy egy nap után miért szeretne egy vadidegen felesége lenni, itt megkapjuk, hogy "ugye most nem fogsz énekelni, mert menten hányok!" Persze aztán van itt dal bőséggel, szerencsére olyanok, amiket még órákkal később is dúdolunk. Az meg egyenesen elképesztő, hogy Dwayne Johnson ennyire sokoldalú. Persze Maui erre csak annyit mondana "You're Welcome!"
Ez a történet egyszerre szól a felnövekedés és a tanulás élményéről és gyötrelmeiről, hibákról, azok beismeréséről, és a csorbák kiköszörüléséről.
Felnőttként is abszolút élvezhető, tanulságos film!
Jó szórakozást!
-K-
Megjegyzések
Megjegyzés küldése